SZERKESZTŐI ÜZENETEK
SZERKESZTŐI ÜZENETEK
– B. Budapest. Az egészet egy menthető sajtóhiba, egy vessző kimaradása okozta. Mikszáth Kálmán t. barátunk azt a vesszőt tényleg deponálta a két szó közé, de valahol elsikkadt. (Évtizedek óta az első eset, hogy valaki olyasmit sikkaszt el, amiből nincs haszna.)
A keddi szám hírrovatának elején álló közleményben ugyanis a bepanaszolt nyomtatott szöveg így áll:
»…visszahozott egyedül azon mérsékelt szabadelvű irány, melyet a lap vall.«
A hivatalos írott szöveg pedig így szól:
»…visszahozott egyedül azon mérsékelt, szabadelvű irány, melyet a lap vall.«
Amiből kettő világos.
Először az, hogy a nyomtatott beszédben, ahol a hangsúlyt nem hallani, egyetlen vesszőcske is igen nagy keveredéseket okozhat.
Másodszor pedig az, hogy a Pesti Hírlap betűit – sajnos – , eddigelé még nem szedik államférfiak, akik minden vesszőcskének politikai fontosságot tulajdonítanak.
Legyen egyébként megnyugtatva, hogy Mikszáth Kálmán sokkal jobban ismeri és becsüli a Pesti Hírlap politikai munkatársainak hitvallását, mint ön azt föltette s a nem szabadelvű körök is nagyon jól tudják, hogy szabadelvűségünket a szelídítő »mérsékelt« epitheton nem illeti meg, úgy amint megilleti magatartásunkat s azt a gondot, mellyel politikai ítéletünket és véleményünket elhamarkodás és felületesség nélkül, de mindig korlátozatlan szabadelvűséggel kimondjuk.
Legyen affelől is meggyőződve, hogy az az értelemzavaró »komma« föl se tűnt azoknak, akik politikai irányunkat nemcsak a könnyű, hanem a nehéz liberális napokban is figyelemmel kísérték. S mi sem volna naivabb s fölöslegesebb dolog, mint hogy ebben a kérdésben tovább bizonykodjunk.
