Gróf Pongrácz
Gróf Pongrácz
Bátor, nyílt ember, aki meg meri mondani, amit akar. Az esze puskaporszagú egy kicsit, de magyaros. Mint katona, egész a tábornokságig vitte.
Fiatal korában szerette a kalandokat és nem félt a burkusoktól sem. Az igaz, hogy azok sem féltek tőle.
Most öreg napjaira istenfélő lett, és az egyházi kötés mellett van. Talán azért, mert sok ilyen szent kapcsot tört össze az öregúr hadnagy és kapitány korában.
Kijelentette, hogy a kötelező polgári házasság esetén kilép a pártból, de nem tesz úgy, mint Asbóth, hogy megmarja azokat, akikkel még tegnap kezet szorított.
Károlyi Gábor gróf felugrik padjában s meglóbázza mankóját:
– Igaz, biz az! – rikkant föl. – Hát mi van már azzal a római dologgal?
Amire a Ház elnöke is átteszi a maga mankóját a másik térdéhez és a csengettyűhöz akar nyúlni.
Valóban a mankók szaporodni kezdenek a t. Házban. Ha igaz, hogy a köszvényesség terjeszti a vallásosságot (tíz köszvényes emberből, Rosenberg ki tudná számítani, kilenc vallási rajongó lesz), akkor megfordítva, a vallásosság, nem lehetetlen, a köszvényt terjeszti. Így szaporodtak el ezen vita alatt a mankók. Ne adj isten, hogy valamikor verekedésre kerüljön a sor a teremben, mert a szabadelvű párt húzná a rövidebbet botok dolgában. Az ellenzéknek öt mankója van; Károlyi Gábornak, Horváth Ádámnak, Hentallernek egy-egy, Lakatos Miklósnak magának van kettő. A kormánypárton a Bánffyén kívül csak egy fegyver van, a Lehóczky Egyed mankója.
Gróf Pongrácz csinos hasonlatokban és magvas képekben fejtegetvén álláspontját, sok okosat, megszívlelendőt mondott. De a hangulat ma liberális volt. Hogy nem támadt »zaj«, azt annak a nagy rokonszenvnek köszönheti, amelyben személyét tartják.
Azonban egy merész fordulattal »fúzió«-t vezényelt, de sem a szomszédságban, sem átellenben nem hangzott helyeslés. Mély és homályos csend támadt. Apponyi hűvös arccal merengett maga elé. Wekerle szórakozottan játszott a ceruzájával.
A generális rászedte a Házat. A polgári házasság ellen beszélt, de nyomban egy polgári házasságot akart összehozni Apponyi és Wekerle között.
Csakhogy nem megy, nem megy!…
Szeretik talán egymást, de…
*
Károlyi Gábor újra felugrott a beszéd után s kappanyos hangja keresztülreszelte a füleket:
– Hát nincs nyilatkozat Rómából?
A baloldal kacagott, a jobbmező az elnököt sürgette:
– Rendre kell utasítani!
Az elnök áttette a mankóját a másik térdéhez és gondolkozni látszott.
Gróf Pongrácz megkosaraztatván, mint násznagy, kiment padjából, felcsapta az ajtóban kis fekete sapkáját, nagyot fújt és fogadta a folyosón a gratulációkat.
Fejérváry báró vígan veregette meg a vállait:
– Szerencséd van, öreg, az ellenzékkel, hogy ebben a fekete sapkában, ezzel a sárga színű harcsabajuszoddal nem látja meg rajtad a »sárga-feketeség«-et.
