MEGINT A SARTORYK
MEGINT A SARTORYK
Ezen a héten legaktuálisabb a székesfővárosi közügy most fizetik az egyesült, a szétvált és az ismét fuzionált pártok a választási számlákat, melyek testvérek közt is érnek annyit, hogy savanyú arcok vágassanak értük. Mert nincs igaza Cervantesnek: a kövér ember is haragszik néha. Csak haragudjanak hát e kövér urak, kik tűzbe tudnak menni a legkülönbözőbb kültelki problémákért; a számlaügy révén megragadjuk az alkalmat, hogy az adókivető bizottságok ez összeírt atyáit tovább ingereljük. Lucullusi lakomáik végén egy példabeszédet is mondunk nekik, mint Róma gazdag urainak az ősz lantosok egykor. Tehát ide figyeljetek bíborselyem párnáitokról, ti hatalmasok, kik azt mondjátok, hogy a polgári elem legszebb diadala, ha az összes középületek kályháit Ehrlich G. Gusztáv tapasztgatja, s kik azt tagadjátok, hogy Vázsonyi Vilmos nagyobb forradalmár, mint Pártos Béla.
Az assisi nemes ifjúnak, Ferencnek, ki gazdag volt és szép, egy díszes mulatságon így szólt a hercegnő:
– Nézz körül, kedves ifjú és szemléld meg a jelenlevő márkinőket, szentbirodalmi bárókisasszonyokat, nemes leányzókat körülötted. Mind szép és mind fiatal; aranykösöntyűje van valamennyinek és aranynásfája is. (A násfáról még mindig nem derítették ki a historikusok, hogy mire való volt tulajdonképpen.) Mondom, mind szép, mind fiatal, szőni, fonni is tud mind, ha belépsz erkélyszobáikba, sok gyönyörűséget fog látni szemed. Menj el hozzájuk és válassz magadnak feleséget.
Felelé pedig Franciscus, az önostorozó ifjú:
– Én már választottam.
– Kicsodát, fiam?
– La poverta – a szegénységet…
…A nemes ifjúnak, Budapestnek, ki gazdag és szép, az egyesítés alkalmával így szólt a vonatkozó 1873-ik évi törvénycikk:
– Nézz körül, kedves ifjú és szemléld meg a körülötted levő hercegnőket, márkinőket, Bécset, Berlint, Párizst, Turint, Londont, kik mind új ruhában vannak és selyemfátyoluk alól kívánják magukat mutogatni. – Mind szép város és mind fiatal; aranykösöntyűje van valamennyinek és vásárcsarnoka is. Ez olyan, mint a násfa, erről se derítették még ki a tudósok, hogy mire való tulajdonképpen. Mondom, mind szép, mind fiatal, szőni, fonni, gazdálkodni tud mind, ha belépsz csarnokaikba, sok gyönyörűséget fog látni szemed. Menj el hozzájuk és válassz magadnak mintaképet.
Felelé pedig az önostorozó ifjú:
– Én már választottam.
– Kicsodát, fiam?
– Abderát, a gyönyörűségest.
Ez óra óta egyek ők, az ifjú és Abdera. Ti hatalmasok, ti csak hevertek a ti bíborselyem párnáitokon és ti nem tudjátok elválasztani az önostorozó ifjat az agg hölgytől, ki évezredek óta gyönyörködteti a nemzedékeket. Abdera szívja a vérét neki és ti jóllakottan, tehát tehetetlenül szemlélitek az ő gyötrődését. Pedig nektek kezetekben van minden; nektek van felirati jogotok az országgyűléshez, van kerületi választmányotok, van negyvenötös bizottságotok, negyvenhat milliós hiteletek, van pénzetek, posztótok és kétszer annyi polgármesteretek, mint Hamburgnak, úgyszólván külön polgármesteri állományotok van nektek, akkora, mint a spanyol tábornagyok kara és ti, ha ti kibuktattátok Láng Lajost, megválasztottátok Némai Antalt, vagyis nektek pazar választékotok van a tehetségekben is, titeket továbbá komolyan vesz mindenki, aki parcellázni akarja a telkét és még ezenfelül a »Reggeli Újság« is; ti végül nyakára ültetek a lateiner osztálynak, mely nem ér rá a közpályára, mely a parlamentarizmus hanyatlását csak az országgyűlésen óhajtja szemlélni, de nem az új városházán is, ti mindent bírtok, mindent tudtok, még társasjátékot is tudtok játszani, midőn a citadellát átveszitek és a kulcsokat kézről kézre adjátok, ti vagytok szóval, a mi polgári vezetőink és ti az ifjút együtt hagyjátok Abderával.
Erre a szemrehányásra ma új okunk van a szemrehányások ez állandónak ígérkező rovatában. Ugyanis az abderitaságot még az is fokozza, hogy az ifjú apró ajándékokkal igyekszik fönntartani a régi barátságot; minden héten áldozván valamit szerelmének, a hellén leányzónak. Íme, csak hat hétre megyünk vissza és máris a következő hiteles pontokba foglalhatjuk össze e rövid múltidő ajándékait:
1. Rothadt hús expediálása a vágóhídról. Mindenütt megtörténhetik, de az az ajándék Abderának, hogy nem csaptak el senkit sem.
2. Állandó sár az utcán. Decemberben mindenütt megeshetik, de az az ajándék Abderának, hogy ezt már éppenséggel nem akarják odaajándékozni Abderának.
3. A fogyasztási adók reformja. Természetesen nem visszafelé.
Máshol is előfordul, de az az ajándék Abderának, hogy nem Lampl Hugó állt elő a tervvel, hanem a Torontál vármegyei főszámvevő.
4. A Rózsa téri bérkocsi állomás ügye. Ez rendeztetett gyakorlatilag, de elméletileg az az ajándék Abderának, hogy a Rózsa téri bérkocsisoknak most az írott jog (scriptum jus) szerint két székhelyük van. Római pápák ők Avignonban.
5. A vízvezetéki reform. Ezt nem sikerült behozni, de a takarékoskodás azért sikerült, úgyhogy most a vízvezetéket a napnak bizonyos óráiban egyszerűen elzárják az ember elől.
6. A Dohány utcai bútortelep. Akit ezentúl megezekválnak adóért, az ezentúl is fizetni fog az árverés napján, de azért a kettős ajtajú fényezett ebédlőszekrény már össze lesz verve.
7. A marhavásártéri húspénztár. Ez a mai újdonság. A hús ára ismét megdrágult és az a pár krajcárnyi különbözet lesz az apró ajándék Abderának…
Együtt van az ifjú régi szerelmével. Ti nagyok, ti kiváló és okos harmadik rend, ti nem akarjátok elválasztani a kettőt. A háromszáz új bizottsági tagból nem láttunk még megalakulni csak egy harminctagú töredéket sem, amely nyíltan ki merné mondani, hogy ennek a nagy városnak hatszázezer emberét egy botrányos és már-már csak állami segítséggel megrendszabályozható szisztéma nyomja és vezeti, amerre a szél járásának tetszik. A pártvacsorák után, a pártszámlával kezetekben, ti csak haragudjatok, nem adunk hat hetet és ismét alkalmunk lesz arra, hogy friss pontozatokkal kedveskedjünk… Ennyit ér, ha azok a bizonyos pesti toryk restaurációt tartanak.
