EGY KÉPVISELŐ LEVELEI AZ ORSZÁGGYŰLÉSRŐL
EGY KÉPVISELŐ LEVELEI AZ ORSZÁGGYŰLÉSRŐL
Kedves feleségem, Klári!
Még mindig nem mehetek haza. Szemrehányást teszel, hogy az Ősbuda tart itt. No már kérlek, ez nevetséges. Hogy azt mondod, minduntalan ott látnak az ismerősök. Hát igen, elmegyek oda néha, de csak azért, hogy a török istentiszteletet tanulmányozzam.
Ami itt tart, édes lelkem, az a kúriai bíráskodásról szóló javaslat. Azt tárgyaljuk most. Mennék én szívesen haza, de Béni nem ereszt.
Furcsán voltunk ezzel a javaslattal. Mindenki emlegette, de senki sem hitt benne, éppúgy, mint az ördögben. Olyan volt ez csak, mint mikor te azt mondod otthon a gyerekeknek: »Vigyen el benneteket az ördög«, mert biztos vagy benne, hogy el nem viszi. De mi lenne, ha egyszer csak az ilyen könnyelmű kívánságra előtoppanna lólábával, két szarvával, szájából, orrlyukaiból kilövellő lángokkal?
A javaslattal is úgy történt, az ellenzék hívására előtoppant. S mert csakugyan hítták, nem mertek tőle megijedni, mind fázott ugyan, de magára erőszakolta a bátorságot: »A macska fél, én nem félek.«
Szóval addig folyt a taktikázás, amott a követeléssel, emitt az ígérgetéssel, hogy egyszer csak mindenik fél bemászott nyakig, és a javaslat most a Ház asztalán van tárgyalás alatt.
Sőt már úgyszólván el is fogadtuk. Hamarább hittem volna a halálomat. S mikor még mintegy négy hét előtt kérdezte tőlem Erdély Sándor, hogy milyen a hangulat a javaslattal szemben, bátran vágtam a szeme közé:
– Senkinek se tetszik a javaslat. Nekünk általánosságban nem kell, az ellenzéknek pedig a részletek ellen van kifogása.
Erdély elkomorodott, s rám nézett a szúrós szemeivel, bizonyos fitymáló megvetéssel, azt hittem rögtön megesz.
– Úgy látom, Menyus, hogy egy betűt se olvastál belőle.
– Megvallom, kegyelmes uram, de nagyjában tudom, mi van benne.
– Dehogy tudod, dehogy. Olvasd el behatóbban.
S ezzel hátat fordított haragosan, valamit mormogott is magában rám vonatkozólag, de azt nem tartom szükségesnek kitalálni. (Szerencsére Erdély nem gondolkozik az emberekről olyan fennhangon, mint az elődje.)
Nehány nap múlva újra megfogott őexcellenciája:
– Olvastad-e már:
– Igenis, olvastam.
– És mi a véleményed most? – kérdé zordonan.
Zavarba jöttem. Hiszen ösmersz, Klára, hogy karakter vagyok. Ami egyszer a véleményem, hát az vélemény. Kimondom, mint egy Luther Márton: »Itt állok, nem tehetek másképp.« Most is ki kellett mondanom, de annyit, mint jó mameluk, mégis megteszek a miniszterem kedvéért, hogy legalább átöntöm új stiláris formába. Imígy szóltam tehát:
– Mindenkinek tetszik a javaslat. Az ellenzéknek általánosságban, nekünk pedig a részletekben.
– No látod – mondá szirupédes mosolyával, s boldogan veregette meg a vállamat.
Mert hiába, a föld hatalmasai mind egyformák; szeszélyesek és hiúk, mint az asszonyok. Ha teneked például azt mondja valaki, hogy a lányod csúnyább náladnál, dühbe jössz; de ha azt mondja, hogy szebb vagy a lányodnál, kipirulsz a nagy örömtől, pedig a dolog alapjában egy, csak a szósz és a föltálalás változott.
Egyébiránt nem is olyan nagyon rossz a javaslat. Legalább semmi esetre se fog ártani. A tiszta választások ezelőtt is utópia voltak, ezután is utópia lesznek. S ha a választási törvény változik, ez csak annyit jelent, hogy a korteskedési mód is meg fog változni.
Wekerle beszéli Amerikáról…
Közbevetőleg legyen mondva, Wekerle mindig Amerikáról szokott beszélni, mert a földgömb meglehetősen föl van osztva a képviselők közt. Beöthy Ákosé a brit félsziget, onnan hoz föl példákat, hasonlatokat. Ugroné Boldog Arábia, annak a regéivel puskázik. Jókaié az Óperencián túli területek, Zichy Jenőé a Kaukázus, Gajárié Kalocsa és vidéke, Pázmándyé Franciaország. Horváth Gyuláé Románia.
De nem a Ház földrajzi szempontból való rajzolását akarom, hanem elmondom tanulságul, amit Wekerle beszél a folyosón Amerikáról, hol a választás tudvalevőleg szavazási cédulákkal történik, hogy titkos jellege megóvassék és a választók, bárha elfogadtak is valamit az egyik jelölttől, mégis szívük szerint szavazhassanak.
Erre a kortesek kitalálták, hogy minden pártnak más színű legyen a cédulája, s a bizalmi férfiak láthassák, ki kire szavazott.
Fogta magát a kongresszus, új törvényt hozott, hogy a cédulák egyforma színűek és alakúak legyenek.
Erre megint jött a kortesek riposztja. Jelöltjük céduláit parfümbe mártják, s az urnánál álló bizalmi férfiak szaglásuk szerint ítélik meg, hogy Mr. James vagy Mr. Toby jól voksolt-e.
Írod, hogy a főispán látogatást tett nálatok és igen fél a javaslattól. Mondd meg neki, hogy nincs mit félni. Olyan az egész, mint a Krampusz, amit a rossz gyerekeknek vesznek, s ami első pillanatra megijeszti őket, de csakhamar rájönnek, hogy a keze, lába, még a vesszője is csokoládéból van. Hidd meg, édes Klárám, hogyha a törvényhozók megokosodnak, mindjárt aszerint igazodik a kortesek esze is. Mert a törvényhozók esze éppoly összefüggésben van a kortesek eszével, mint az óramutató a fertálymutatóval.
Hiábavaló minden erőlködés. A helyzet csak annyiban változik, hogy eddig pertu voltunk a miniszterekkel, a főispánokkal, a főszolgabírákkal, a választási elnökökkel és a kortesekkel, ezentúl pedig pertu leszünk a kúriai bírákkal is.
Szombaton megszavaztuk a 8-ik §-t, mely törvénybe iktatja a választók fuvardíját és élelmezését. Az ellenzék ellene volt. Cudarság, de nem bánom; legalább kisült végre, hogy kik a nép igazi barátjai. Mi egyhangúlag megszavaztuk.
Nagy szeget ütött a fejembe Kristóf sógor levele, melyben arról értesít, hogy a papunk a bíráskodásról szóló törvény úgynevezett »papi paragrafusánál« örömujjongva kiáltott föl: »Papot fogtatok mamelukok, de nem ereszt!«
Sokáig töprengtem a homályos szavakon, újra meg újra átolvastam a javaslat illető intézkedését, meg a Kristóf levelét, egész éjjel nem tudtam aludni, olyan különösnek látszott, hogy a pap mért örül a papi paragrafusnak. Végre hajnal felé, mintha egyszerre lőttek volna a fejembe, elém tárult a rettenetes lehetőség.
Oh jaj nekem! Jaj mindnyájunknak! Hiszen a pap megteheti, ha látja biztos többségemet, hogy a prédikálószékről tart mellettem izgató beszédet a templomban, aztán a szentséget elől vive, mehet nagy ravaszul rám szavaztatni a néppárti híveivel – s ezzel az én mandátumom a papi paragrafus szerint meg fog semmisíttetni.
Mit szólsz ehhez az államférfiúi aggodalmamhoz, Klárika?
Azt is írja Kristóf, hogy nagyon föl voltál ellenem indulva, mivel nem engedtelek feljönni a 8-iki hódoló menetre fösvénységből vagy gonoszságból.
Oh szívem, édes szívem, de igazságtalan vagy irántam és mennyire félreismersz. Hiszen csak miattad történt. A moszkvai tolongás rémítő katasztrófája után lett volna-e lelkem legdrágábbjaimat idehozni?
Nem, nem, csak maradjatok ti otthon a biztos puha fészekben. Itt úgyse lehet lakást kapni semmiért. De ha volna is lakás, isten ments idejönni, pláne a gyerekekkel. Most is elveszett a Papp Géza kisöccse.
Mindnyájan keressük mindenütt, még Ősbuda várában is. Azért láttak ott a legutóbbi napokban ismerőseid. Egyébiránt maradtam
szerető férjed
Menyhért,
a naplóbíráló bizottság tagja
Menyhért,
a naplóbíráló bizottság tagja
