A LEGNAGYOBB BOLOND A VILÁGON – Nem igaz történet – • 1884 (35. kötet)
A LEGNAGYOBB BOLOND A VILÁGON
– Nem igaz történet – •
1884
(35. kötet)
– Nem igaz történet – •
1884
(35. kötet)
Mikor történt, mikor nem, bizony nem tudhatom, de megtörténhetett volna akár most is, hogy egy gazdag örmény kereskedő halálos ágyán magához hívatta a fiát, és így szólt hozzá:
– Minden vagyonomat neked hagyom fiam, csak ezt a gyémánt almát nem, melyet ebben a dobozban tartok. Akié ez a gyémánt lesz, annak megromlik a szeme világa s mindent ferdén, visszásan fog látni. Én jót akarok cselekedni valakivel, ahelyett, hogy a saját fiammal cselekedném rosszat. A testamentomban a világ legbolondabb emberének hagyományozom. Ha az ilyennek ferdül meg az esze, meglehet, hogy éppen ezzel helyreigazodik. Azért hát mihelyt meghaltam, indulj útnak, s add át hagyatékomat a legbolondabb embernek, akit találsz.
Az örmény kereskedő csakugyan kiadta lelkét, s a fiú, aki sohasem volt túl eddig szülőföldén, nyakába vette a világot, egy szeredásba téve a gyémánt almát.
Keresztül-kasul utazta az országokat: volt Ausztriában, Török-, Franciaországban, Angliában, Magyarországban, s tömérdek bolond embert talált útközben (nálunk elvitték az országgyűlés karzatára is), de egyiknek sem adta át az almát.
– Hátha még bolondabbra is akadok!
Sok helyütt híre járt, mi járatban lenne, s még az okos emberek is beálltak bolondoknak, hogy a gyémánthoz juthassanak; de őt ez éppen nem zavarta, mert könnyebb megismerni az okos embert, aki bolondot szimulál, mint a bolondot, aki okosnak játssza magát.
Így érkezett el sok vándorlás után fáradtan tikkadtan Oroszország fővárosába, ahol egy fényes palota előtt tömérdek katonaságot lát fölállítva.
– Mit csinálnak itt ezek a katonák? – kérdé egy muzsiktól.
– A cár életét őrzik.
– A cár életét? Ki az a cár?
– Aki mindnyájunk közt a leghatalmasabb.
– Hogyan? Ő a leghatalmasabb? És mégis nekik kell őrá vigyázni, nemhogy ő vigyázna rájok!
– Van rá ok elég. Apja, nagyapja, ükapja is cárok voltak, és valamennyi erőszakos halállal halt. Gondold meg ezt, kíváncsi idegen.
– Szegény cár! – sóhajtott fel az örmény fiú. – És szegény katonák, akik itt fáznak, dideregnek naphosszat. Hát nem volna elég őrizetnek kevesebb is?
– Máskor úgyis csak félannyi van. De most hazaérkezett a cár öccse a nagyherceg, aki váltig azon mesterkedik, hogy a cárt megölesse.
– Meg akarja öletni. És mi célból?
– Ej, hát mi egyébért, mint hogy ő maga lehessen cárrá!
Az örmény fiú örömteljesen kiáltott fel:
– Megtaláltam hála istennek!
– Mit találtál meg, jámbor ifjú?
– Itt van húsz kopek, muzsik! Vezess engem a nagyherceghez! Egy hagyatékot adok át neki.
