A SZ… TAMÁS »DOKTORA« • 1877 (29. kötet)

Teljes szövegű keresés

A SZ… TAMÁS »DOKTORA« •
1877
(29. kötet)
Rajz
Minthogy kritikussal van dolgom, nem akarom magamra süttetni a plágium bélyegét, minélfogva kijelentem, hogy az egész dolog ővele történt. Ő számoljon be érte a doktornak, ha még egyszer K ra kerül.
Tehát a dolog így történt:
Az Endrődy-féle kritika annyira ellene uszította a városban szabadon járó mindenféle poétákat, hogy jónak látta egypár napra elmenekülni K ra. (No, már Vadnayban több a bátorság!)
El is ment tehát és minthogy a vasút elvitte, hát oda is ért, miután előbb szigorúan meghagyta, hogy a lapját valahogy utána ne küldjék: legalább az a nehány napja ne legyen megrontva.
Amint odaért, legott szállás után nézett, s amint ezt is eligazította volna, a sétányra kanyarodott, hogy ott telivér francia ízléséhez képest szép pisze orrú hölgyecskék felfedezését eszközölhesse.
Ily remények közt ballagott a regényesen suttogó százados fák alatt, s hogy addig is ne legyen egyedül, szivarra gyújtott
A szivar füstje kacskaringósan kígyózott fel az ős fák koronája felé, s ezer tarka ábrándnak és gondolatnak vetett puha ágyat eszébe jutott a Manasszes-ügy, az árván hagyott írói kör s azon szerencsétlenség, hogyha Petőfit azalatt találják meg Jókaiék, míg ő oda van
És amint megy, mendegél egyre szivarozva, egyszer csak elébe áll egy kopasz fejű, alacsony, beretvált állú emberke.
Kicsoda ön, uram? kérdé sebesen, mire ő még sebesebben megnevezte magát.
Örülök, uram, hanem engedje meg ön, de igen, uram, még egyszer mondom, de
Hallgatom önt uram.
Én a fürdődoktor vagyok Ön meg fogja érteni, mit tesz az. Én vigyázok a vendégek egészségére
Az ördögbe is, uram, mi közöm nekem ahhoz?
Sok, nagyon sok. Ön szivarozik, nemde? Nos, lássa ön, ez össze nem fér azon rendszerrel, melyet a vendégek érdekében felállítottam. A füst, uram, füst és igen alkalmatlan portéka a légzési szervekre.
Diable! A Füst az egy szép regény Turgenyev Ivántól, olvasta ön doktor?
Quelle question? Ön sért; asszonynak vagy diáknak néz ön engem? Itt füstről van szó, respective az ön szivarozásáról! Egy szó, mint száz, itt tilos a dohányzás! Hüm, igen, mert mert
Kíváncsi vagyok: miért?
Azért, uram, mert a dohányzás a lélegzési szerveknek árt.
De hisz én egészséges vagyok.
Bah! Ha ön egyedül volna! De vegye fontolóra a többieket, akiknek mindnyájoknak én vagyok felelős az életéért
De az isten szerelméért, itt a szabadban csak nem árthat senkinek a szivarfüst.
Ellenkezőleg. Oh! Oh! Ön nem indul magasabb szempontok után. Ön nem ismeri a szenvedély titkos hatalmát. Ha a fürdővendégek látni fogják, mily jóízűen szivarozik ön, mindnyájan megkívánják a szivarozást, és bármennyire tiltom is, még a mellbetegek is rá fognak gyújtani; mi lesz akkor belőlem? Tehát kérnem kell önt
Jól van, uram, nem fogok többé szivarozni.
Megadással dobta el szivarját a kövér, milliárd harmatcsepptől csillogó fűbe, s félig mosolyogva, félig bosszankodva hagyta ott a doktort s lépegetett szállása felé, hogy ott háborítlanul adhassa át magát szenvedélyének.
Szobája kulcsát azonban a kapusnál hagyta, ki véletlenül nem volt kajütjében s a kajüt véletlenül be volt zárva.
Elkezdte a kapust előkiáltani.
Hol volt, hol nem volt a kapus, hogy nem hallotta, aziránt nincsenek biztos adataim, elég az hozzá, hogy a kiáltásokra, a kapus helyett a doktor sovány alakja termett előtte.
Engedje meg uram, de ön kiabált.
Nos uram, igen, hát aztán?
Lássa ön, ez egy dolog, mely az én orvosi rendszeremmel igen, uram, a rendszeremmel merőben ellenkezik. Szegény betegeim nagyon megkeserülhetik! A kiabálás bizonyos szilajabb rezgésbe hozza, s a sebes rezgés szerfelett süríti a levegőt. Márpedig a sűrű levegő halált hozó, uram. Jegyezze meg ezt ön és legyen szíves ezentúl
Dühösen hagyta ott az akadékoskodó Aesculápot és cél nélkül futott messze a homályosodó fenyves költészetdús sűrűzetébe, hol emberi szem elől rejtve, egyedül lehet.
Hanem hát olyan bolond a szerencse, hogy ott üti fel a fejét, hol senki se várja. A magános gyalogúton két halvány arcú és pisze orrú kedves leányka jött elébe. Egy pillanat műve volt észrevenni az igéző orrocskákat, és a négy ragyogó szemet, melyből kicsordulóban volt a könny
Uram mondá az egyik bátortalan hangon , a Kati, a húgom azt mondja, eltévedtünk Mondja meg ön, kérem, ha igazán eltévedtünk-e? Nem tudunk a fürdőépületekhez jutni a csavargós utakon. Mutassa meg, kérem, merre menjünk. No, ugye megmutatja?
Szívesen felelte ő és a szép orrokat nézte.
A doktor úr hosszú sétákat rendelt s íme, hogy megjártuk nagyon is messze távozánk.
Legyenek nyugton válaszolá, s hozzájuk csatlakozott.
Nincs az a kérges szívű kritikus a világon, aki bár kinevesse, lecsépelje a László Miska és Margittay Dezső valamennyi nőalakját, meg ne induljon ilyen két eleven, csinos teremtés láttára. Itt elnémul a kritika és poézis ömlik a kritikusból.
Fővárosi ember mindig talál szavakat, ő is talált, de oly sebesen mondta el szokása szerint, hogy nincs az a sténograf a földkerekségén, aki azokat utána jegyezhetné
A két leányka feszülten hallgatta.
Egyszerre csak megszólal valaki a hátuk mögött.
Engedje meg, uram, de
E történet elbeszélője ijedten fordult hátra. A doktor állt ott és a kabátját fogta.
Oh, oh mondá vontatott, kimért hangon, minden végső szótagot megnyomva ön megint a kúra ellen cselekszik! Szegény megháborgatott veszélyben forgó betegeim!
De hát az istenért, mit teszek én?
Még kérdezi? Oh, oh, miért beszél ön olyan sebesen olyan rettenetes sebesen? Nem látja ön, hogy a kisasszonyok homlokerei két vonalnyira dagadtak. És miért dagadtak? Nos, mert a feszült figyelem az agyidegeket felizgatja és megerőlteti? És mi okozza a feszült figyelmet? Az ön sebes beszéde. Kérnem kell önt, ura, hogy ezentúl
De nekem ez természetem.
De nekem meg a kúrám ellen van.
Akkor hát ajánlom magam mondá és rohant a lakására, hogy azonnal fölpakolva fusson e helyről, hol egész egyénisége összeütközésben van a fürdői kúrával.
Holmija még azon módon be volt csomagolva, nem maradt egyéb hátra tehát, csak a fizetőpincért és a háziszolgát előcsengetni; az előbbit, hogy számláját rendbehozza, az utóbbit, hogy a málháját elszállítsa.
A folyosóra lépett. Ott sötét volt; hasztalan minden fáradság a csengettyűt megtalálni.
Mit motyog ön itt? szólítá meg egyszerre a doktor ismeretes hangja, kinek két szürke szeme a sötétségen is keresztülvillogott.
El akarok utazni, uram.
Hüm. El akar ön utazni. Az már más. De ha nem csalódom, mégis keres valamit?
A csengettyűt, doktor. Szavamra mondom, a csengettyűt. Csengetni akarok a pincérnek. Talán nincs is, mert sehol sem lelem. Azt kell hinnem, doktor, hogy a csengettyű sem összeegyeztethető az ön gyógykezelési rendszerével.
A doktor gondolkozni látszott egy percig, azután egyet csettentett a nyelvével, majd szaggatottan mondá:
Tehát ön elutazik. Isten önnel! Vagy úgy? Mit is kérdezett az imént? Igen, igen emlékszem már Nem, nem, ön nyugodtan, egész nyugodtan csengethet a pincérnek a csengettyű semmi összeköttetésben nincs az én rendszeremmel.
Azzal dünnyögve távozott le a lépcsőkön, csak alul állt meg kissé, mintha még gondolkoznék, s egyszerre határozott hangon a szokottnál élesebben hangsúlyozá:
Valóban a csengetés a csengetés nem tartozik a kúrához.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages