II. AKI TÚLSÁGOSAN LOJÁLIS
II. AKI TÚLSÁGOSAN LOJÁLIS
J– cs László volt a főispáni adminisztrátor. Magas, robosztus alak, szép szakállal. Politikai nézeteire konzervatív, pecsovics; származására kevély; mindenki iránt nyájas különben és leereszkedő, de éppen ilyenkor nemegyszer tört ki belőle a gőg és a méltóság, vagyis inkább a kettőnek sajátos vegyüléke.
A megyegyűlések első napja volt. A tiszti emelvényen az alispán és a főjegyző közt ott foglalt helyet a méltóságos kinézésű adminisztrátor, a kócsagos kucsma előtte s az aranyos kard leoldva és keresztülfektetve a könyöklőn. A meggyszínű bársonymente is ott lógott le a nyakáról, tizennégy fontnyi aranyos járulékaival, pedig szédítő meleg volt a teremben.
A tekintetes karok és rendek átkozottul izzadtak, s kopasz homlokukat alig győzték törülni keszkenőikkel. Csak a nagy úr, az adminisztrátor nem törülte meg a magáét… őt nem dirigálja a természet. Őneki semmi sem lehet kellemetlen. Mert semminek sem szabad másképp történni, mint ahogy ő akarja vagy rendeli.
Makacs és merev, igazi arisztokrata. Szókimondó, és diplomata nem tud lenni, higgadt és mégis merész, utálja a pátoszt, de mégis patetikus ő maga is.
Pedig éppen a pátoszáról ösmeretes Fráter beszél, aki öccsét: Fráter Pál megyei követet kísérte a pozsonyi koronázó országgyűlésre.
Se vége, se hossza a beszédnek, melyet kappanhangon ad elő a szónok, elreferálva nagy fenek-kanyarítással szögrül-végről mindent a pozsonyi útról és a diéta megnyitásáról.
Unják a rendek, a hatalmas ásítások feszítik a tekintetes és vitézlő állkapcákat, csak az adminisztrátor hallgatja mereven, figyelmesen, mint mindig, s el nem mosolyodik, komor méltóság ül a homlokán.
Fráter áradozik a lojalitástól, s mindig az adminisztrátor felé néz egy-egy ilyen diktum alatt, mintha a »lojális nagy úr« figyelmét híná fel, hogy »ide hallgass, most neked hízelgek, a te kedved szerint beszélek«.
Jankovics László ráncbaszedi a homlokát, úgy hallgatja, míg a karok és rendek kissé már sokallják is nemcsak az oráció hosszadalmasságát, de a lojalitását is.
De Fráter mindig jobban-jobban belejön. Szemeit áhítatteljesen forgatja, s egzaltálva, hangja zsoltáros éneklésbe megyen át.
És láttam a szentséges király őfelségét fejedelmi díszornátusban…
De már ez sok! A hatalmas adminisztrátor bosszankodva üt kardjára. Megcsördül a jó ősi vas, s csörgését tompán követi az adminisztrátor gúnyos közbeszólása:
Volt-e bagó a szájában?
Végig süvít a meggondolatlan gőgös szó a termen. Elsápadnak a rendek. Csak az adminisztrátor marad hidegen:
Különben folytassa, tisztelt táblabíró úr.
Folytatta is aztán, míg el nem végezte. De Jankovics László is elvégezte fényes pályafutását ezzel az egy közbeszólással.
Néhány nap múlva fölmentették adminisztrátori hivatalától.
