AZ ELZÜLLÖTT BÁRÓ • 1881 (33. kötet)
AZ ELZÜLLÖTT BÁRÓ •
1881
(33. kötet)
1881
(33. kötet)
A méltóságos úrnak nagyon aláesett a sora. Hej, mikor még főszolgabíró volt otthon a vármegyéjében! Azóta azonban sok víz folyt le a Dunán és sokszor jutott rá az »osztás« meg az az unalmas »keverés«.
Lassan-lassan odáig süllyedt fokról fokra mindig mélyebben, hogy a »Zrínyi«-ből is kikopott őméltósága. Levedlett róla a ruha is.
Mindenét elvitte az a négy király, kiknek még nagyobb adót kell fizetni, mint annak az igazi egy királynak. Olyan telhetetlenek azok a négy királyok, akiket Giergl kártyagyárában pingálnak ilyen hatalmasoknak!
Azután még lejjebb ment. Mikor már semmije sem volt, nem kérdezősködött a nagy ősöktől, vajon mit csináljon most? Azok talán megsúgták volna neki!…
Elindult a maga fejétől a maga szenvedélyével. A hetvenes évek eleje óta végképp elzüllött s még lopni sem restellt.
Ekkor már az ismerősök levették róla a »B – y S.« nevet és úgy hítták, ha emlegették, megvetéssel vagy szánva, hogy a »Pick-Pocket báró«.
A pick-pocket pedig azt teszi, hogy zsebmetsző. Ez nagyon ráillett a szerencsétlenre, ki 1876-ban két ízben volt becsukva, a soroksári járásbíróság börtönében.
A magány megborzasztotta s felébresztette benne az önvádat. Összetörve, ott, nyomorult matracán elhatározta, hogy ha kiszabadul, visszatér a tisztességes társadalomba.
Azt hitte, hogy ahány lépés – onnan, annyi lépés oda.
Pedig nem úgy van: lefelé lejtőnek, visszafelé meredek hegynek visz az út.
A társadalom vonakodik visszafogadni azt, aki a bűnét megbánta és büntetését kiszenvedte. A tisztességes társadalom a feléje nyújtott kezet visszautasítja.
A báró kiszabadult, de mint az elvert kutya, hiába járt küszöbről küszöbre, nem talált szánalmat sehol.
Szerencsére megbetegedett. És szerencse, hogy a Rókus-kórház nem ember, hanem csak intézmény. A Rókus befogadta, s a következő éveket jobbadán ott töltötte.
A legközelebbi napokban azonban a betegség is ellene fordult: elhagyta. A Rókus-kórház kapui becsukódtak utána – éppen olyan tompa zörejjel, mint hajdan régen-régen kastélyának ajtai.
Könnyezve hagyta ott a »temetők előszobáját«, kétségbeesve, hogy mit fog tenni?
A véletlen éppen eléje vitette, amint az utcán ácsorgott, Sz–y A. grófot. Odalépett hozzá s elmondta sorsát.
A gróf meg volt hatva. S még aznap gyűjtést rendezett a kaszinóban a báró számára.
A méltsás kompánia, mely éppen mint hajdan a báró, a négy királyoknak udvarolt, olyan jó launéban volt, hogy olyan összeget adtak át a bankból a Pick-Pocket számára, amiből egy évig kap havonkint 50 forintot, s ezalatt megígérte a jószívű gróf, találni fog számára valami megfelelő foglalkozást.
Így küldték vissza a szegény Pick-Pocketnek a négy királyok, amit elszedtek tőle, vagyis hogy csak egy kis részét annak.
