BRIGLI JIM ÉRDEKES ESETE • 1877 (29. kötet)

Teljes szövegű keresés

BRIGLI JIM ÉRDEKES ESETE •
1877
(29. kötet)
Alacsony ember ez a Brigli Jim: valóságos törpe fickó, ki a tenyereit egy óriástól kölcsönözte, fejét a medvétől, szemeit a hiúztól. Aminthogy igazán is minden dolga kölcsön van kérve. A nehány shilling, melyet a nadrágzsebében csörget, a szürke zubbony, mely vézna tagjainak netaláni terjeszkedési hajlamait tökéletesen meggátolja, és a megkopott barna nadrág, melynek hosszadalmassága folytán fölhajtott két szára, akarva nem akarva abban az örökös hiedelemben kénytelen lenni, hogy a Cityben sár van az utcákon.
A kis Brigli Jim ismeretes alak a Cityben. Zsebretett kezekkel, szörny fejét emelten hátra tartva jár-kél az utcákon, köszöngetve jobbra-balra az ismerősöknek. Csak néha állapodik meg kissé és arról gondolkozik, hogy vajon tulajdonképpen miért is állott ő meg? E találgatás közben lassan újra megindul, s a gondolkodásra késztő ok önmagától elenyészik.
Jim! dünnyögi magában. Hallod-e, Jim? Te megint átkozottul szórakozott vagy, Jim!
És Brigli Jim valóban örökké szórakozott. Ha egy-egy olyan ismerősével találkozik, kinek a kölcsönkért tárgyat nem vitte vissza, amiért Brigli Jimnek szemrehányó szavakat mond, Brigli Jim a homlokára üt.
Szórakozottság, sir, és semmi egyéb. Becsületemre mondom, semmi egyéb.
Azzal újra megindul, figyelmes szem- s nyitott füllel tipeg az egyhangú kövezeten, egyet koppantva néha csontfogantyújú botjával, melyet, valahányszor alkalma nyílik, derekasan földicsér barátja előtt.
Ez aztán egy igazi bot mondom nem az enyim, no no, nem az enyim, mondom A walesi herceg egyik komornyikjától kölcsönöztem ha mondom.
Ha népcsődület van az utcán, vagy két gentleman között párbeszéd foly, melynek élénksége valamely fontos dolog megbeszélését sejteti, vagy valamely heves vita s ebből netalán kifejlődő botrány magvát hordja magában, Jim apró szemei fölcsillognak s különböző színeket játszanak örömükben, mint az opál.
Valamely szomszéd kapu mellé lapul és szívdobogva hallgat mert tudni kell, hogy Brigli Jim azonfelül, hogy a Kledy et comp. cégnél negyedik írnok s minden délelőtti ideje igénybe van véve, délutáni óráit egy érdekes foglalkozásba fekteti.
Ő ugyanis eredeti híreket hajhász a Morning Post számára.
E kitűnő foglalkozás eszméjét Klarey Johntól kölcsönzé, ki iskolatársa volt Jimnek s most segéd a Morning Post-nál. Klarey John talpig jóravaló gentleman, s mintegy tíz év előtt midőn befolyásával Jimet a Kledy et comp. bankcégnél elhelyezte, így szólott hozzá:
Te, Jim, vigyen el téged az ördög, Jim ha ügyes fickó volnál, mindennap hozhatnál a szerkesztőségnek egy hírt, egy új, de mindenekfelett érdemes és érdekes hírt. Ez neked nem lesz nehéz, Jim, örökké lótsz-futsz az utcán, hallasz, látsz egyetmást. Bivaly legyek, ha ez nem elég csinos mellékjövedelmet biztosít számodra. Soronkint fogjuk fizetni. Minél hosszabb, annál jobb! Sok sor, sok shilling.
Mr. Brigli el volt ragadtatva ez ajánlattól. Óriási tenyerét nagy nyomatékkal csapta oda a hírlapíróéba, s mintha a szájába röpülő halhatatlanságot és dicsőséget meg akarná máris kóstolni, sás alakú nyelvét kinyújtá és egyet csettentve vele, halkan makogá: Úgy van, sok sor, sok shilling Az ördögbe is, híreket gyűjteni és azokat pénzért eladni, s másnap ott olvasni a Morning Post hasábjain, olvasni és tudni, érezni, hogy azok általa nyerték lételöket, ez sok ez nagyon sok Brigli Jimnek.
E naptól kezdve az irodai órákon kívüli idejét az utcán tölté, mint egy gamin: hanem a dolog éppen nem ment könnyen az események kerülték Brigli Jimet.
A Morning Post ezentúl is hozott újdonságokat hajmeresztő gyilkosságok-, érdekes utcai botrányokról, pikáns szerelmi kalandokról, de azok mind nem azokon az utcákon történtek, ahol előtte való nap Jim szaglálózott, vagy legalább nem azon időpontban, mikor ő arra járt.
Ezen átkozott körülmény meggátolá ugyan Brigli Jimet abban, hogy nyolcvan fontnyi évi jövedelmét, fölkutatott eredeti újdonságok révén, csak egyetlen pennyvel is szaporítsa, de korántsem lohasztá le benne a szenvedéllyé növekedett vágyat. Tíz hosszú év sikertelensége lánggá fújta fel a parányi szikrát.
Hallott itt-ott ugyan egyet-mást, mi talán be is vált volna a lapba, de mire odaért a szerkesztőségi iroda ajtajához, rendesen olyan kisszerűnek találta az egész esetet, hogy lehorgasztott fővel fordult vissza.
Nem jó, ha mondom, hiányos nagyon hiányos. A részletek nem domborodnak ki eléggé. Úgy van, Jim, neked valami nagyszerű, valami meglepő hírrel kell megkezdened pályádat.
És valóban, az óhajtott nagyszerű hír a tíz esztendőn túl már nem késett soká: horogra került.
Brigli Jim egy ködös nap délutánján lihegve és örömsugárzó arccal rohant be a Morning Post szerkesztőségébe. Botja sebesen járt kezében, mint az órainga, szájából és orrlyukaiból forró gőz lövellt ki.
Hollá, Hohn! kiáltá rekedten, hosszú kezét messziről sir Klarey felé nyújtva. Egy eset, uraim! Egy igen érdekes eset!
Az írnokok (kik több hosszú asztalt foglaltak el) s kiket semmiféle eset nem érdekel, mert úgy veszik azt, mint egyszerű nyersanyagot, mely a hasábok betöltésére gyárilag dolgoztatik fel, ez egyszer kivételesen kíváncsian emelték fel fejöket. A tollak percegése megszűnt egy pillanatra, s az előállott mély csendben minden szem Brigli Jim felé fordult.
Valahára, Jim szólt Klarey úr kezeit dörzsölve, s kétes jelentőségű tekintetet vetve Briglire. Tehát valami új? Oh, oh! hebegé Jim rendkívül új és érdekes eset.
Itt egy darabig megállt, szórakozottan nézett körül, mintha nem emlékeznék, miről van szó és tétovázva tette hozzá: ha mondom
Majd hirtelen előre nyújtá egyik lábát és elkezdett vele előbb lassan, később egyre sebesebben dobolni: Ahá! ahá! kiáltá. Az eset! Oh, oh! ez aztán rendkívül érdekes eset!
Helyesen van, Jim szólt mr. Klarey a szőke úr ott a középső asztal szélén, lesz oly szíves és följegyezi, ha tollba mondod.
Jim a mutatott egyéniséghez járult és a szemeit behunyva állott meg asztalánál.
Rendelkezésére állok, miszter
Brigli! egészíté ki Jim anélkül, hogy a szemeit fölnyitotta volna.
Tehát, Mr. Brigli folytatá az írnok legyen ön szíves minél rövidebben előadni a tényt. Azt tartom, szabatosan fejezem ki magam, midőn egyszerűen azt mondom: a tényt. Ragaszkodom e szóhoz Mr
Brigli egészíté ki ismét Jim és az egyik szemét félig fölnyitá.
A szőke írnok tintába mártva tollát, várakozó állást foglalt: a kutyanyelv alakú papír felső csücskét balkeze nagy és mutató ujjával leszorította a festetlen asztalhoz, míg a tollat tartó másik kéz ott nyugodott könyökén.
Várom az esetet, uram, szólt kedvetlenül, szúró pillantással mérve végig Jimet.
Az a zsebkendőjét kereste, hogy izzadó homlokát megtörülje.
Igen, igen hebegé. Tehát az esetet kívánja ön? Igazán az esetet?
A pokolba is mi másról lehetne hát szó, ha nem az ön érdekes esetéről?
Jim zavartan nézett körül: először kérdőleg Klarey felé, azután a falakra, hol különféle térképek voltak felaggasztva, majd a saját kalapja bélését nézte hosszan, mereven, míg végre fölemelé kezét és a homlokára ütött.
Az esetet? Az érdekes esetet? Akasszanak fel, sir, ha tudom.
Hangja reszketeg lett, fejét szomorúan lecsüggeszté.
Elfelejtettem, ha mondom. Elfelejtettem útközben. Akasszanak fel, ha nem felejtettem el. Pedig pedig várakozzék csak kissé! Még mikor a Hyde-park mellett mentem, tudtam tökéletesen tudtam. Ön nem kételkedhetik, ugye nem?
Én nem kételkedem semmiben sem, Mr. Brigli mondá a szőke írnok hidegen és a tollát letette.
Szórakozottság, sir, és semmi egyéb. Becsületemre mondom, semmi egyéb.
Fölösleges minden magyarázat viszonzá az írnok komoly üzleti hangon, mely Jim füleit úgy érinté, mint a halál dermesztő szózata. Az ügy be van fejezve. Jó napot, Mr. Brigli!
Oh, nem nem! kiáltá Jim kétségbeesve. Megvan, sir! szavamra mondom, megvan.
Apró szemei tűzben égtek s szögletes ábrázata egy általános mosollyá vált.
Azaz meglesz! Meglesz, ha mondom. Eszembe jutott
Mi? Az eset?
Ej, dehogy! Az, hogy elmondtam egy barátomnak, ki gondolom az Old-Bond street környékén lakik valahol. Futok, felkeresem, uraim, és megkérdezem. Pompás emlékezőtehetségű fickó! Tudni fogja, ha mondom
Brigli Jim mint az eszeveszett rohant ki a szerkesztőségből az Old-Bond street tájékára.
Hallotta-e, vagy csak rémlik előtte, hogy barátja ott lakik, kétséges. Alkalmasint csak az előérzetet vette számításba, mert az is valami. Egyszóval bizalma az Old-Bond streethez van kötve. Igen, igen, ott meg fogja találni.
És azóta a kis Brigli Jim mindig a City e részén lelhető fel, amint vizsga szemekkel nézi a föl s alá hullámzó néptömeg közt azt az egy embert, aki az ő érdekes esetét ismeri.
Lehet, hogy még mai napig sem találkoztak.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages