Bevezetés
Bevezetés
Egypár év előtt, meghítt a nagybátyám, keőmezei és sóvárnoki Soós János úr az ő »vendégszerető úri házához« (Ipsissima verba) falura.
Megírtam neki, hogy elmegyek, de Vácra küldjön elébem kocsit, ekkor és ekkor stb.
A kitűzött nap elindulván, váltig töprenkedtem a hajón, mint akadok rá a János bácsi fogatára; sem én nem ösmerem a kocsist, se ő engem. De az se tudhatja, hajón jövök-e vagy vasúton?
S íme, ahogy a parton kiszállok és szétnézek, a sok száz kocsi közt (éppen országos vásár volt), egyszer csak elém ugrik egy zömök fürge legényke s leemeli illendően a kalapját:
– Én viszem a tekintetes urat.
– Hát ki maga?
– A tekintetes Soós uraság kocsisa. Név szerint Faragó János, megkövetem alássan.
– És hogy ösmert rám? – kérdém kíváncsian. – Hogy tudja, hogy engem visz?
A legényke egy összegyűrt papirost suhogtatott meg a markában.
– Mappa van nálam az ábrázatáról.
– Mappa! Énrólam! Meg vagy bolondulva?
Pedig csakugyan igazat mondott. A »Vasárnapi Ujság« azon száma volt nála, mely az arcképemet közli.
– A tekintetes asszony adta ide, hogy azt mondja, erről ösmerek rá a tekintetes úrra.
Okos emberek ezek a régiek! gondoltam magamban és fölültem a csézára.
