SÖRIVÓK • 1877 (29. kötet)

Teljes szövegű keresés

SÖRIVÓK •
1877
(29. kötet)
Még téli időben is sokszor megfordult eszemben, hogy ha egyszer quod deus avertat beválasztanának a parlamentbe, az lenne az én szűzbeszédem, hogy a budai alagút valamelyik végét falaztassa be a tisztelt kormány, hadd legyen az alagútból országos pince; mert ha nemzeti színház, múzeum, tornacsarnok van, nemzeti pincének nem lenni valóságos ellenkezés a nemzet géniuszával.
Ebben a kutya melegben még élénkebben föltámad bennem a vágy egy ilyen hűs hely után, melynek minden fényt fölülmúló ékes bútorzata üdítő folyadékot tartalmazzon.
Huh, be meleg van! A szeszélyes nap annyira öregedett tavasz óta, mint a feleségem öt év alatt. Május elején mosolygott, éppen mint a feleségem a mézeshetek alatt. Május végén sütött, most pedig már mar éppen mint a feleségem. A legszabadelvűbb ember lelke is kezd megbarátkozni ilyenkor a Szibéria levegőjével, vagy ha nem hát legalább azt óhajtja, hogy ha már az a célja, most vigyen bennünket jégre Tisza Kálmán, ha tud!
No, de mindez csak tréfa, a meleg pedig nem tréfadolog. Illő, hogy komolyan beszéljünk róla, vagyis inkább az enyhítő szereiről.
A tudomány általános terjedését mutatja azon körülmény, hogy a melegség ellenszereit valamennyien ismerjük. A sört, az aludttejet és a fagylaltot.
Az olyan embert, aki odáig vetemedik, hogy aludttejet igyék, nem becsülhetem annyira, miszerint tanulmányt írjak róla; a fagylalt-fogyasztók sem emelkedtek oly magasra, hogy rokonszenvemet lenyújthatnám nekik, de már a sörivóknak tisztelet, becsület, leveszem előttük a kalapom.
Ők teljesen lantomra méltó alakok, kövér, piros arcú, megtermett emberek, többnyire kidomborodó hassal, savószínű szemekkel, kurta lábakkal. Öltözetük rendesen hosszú és kényelmes rokk, magas tetejű kalap, egy pápaszem, csontos fogantyús bot és egy burnótszelence.
Vannak azonban olyanok is, kik semmit sem mutathatnak fel az általános ismertető jelekből, de ezek nem is igazi szenvedélyes sörivók ám, hanem csak holmi pipogya nép, mely kutyafuttában egy-egy stehbier-t fogyaszt; hirtelen s horribile dictu, állva hörpenti ki, aztán, mint az örök zsidó, odább fut a dolga után. Az ilyeneknél még csak az olyan sörivó gyalázatosabb, ki a krigli habját lefújva, egy kortyra nyeli le az egészet, vagy aki grimaszt csinál, mikor az isteni italt immel-ámmal leereszti érdemetlen torkába. Az sem ember előttem, aki fedetlen pohárból iszik s az árpa dicső levének ambróziával vetekedő erejét és aromáját kipárologni engedi.
Oh, egészen más az igazi sörivó!
Az beül délután négy órakor a legnagyobb melegben vagy a Ment-be vagy a Virágcsokor-ba, aszerint tudniillik, hogy hol székel az extra pohara, melynek bádogfedelén monogramja díszlik. Kényelmesen leülepedik egy szellős nád-karosszékbe, kihúzza tarka zsebkendőjét, Napóleon-fejekkel a négy csücskén, kétszer egymásután megtörüli a homlokát a jobb kezével, mialatt a ballal domború hasán kigombolja a mellényét. Ezen műveletek után teletömi a két orrlyukát burnóttal s nagyot tüsszent kétszer, hogy egész teste belerázkódik.
A pincér ezalatt olyan pozitúrában rohan feléje a tartalmas kriglivel, mint aminőben a levelet vivő trombitás angyal van lerajzolva azokon a jeles műveken, melyekkel levélhordók szoktak megajándékozni újévkor. Az igazi sörivó vágyó pillantása a pincér felé fordul s keze előre utána nyúl a habos folyadéknak.
A gyönyör andalító édessége következik
Emberünk szeme csillogóbb lesz, szemöldjei felhúzódnak egész a homlokáig, majd behunyja a szemeit a nagy kéj előérzetében, ajkához emeli a boldogító edényt s félig kiüríti
A gyönyör kifárasztotta. Lankadtan dől hátra székében s sóvárgó élvezettel és hálásan pislog az ólomtalapzatán nyugvó pohárra, melynek fedelét gondosan lecsattantotta. A hab maradékai a szája környékén gyöngyöznek; koca ivó letörülné a zsebkendőjével, ő a nyelvét nyújtja ki s azzal nyalogatja le a pusztulás útjára tévedt italt.
Vártatva iszik és keveset, az első krigli háromnegyed óráig tart. Az időközöket azzal tölti, hogy a Pest. Journal-ból szemelgeti a világ csodálatos forgását.
A második pohárnál azonban már egyszerre megváltozik a taktika. A második pohárnak az a természete, hogy egy hajtásra kell meginni. A harmadik pohárról is ugyancsak ezt tartja a szentesített ősszokás, melynek alapját azok a nagyok vetették meg, kik a tudományosság dicsfényével felruházva, a türelem példaképei voltak s századokig tűrték az elnyomatást mindenben. A dicső bécsi népről van szó. Ők voltak, akik tűrni, szenvedni tudtak, de ők voltak azok is, kik bátran fel merték emelni egyszer a lázadás véres zászlaját is, mert volt előttük egy szentség, amihez hozzányúlni nem volt szabad. Anno 1826-ban egy pohár sör ára Bécsben tíz krajcárról tizenegy krajcárra emeltetett. Ez volt a casus belli. A jó Bécs mint egy ember állt talpra s mellét büszkén kitárva, mennydörgő hangon kiáltá: tízkrajcáros sör vagy halál!
És e rettenetes csataordítása a felháborodott oroszlánnak megszülte gyümölcseit az utódok számára is, a sör ára tíz krajcár maradt, de a pohár lett kisebb. Ez az egyetlen forradalma a büszke birodalmi székvárosnak, mely alkotmánya elévülhetlen jogai mellett szemkápráztató fényes sikerrel végződött.
De hagyjuk e történelmi mozzanatot, s térjünk vissza emberünkhöz, kinél már a hetedik krigli végzi pályafutását.
Ott ül, ahogy azelőtt, de egészen megváltozva, arca olyan, mint a pipacs, keze lankadtan csügg alá, szemei bambán kidülledve néznek a semmibe Ajka megmozdul néha s nagy hörögve adja ki félmondatokban gondolatait
Hüm, hüm! Noch a Kriegl!
A pincér meghozza: megint iszik, közben a burnótszelencéjét keresi, de már nem találja, pedig ott van előtte az asztalon
Hja hja! mekegi noch a Glas
Mialatt ezzel végez, tétova kezekkel nyúl megint a Pester Journal után, melynek betűi összefolynak pislogó és egyre kisebbedő szemei előtt, ha véletlenül fölfelé fordítva veszi is kezébe a lapot. De ő így is jól mulat azon, vigyorgó arcáról ítélve, azt hinnők, hogy valami jó élcet olvas, ha nem látnók, hogy a hirdetési rovaton bolyong a szeme, s hogy a betűk feje lefelé van fordítva.
So so noch a Schnitt!
Ez a Rubikon a kapatosság és a részegség között. Az igazi sörivó, ha csak teheti, mindig túlmegy a Rubikonon, mert ott kezdődik a mennyország. A mi emberünk most kezdi magát jól érezni. Arca átdicsőül s bizonyos barnás fényt vesz fel, haja a homlokára csüng le, cilindere hátrább ereszkedik, a sörnek felét kiönti, mert keze reszket s alig bírja megtalálni a szuezi kanálishoz, akarom mondani a szájához vezető utat. Feje lomhán konyul le s csöndes bólingatás közben odaütődik az asztalhoz
Hop! kiált s újra felemeli s újra lekonyul. Végre a szemeit is becsukja s csak álmában dünnyögi az orra alatt, amint ott könyököl a sörfolyadékban úszó Pester Journal-on.
Der Gorcsakoff der ist ein schlechter Kerl.
Ezen meggyőződést kinyilvánítva, mindennemű politikai kombinációja csendes hortyogásba csap át, melynek csak a pincér diplomáciai beavatkozása vet véget, nem is egészen olyan udvariasan, mint a párizsi Opéra Comique rendőre, ki így költötte fel a zártszékében hortyogó urat: Legyen szíves megörvendeztetni azzal, hogy nem hortyog, mert különben kénytelen leszek az operát becses jelenlététől megfosztani.
De hiába is beszélne ilyen udvariasan a mi hősünkkel, ki valahogy tántorogva lábra állván, egész indignációval utasítja vissza a pincér amaz ajánlatát, hogy menjen aludni haza.
Nix nux. Ich bin selbst der Gorcsakoff
Már akkor előtte az egész világ átláthatlan londoni köd, melyből zavaros tépett foszlányokban csak a legutóbb olvasott keleti események s Gorcsakoff sötét alakja bontakozik ki homályosan.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages