OROSZ NYELVKÖNYV MAGYARUL, NÉMETÜL ÉS FINNÜL
OROSZ NYELVKÖNYV MAGYARUL, NÉMETÜL ÉS FINNÜL
Az elméleti jellegű tudományos munkásság mellett Asbóth Oszkár életművében fontos szerepet kapott a gyakorlati nyelvoktatást, nyelvtanulást segítő nyelvkönyvek összeállítása is. Ezek sorában az első hely illeti meg az 1888-ban magyar nyelven megjelent „Rövid gyakorlati orosz nyelvtan”-t. Asbóth ekkor már túl volt első oroszországi tanulmányútján, és az egyetemen évek óta tanította az orosz nyelvet. Tehát nemcsak gazdag elméleti ismeteteit, hanem orosz nyelvi környezetben szerzett személyes tapasztalatait és orosz nyelvoktatással töltött éveinek módszertani tanulságait is felhasználhatta a nyelvkönyv írásakor. A nyelvkönyv első fejezete az orosz hangtant, második fejezete pedig az orosz alaktant tárgyalja. Az alaktani fejezet 28 paragrafusban tárja az olvasó elé a fontosabb jelenségeket, amelyeket példamondatok szemléltetnek magyar fordítóssal és – az első 6 paragrafusban – magyar transzkripcióval is kísérve. Rövid olvasmányok gyanánt Turgenyev „Költemények prózában” című kötetéből közöl a könyv négy darabot. Utána „Szók és szólások” fejezetcím alatt jórészt dialógusok formájában megszerkesztett 15 szókincsgyakorlat következik e tárgykörökben: Falu és Város. A ház. A lakás. Tájékozódás a szabadban. Az év. A hónapok. A hét. A nap. Az óra. Az időjárás. A vendéglőben. A boltban. Az ember. Az utazás. A katonaság. A szókincsgyakorlatok révén vált Asbóth munkája szűk értelemben vett gyakorlati nyelvtanból valóságos nyelvkönyvvé. – Asbóth orosz nyelvkönyve már a következő évben, 1889-ben németül (Kurze Russische Grammatik) is megjelent Lipcsében a rangos Brockhaus kiadásában. Ám e német változat nem egyszerű fordítása a magyar eredetinek. Más a szerkezete: 11 oldalnyi hangtan után 36 paragrafusnyi alaktani rész következik, mindegyik paragrafus bőségesen ellátva begyakorlást szolgáló, németre is lefordított példaanyaggal, többnyire dialógus formájában. A kötet végén eredeti orosz olvasmányok találhatók (Turgenyev, népmese). A német nyelvű orosz nyelvkönyv sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1897-ben, 1904-ben és 1915-ben újra kiadták. Tehát még az első világháború idején is Asbóth német nyelvű könyvéből tanultak a németek (és nemcsak ők!) oroszul. 1897-ben a nemzetközi tekintélyű finn szlavista, Joos. J. Mikkola finn nyelvre fordította Asbóth orosz nyelvkönyvének német változatát (Venäjän kielioppi). A nyelvtani rész kiegészült egy új, sorszám szerint 37. paragrafussal, amely az oroszra jellemző diminutívumokat mutatta be. Viszont a kötet végéről elmaradtak az olvasmányok.
Orosz nyelvkönyve kiegészítéséül Asbóth orosz irodalmi olvasókönyvet (kresztomátiát) is szerkesztett, amely ugyancsak Lipcsében, Brockhausnál jelent meg „Russische Chrestomatie für Anfänger. Accentuierte Texte mit vollständigem Wörterverzeichnis” címmel. A 97 olvasmányt tartalmazó gyűjtemény szövegeinek egy része abból a két olvasókönyvből származik, amelyet a világhírű író, Lev Tolsztoj állított össze a népiskolák számára. Közmondások, találós kérdések és szépirodalmi szemelvények (Puskin, Nyekraszov, Fet, Majkov, Polonszkij, Turgenyev, A. K. Tolsztoj, Krilov, Nadszon, Delvig, Dosztojevszkij, Gogol, Lermontov, Kolcov, Belinszkij, Akszakov, Dal) olvashatók még a kötetben. Második kiadást is megért 1903-ban. Melich János megítélése szerint „kitűnő vezető kezdők számára” (Magyar Nyelv 1920: 156). 1899. évi oroszországi tanulmányútján Melich bizonyára sokat forgatta Asbóth orosz nyelvkönyveit.
A budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémia hallgatói számára Asbóth összeállított egy „Hangsúlyozott szerb és bolgár olvasmányok” című szöveggyűjteményt. A szerb szövegeket főleg Vuk Karadué műveiből, mégpedig közmondásgyűjteményéből és szótárából emelte ki, de felvett néhány kereskedelmi levelet is. Az irodalmi szövegek és a kereskedelmi levelek közé 41 oldalas tanulmányt iktatott be a szerb hangsúlyról, amely a kezdőnek annyi nehézséget okoz. A bolgár nyelvet mindössze K. Velicskov elbeszélése képviselte a szöveggyűjteményben.
A világháború idején Asbóth bolgár nyelvtant szándékozott összeállítani, de, mint írta, „a háború alatt ilyent kiadni, úgy látszik lehetetlen, nekem legalább nem sikerük” (Nyelvtudomány 1918: 283).
