CSALÁDI HÁTTÉR
CSALÁDI HÁTTÉR
Asbóth Oszkár 1852. augusztus 10-én született a Maros bal partján fekvő Újarad mezővárosban, a jobb parti Araddal (Óaraddal) átellenben. Újarad Temes vármegyéhez tartozott. Zömmel németek lakták. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 6006 lakosa közül 5054 német, 704 magyar és 221 román volt. Trianon után neve a román Aradul Nou lett; idővel egyesítették Araddal.
Akárcsak családjának más tagjai, Asbóth Oszkár is sokáig Ásbóth-nak írta vezetéknevét. Közelebbi és távolabbi ősei között számos jeles férfiú volt. Apja, Asbóth János (1809–1857) 1848-ban osztályfőnöki hivatalt viselt az első magyar minisztériumban. Nagyapja, Asbóth János (1768–1823) a keszthelyi Georgiconnak volt tudós igazgatója. Dédapja, Asbóth Gottfried János (1735–1784) evangélikus lelkészként működött Nemescsón, Kőszegen, majd Sopronban; német nyelvű prédikációi nyomtatásban is megjelentek. Valamennyien evangélikus vallásúak voltak, s erős volt a nyugat-magyarországi kötődésük.
Asbóth Oszkár öccse, nemescsói Asbóth Emil (1854–1935) gépészmérnöki tevékenységével és műegyetemi tanárságával szerzett megbecsülést. Egyik nagybátyjuk a szabadságharcból ismert Asbóth Lajos (1803–1882) honvéd tábornok volt, akit 1863-ban, fiát, Asbóth János (1845–1911) írót pedig 1892-ben levelező tagjai közé választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Asbóth János íróról nemrég érdekes tanulmányt tett közzé Németh G. Béla „Ábránd, csalódás, sztoicizmus (Egy kétarcú regény két stílus határán)” címmel. (Németh G. Béla: Kérdések és kétségek. Irodalomtörténeti tanulmányok. Bp., 1995. 290.) Másik nagybátyjuk, Asbóth Sándor (1811–1868) hadmérnökként vett részt a magyar szabadságharcban, 1861-65-ben pedig Lincoln hadseregében az amerikai polgárháború egyik katonai vezetője volt előbb dandártábornokként, majd Florida és Kentucky katonai parancsnokaként. A légcsavarfejlesztő Asbóth Oszkár (1891-1960) mérnök úgy tartozik bele a rokonságba, hogy apja, az 1838-ban született Asbóth Gyula erdőgondnok Asbóth Lajos tábornoknak volt az unokaöccse. (L. Vajda Pál R.: Magyar feltalálók. Négy évszázad negyvenhat technikusa. Bp., 1943. 247.)
Családtörténeti vizsgálatok szerint az Asbóth család ősei közül Asbóth Gergely 1715. május 13-án kapott címeres nemeslevelet III. Károly királytól. A nemességét Sopron vármegyében hirdették ki 1715. június 28-án. Nem igazolható az a családi legenda, amely szerint a nyugat-magyarországi Asbóthok angliai eredetűek. Ez a legenda talán az ugyancsak nyugat-dunántúli, híres Nádasdy család angol származásáról keringő, de a genealógusok által megcáfolt koholmányok hatásaként keletkezett. Egyébként is az Asbóth nevű családok nem mind ugyanegy vérségi eredetűek, azaz nincsenek mindrokonságban egymással.
Az Asbóth családnév a nálunk az Anjou-korban, főleg a Dunántúlon és a hazai németség körében terjedni kezdő Osvald személynévből fejlődött Ozsbált Ozsbát fokozatokon keresztül. Magára az Asbót vezetéknévre 1648-ból van a legkorábbi adatunk a Győr megyei Nyalkáról való Georgius Asbot nevében. L. még 1680: Joannes Asbot ‘a jénai egyetem egyik magyar tanulója’. – A név végső forrása az óangol Osweald ( Oswald). Ez olyan összetétel, amelynek előtagja az óangol ós ‘Isten’, utótagja pedig a weald ‘hatalom, erő’. Az angol név az észak-angliai Northumbria királyának, Szent Oszvaldnak (VII. század) kultusza révén jutott el Magyarországra, német közvetítéssel. Abban a tényben, hogy Asbóth Oszkárt éppen a nálunk csupán a szabadságharc táján divatba jövő Oszkár névre keresztelték, ugyancsak a németség felé való fordulás jelét láthatjuk. Németországban a XVIII. század végén honosodott meg az Oskar név Macpherson Osszián-versei nyomán, de igazán népszerűvé csupán a XIX. században vált azt követően, hogy több svéd és norvég király is viselte az Oszkár nevet. E név valószínű forrása az óizlandi Ásgeirr (vö. ás ‘Isten’ és geirr ‘gerely’). Eszerint az Asbóth családnév és az Oszkár keresztnév germán ősalakjának előtagjában ugyanaz az ‘Isten’ jelentésű szó rejlik, tehát a két név etimológiai tekintetben egymás rokona.
Az Asbóth családra jellemző politikai magatartást 1871-ben ekként jellemezte Asbóth János: „Az Asbóth család tagjai, alkotmányos időkben királypártiak mindig és a király szolgálatában többnyire, alkotmányellenes uralom idején az összeesküvők és felkelők közt voltak mindannyiszor a Rákóczyaktól egész 1866-ig. Jelesen a 48–49-iki mozgalmakban heten vettek részt.” (1849-1866. Adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez. Az Asbóth-család irataiból. Pest, 1871. 5. A névtelenül közzétett könyv szerzőjét Szinnyei József állapította meg: Magyar írók élete és munkái l: 271).
