UTAZÁSOK OROSZORSZÁGBAN. • TUDOMÁNYOS LEVELEZÉS

Teljes szövegű keresés

UTAZÁSOK OROSZORSZÁGBAN. •
TUDOMÁNYOS LEVELEZÉS
Orosz nyelvi ismereteinek gyarapítása, orosz beszédkészségének tökéletesítése, orosz kiejtésének pallérozása céljából Asbóth Oszkár szívesen vállalkozott oroszországi tanulmányutakra. Első ízben 1882 nyarán kerített rá sort. Akkoriban vészterhes időket élt át Oroszország. 1881-ben a Narodnaja Volja (Népakarat) nevű, terrorista módszereket alkalmazó titkos narodnyik szervezet tagjai bombamerénylettel megölték II. Sándor cárt. A cárt a trónon fia követte III. Sándor néven. Szabad folyást engedett a „nihilisták” elleni megtorló intézkedéseknek. – Utazásáról Asbóth orosz nyelvű naplót vezetett, amely szerencsére fennmaradt. Az útinapló lehetővé teszi, hogy szinte napról napra végigkísérjük tanulmányútján. Hivatalos orosz úti kísérője II. Szokolov, a szentpétervári papnevelde görögtanára volt, aki Bukarestben csatlakozott hozzá. 1882. június 27-én lépték át az orosz határt Renyinél, a Prutnak a Dunába torkollásánál. Első benyomásait Asbóth így összegezte: [(Studia Slavica 1964: 430. Magyarul: „Rokonszenves, pompás emberek ezek az oroszok, nagyon tetszenek nekem, mintha odahaza volnék, annyira ismerősnek tűnik minden, noha tökéletesen új számomra. Jó mulatság lesz olyan ország nyelvét és szokásait tanulmányozni, amelybe már az első nap valósággal haza érkezik az ember.”)] A Kijevbe vivő úton Bengyeri, Zsmerinka, Gnyivany (Asbóth útinaplójában tévesen Grivany), Vinnyica, Motovilovka és Bojarka vonta magára Asbóth figyelmét. Kijevet gyönyörű városnak találta. Felkereste a látnivalókat. Különösen megragadta egy Szent Borbálát ábrázoló ikon szépsége. Kijevből Nyezsinbe vitt Asbóth útja, ahol megismerkedett a híres történeti-filológiai tanintézettel, amelynek professzorai között több külföldi – egy német, két cseh – is akadt, és meglátogatta a gogoli emlékhelyeket. Abból a tényből, hogy két nyezsini professzor (az egyik feleségestül) is kikísérte az éjjel három órakor induló vonathoz, levonta a következtetést: „[(Studia Slavica 1964: 433. Magyarul: „Az orosz ember természete valóban gálánsan nagyvonalú.”)] Moszkva felé Orjol, Tula, Kaluga volt az útvonal. Az Oka menti Kalugában, vasárnap lévén, főpapi istentiszteleten vett részt a székesegyházban. Reflexiója: [(Studia Slavica 1964: 433. Magyarul: „az istentisztelet látványos, az ének szép, ám az istentisztelet eszméje, amely talán nagyszerű, egyelőre felfoghatatlan számomra.”)] 1882. június 29-én érkezett Moszkvába. A zűrzavaros, rendezetlen Moszkvában eleinte nem tudott eligazodni, de aztán megbarátkozott vele, meghatározta az égtájakat, képes volt megtalálni a főpostát, a Kremlt és egyéb helyeket. Végigjárta a város nevezetes helyeit, járt múzeumokban, nyári színházban, megtekintette a befejezés előtt álló, hatalmas Üdvözítő Krisztus székesegyházat stb. Július 17-én jegyezte fel: [(Studia Slavica 1964: 436. Magyarul: „Ma értettem meg először teljesen, milyen büszkeséget és örömöt kell éreznie minden igazi orosz embernek, amikor Moszkva anyácskát szemlélgeti.”)] Összejött az éppen Moszkvában időző Thallóczy Lajos magyar történésszel, megismerkedett számos orosz filológussal, íróval, történésszel, járt a Moszkvától északkeletre eső Puskinóban, valamint – július 20-án – a Jauza folyócskán túli Bogorodszkojéban a híres F. I. Buszlajev nyelvtudósnál, aki mély benyomást tett rá: [(Studia Slavica 1964: 437. Magyarul: „Rendkívül érdekes volt számomra látni ezt az embert, akinek műveiből már sokat tanultam. Előadásokat már nem tart, otthagyta az egyetemet, nem akar olyan diákok professzora lenni, akik gonosztevőkkel rokonszenveznek. Tőle, Fjodor Ivanovicstól hallottam először a nehéz idők éles kritikáját, a többiek, különösen a fiatal emberek, inkább hallgatnak.”)] Asbóth útinaplójában ez az egyetlen politikai természetű észrevétel.
Július 23-án Asbóth azt fejtegette naplójában, mekkora jelentősége van a gyakorlati nyelvkönyvekben a helyes kiejtés tárgyalásának. Már ekkor megfordult agyában egy gyakorlati orosz nyelvkönyv megírásának gondolata. Hangsúlyozta a nyelvtanár helyes kiejtésének fontosságát. Moszkva után Nyizsnyij Novgoroddal, Jaroszlavllal, Ribinszkkel, Szpasszkojéval, Krasznoje szelóval, Ugliccsal ismerkedett meg. Augusztus 26-án már Szentpéterváron írta útinaplóját.
1882-ben tett jó két hónapos tanulmányútja során Asbóth megfordult orosz városokban és falvakban, a helyszínen ismereteket szerzett az orosz népéletről és az orosz szokásokról. Személyes kapcsolatot teremtett számos orosz tudóssal is, már amennyire a nyári „dácsa” szezon ezt egyáltalán lehetővé tette. Útinaplóját orosz nyelven írta, hogy ezáltal is gyakorolja a nyelvet. Oroszsága természetesen még sok tekintetben fogyatékos volt: ragozási, egyeztetési hibák, helytelen kifejezések, idegenes mondatszerkezetek egyaránt előfordulnak benne, hiszen Asbóth korábban az oroszt csak elméleti úton, könyvekből tanulta, s az élő beszélt nyelvet ritkán hallhatta. (Saját szavai szerint: „nem ismerve egy szláv nyelvet, tanító nélkül kezdtem az orosz nyelvvel foglalkozni.” Rövid gyakorlati orosz nyelvtan. Előszó.) Oroszországi tanulmányútjának bizonyára az volt a legérzékelhetőbb eredménye, hogy orosz beszédkészsége fejlettebb lett.
Asbóth 1889 nyarán ismét tanulmányutat tett Oroszországban. Ennek útvonaláról, lefolyásáról nem maradtak fenn naplószerű jegyzetek. De utazásának céljáról Asbóth beszámolt az 1891-ben közzétett, „A hangsúly a szláv nyelvekben” című tanulmányának előszavában: „Már hosszabb ideig foglalkozom az orosz nyelv hangsúlyával. Az 1889-iki év nyarát főkép azért töltöttem Oroszországban, hogy ott helyben egészítsem ki és igazítsam helyre adatgyűjtésemet. E közben foglalkoztam a többi szláv nyelvek hangsúlyával is és kiterjeszkedtem a többi indogermán nyelvek hangsúlyára is” (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből XV/8. 1891: 3).
Több hónapos nyarankénti tanulmányútjain kívül Asbóth rövid tartamú látogatásokon is járt Oroszországban, mégpedig, jelenlegi ismereteim szerint, két alkalommal. E kis könyv írása közben bukkantam rá Asbóth publikussá vált levelezésében egy levelezőlapra (lásd Studia Slavica 1967: 137), amelyet Asbóth Szentpétervárról írt 1903. május 22-én Ivan Prijatelj szlovén irodalomtörténészhez, s amelyből kitűnik, hogy Asbóth ekkortájt, bizonyára csupán néhány napig, Szentpéterváron tartózkodott. E rövid szentpétervári tartózkodást azzal hozom összefüggésbe, hogy Asbóth abban az időben mindenfelé lázasan vadászott kaukázusi nyelveket tárgyaló szakirodalomra, mert nagyszabású bírálatot készült közzétenni legrégibb tanítványai egyikének, Munkácsi Bernátnak 1901-ben megjelent, „Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben” című munkájáról.
Utoljára 1913. május 11-e és 18-a közöltjárt Asbóth Oroszországban. Kövesligethy Radó geofizikussal és csillagásszal együtt az Akadémiák Nemzetközi Szövetségének Szentpéterváron tartott V. kongresszusán vett részt a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében. Szabad idejét V. Jagić és A. A. Sahmatov társaságában töltötte. Látogatást tett Sahmatov otthonában, ahol igen szíves fogadtatásra talált.
Oroszországi útjain Asbóth Oszkár számos ismerősre tett szert az orosz tudós világban. De levelezésben is állott több nagy hírű orosz filológussal. Megemlíthetem I. A. Baudouin de Courtenay, F. F. Fortunatov, Ja. K. Grot, V. I. Lamanszkij, V. F. Miller, A. A. Sahmatov nevét.
Orosz városokon kívül Asbóth Oszkár alkalmanként más szláv városokat is felkeresett, így például Prágát, Lemberget, Szófiát, Mostart, a húsvéti szünidőket szívesen töltötte Cirkvenicában, stb. 1885-től az újvidéki szerb gimnázium felügyeletével bízták meg, s 10 éven át az ottani érettségi vizsgálatokon is képviselte a kormányt. Minden második évben Szarajevóban és Travnikban elnökölt a bosnyák gimnázium érettségi vizsgálatain a magyar kormány képviseletében. 1904 nyarán egy hónapig Turócszentmártonban tartózkodott, és tökéletesítette szlovák nyelvi ismereteit. Szlovák tanulmányait akkor szakította meg, amikor a bolgárral kezdett elmélyülten foglalkozni.
Levelezőtársa volt a bolgár tudósok közül Milan Sismanov, Ivan Sismanov, Benju Conev, Dimităr Matov, a szlovén tudósok közül Janko šlebinger, Matija Murko, Ivan Prijatelj, valamint Anton Aš-kerc költő. Vatroslav Jogiéhoz írt 174 levelét Zágrábban őrzik. Szerb levelezőtársai elsősorban az újvidéki szerb gimnázium tanárai közül kerültek ki: Aleksandar Sandić, Jovan Grčić, Tihomir Ostojić. Asbóth leveleinek nyelve német, orosz, szlovák, szerb, bolgár és hazai szlovén (vend) volt. Magyarul akkor írt, ha nagyon sietett, de természetesen csak annak, aki tudott magyarul is.
Asbóth Oszkárnak 1902-ig vezetett, az ELTE Levéltárában őrzött személyi adatlapján a „Nyelv ismerete” rovatban ez áll: „magyar, német, valamennyi Szláv nyelv, franczia angol latin görög Szanszkrit norvég (dán) oláh”. Grúzul később tanult meg olyan fokig, hogy szótárhasználattal olvasni tudott.
Asbóth Oszkárnak tudóstársaihoz írt levelei szerencsésen fennmaradtak különféle külföldi gyűjteményekben, és közülük számosat nyomtatásban is közzétettek magyar, szlovák, szlovén kutatók. E levelek bepillantást engednek nemcsak Asbóth tudományos műhelyébe, hanem lelkivilágába és magánéletének részletéibe is. Sajnos, Asbóth leveleinek párdarabjai, amelyeket ő kapott tudóstársaitól, más, szomorú sorsra jutottak. Asbóth halála után a család a rózsadombi ház (Il. Bimbó út 28) alagsorában őrizte őket más iratokkal együtt. 1945-ben, Buda ostromakor szinte valamennyi irat elpusztult. Jóformán csak az 1882-ben készült útinaplót kímélte meg a végzet. Más családi dokumentumokkal együtt felkerült a padlásra, s ott, néhai ifjabb Asbóth Oszkár iratai között kutatva bukkant rá 1962-ben Váradi-Sternberg János, aki később nyomtatásban ki is adta.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages