BÁNKI TANÁRI MŰKÖDÉSE
BÁNKI TANÁRI MŰKÖDÉSE
Sokoldalú tudományos munkássága és számos jelentős technikai alkotásának létrehozása mellett az egyetemi oktatást is hivatástudattal, példaadó módon látta el. Előadásait nagy gonddal készítette elő. Mindig az elméleti alapokból, azok alapvető összefüggéseiből kiindulva, világos, jól érthető módon vezette le mondanivalóit. A szakirodalomban található különböző felfogásokat bemutatva, azokat kritikailag analizálva tárta a fontosabb elvi jelentőségű problémákat hallgatói elé. Gondosan ügyelt arra, hogy előadásai logikusan összefüggő egészet alkossanak. Ezért csak ritkán tért ki valamely elő nem készített témára, holott tapasztalatainak gazdag tárházából bőven meríthetett volna ilyen anyagot. Ennek a rendszeres beosztásnak volt köszönhető, hogy előadási óráinak keretei között új tárgyköröket is (pl. gőzturbinák, aviatikai kérdések stb.) beiktathatott, és beszámolhatott saját eredményeiről is. Bár kitűnő emlékezőtehetsége volt, előadásainak főbb témáiról jegyzeteket készített, és azokat állandóan használta. Így biztosította mondanivalóinak helyes sorrendjét, továbbá azt, hogy egyes részleteket ki ne hagyjon.
Előadásait, amelyeket mindig szigorú tárgyilagosság jellemzett kissé szárazon, eléggé csendes hangon tartotta. A tartalom értéke, a problémák kifejtésének érdekessége azonban teljes mértékben lekötötte hallgatóit, akik csendben hallgatták, mert érezték, hogy mindannak, amit a nagy alkotó tudóstól hallanak, majd pályafutásuk során jó hasznát veszik. Kiváló ábrákat rajzolt fel a táblára, ezek sohasem voltak előre elkészítettek, mivel lehetővé akarta tenni, hogy az ábrákat hallgatói vele együtt rajzolhassák. Nem volt szüksége rá, hogy előadásai látogatottságát katalógusolvasással biztosítsa. A rajzteremben, ahol a diákok konstrukciós feladataikat készítették, hallgatóival egyénileg foglalkozott, barátságos, szeretetteljes modorban. Mindez sok időt vett igénybe, de sohasem érezte tehernek.
Arra is állandóan gondja volt, hogy hallgatói felkészülését megfelelő előadási jegyzetek könnyítsék. Részben tanársegédei, részben hallgatói írtak előadásai nyomán ilyen jegyzeteket. Arra is vállalkozott, hogy a hallgatói által írt előadási jegyzetek kéziratait átnézze és kijavítsa. Ilyen módon szép kiállítású, tartalmas jegyzetek készültek [35], [36], [37], [62] [68–71]. Hallgatóiról ilyen módon való gondoskodásának legszebb példája az, hogy 1920-ban saját kezűleg írta meg litografálással sokszorosított, terjedelmes jegyzetét, mely egyben az Energia átalakulások folyadékokban c. könyve második kötetének előkészítését szolgálta. Ennek ábráit is maga rajzolta. Erre a nagy munkára azért vállalkozott, hogy a háborúból visszatért hallgatóknak legyen miből tanulniok, ill. a rövidített háborús félévek következtében hiányos tudásukat pótolják. Előszavában többek között a következőket írja: „Hazánk a közeljövőben csak kevés számú mérnököt foglalkoztathat, sokan külföldön lesznek kénytelenek a jobb időket bevárni, amelyek eljövetelében szent hittel kell bíznunk, amikor itthon is megélhet a hazának minden fia. A külföldre sodródott mérnök generációnak féltve kell ápolnia a magyar technikusok megalapozott jó hírét, és nem munkaerejének olcsó bérbeadásával, hanem képzettségével és tudásával kell boldogulást keresnie.”
Az 1914/15., továbbá az 1915/16. tanévben a Gépészmérnöki Kar dékánja volt. Ebben a tisztségében atyai szeretettel foglalkozott a hallgatók ügyeivel. Dékáni jövedelméből nem vagyonát szaporította, hanem annak nagy részét a Kar szegény diákjainak támogatására fordította. A hallgatók jóléti intézményeinek támogatása mindig szívügye volt. Ennek egyik szép jele, hogy a gőzturbinákról a mérnökegylet közlönyében írt tanulmányának különlenyomata (Gőzturbinák szerkesztési alapelvei) címlapján a következő olvasható: „Különlenyomat, ára 1 Kor. 50 fill. a technikus étkező javára.”
Egyik legnagyobb tanári érdeme, hogy a gépészmérnök-oktatásban bevezette a laboratóriumi képzést. A Lágymányosi új egyetemi épületek terveinek kidolgozásánál sikerült közös épületben elhelyezett 1300 m2 alapterülettel hidraulikai és kalorikus laboratóriumot az építési programba felvétetnie. A laboratórium hamarosan Bánki kívánságainak megfelelően épült fel. El volt látva padlószint alatti, szabad felszínű betonból készült csatornarendszerrel és tárolótartánnyal. A vizet szivattyú keringette zsilipekkel szabályozható útvonalakon. A vízmennyiség mérésére többféle bukógát volt beépítve. A laboratórium falán több helyen megcsapolható csőrendszer volt elhelyezve, amely az állandó nyomású vizet a közeli kazánház kéményén 23 m magasságban elhelyezett 50 m3 űrtartalmú tartányból egy fekvő légpárnás dobtartányon át kapta. A magas tartány szivattyúval volt feltölthető. Ezek a berendezések (a betoncsatornák kivételével) a laboratórium felépítésekor nem voltak meg, mert a berendezésre szánt költségvetési összeget az építési túlkiadások az utolsó fillérig felemésztették, és Bánkira maradt a laboratórium felszerelésének gondja. A hazai gyárak részben ingyen, részben részletfizetésre szállították a szükséges berendezéseket, és bár sok gond és fejtörés árán, de sikerült a hallgatók képzésére és a tudományos kutató munkára is alkalmas laboratóriumot elég hamar üzemképessé tenni. Ez a laboratórium Bánki számára is lehetőséget nyújtott nevezetes kísérleteihez. Ott végezte a gőzturbina-lapátok sebességtényezőinek megállapítását, az ívben elterelt vízsugár vizsgálatait, a Bánki-turbina kipróbálását és még számos egyéb kísérletét. A hallgatók laboratóriumi gyakorlatának programját maga dolgozta ki oly módon, hogy hallgatói rövid idő alatt is jelentősen fejleszthessék tudásukat és műszaki érzéküket. Tervező tehetsége a laboratórium terén is maradandó értéket teremtett. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a laboratórium fent leírt alapberendezései ma is üzemben vannak.
A hallgatók látókörének bővítése érdekében 1910-ben elvállalta egy nagy tanulmányi kirándulás vezetését Bécs–München–Augsburg–Nürnberg–Bécs útvonalon. A tanulmányút során gyárakat, szivattyútelepeket, vízműveket látogattak meg, és megtekintették a híres Deutsches Museumot is. Erről Bánki munkatársa, Merse Pál számolt be cikk alakjában [185]. Korábban részt vett a tanárok és oktatók számára szervezett tanulmányutakon is. Ezeknek egyikéről tanársegéde, Kármán Tódor írt beszámolót. (A Kir. József Műegyetem 1906. évi nagy tanulmányi kirándulásának naplója. Budapest, 1906. Pátria).
