BARTALUS ISTVÁN
BARTALUS ISTVÁN
SZ. FARKAS MÁRTA, 1976
SZ. FARKAS MÁRTA, 1976
Bartalus István (Bálványosváralja, 1821. nov. 23. – Bp., 1899. febr. 8.): zenetörténész és népdalgyűjtő, az MTA l. tagja (1875). Pályáját mint jogász kezdte, majd a kolozsvári konzervatóriumban tanult. Wesselényi Miklós házánál volt nevelő; 1846-tól zongoratanító. 1851-ben Kolozsvárról Pestre költözött; egy ideig előadóművész s az állami elemi és polgári isk. tanítóképző intézet zenetanára volt. 1867-től a Kisfaludy Társ. tagja. Mátray Gábor mellett Bartalus a m. zenetörténeti kutatás megindítója. Legjelentősebbek m. zenetörténeti tanulmányai és kiadványai, továbbá nevezetes népdalgyűjteménye is, bár ő sem ismerte fel a népzene és a népies műzene közti különbséget. – M. 101 magyar népdal (Pest, 1861); A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. sz.-ban (Pest, 1869); Magyar Orpheus (Vegyestartalmú zenegyűjtemény a XVIII. és XIX. sz.-ból, Pest, 1869); Jelentés a felső-ausztriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratairól és nyomtatványairól (Bp.; 1870); Vázlatok a zene történelméből (I., Bp., 1877); Adalékok a magyar zene történelméhez (Bp., 1882); Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye (I–VII., Bp., 1873–96); Instruktív művek, etűdok, kargyűjtemények.
BEVEZETÉS
AZ ELINDULÁS ÉS AZ ILLÚZIÓK KORA
A ZENÉSZETI LAPOK MUNKATÁRSA
ARANY JÁNOS KÖRÉBEN
AZ ÉLET DELELŐJÉN
A MAGYAR NÉPDALOK EGYETEMES GYŰJTEMÉNYE
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJA
AZ UTOLSÓ MÁSFÉL ÉVTIZED
BIBLIOGRÁFIA
