BÁTKY JELENTŐSÉGE
BÁTKY JELENTŐSÉGE
Bátky Zsigmond a magyar néprajz egyik legszélesebb látókörű, sokoldalú tudós egyénisége. Az általános etnológia kérdéseit éppen olyan jól ismerte, mint a magyar munkaeszközök, a lakóház, a település, a mesterségek, a népviselet és népművészet néprajzi világát. Geográfus szemléletét megőrizve a néprajzi jelenségeket történeti perspektívába helyezte, s paraszti népünk mindennapi életének vizsgálatát akadémiai szintű feladatnak tekintette. Élénken figyeli kora minden néprajzi áramlatát, s azokat tovább fejlesztve a magyar viszonyokhoz alkalmazza. Korában Róheim Géza mellett Bátky Zsigmond tudományos gondolkodását hatotta át a legjobban az etnológia vérkeringése. A műveltségi rétegeket és áramlatokat kutatta, de ugyanakkor az etnikai sajátságok felderítésén is fáradozott. Rendkívüli éleslátással használta fel tanulmányaiban a nyelvtudomány eredményeit. Meglátta az ökológiai viszonyoknak a hagyományvilágot alakító szerepét. Hidat tudott verni a régészet, a társadalomtörténet és a néprajz között. Munkásságának és egyéniségének lényegét tanulságosan közelítette meg Vajkai Aurél, amikor a következőket írja: „Kultúrmorfológus volt, akit mindig a tárgy önmagában érdekelt, formájával, alakjával, születésével, fejlődésével és kimúlásával, elterjedésében a térben és időben. Nem az ember életmódjából vezette le a tárgyat, inkább a tárgy szerkezetéből következtetett az azzal foglalkozó emberre:” Ebből a szempontból módszere hasonlított a régészet módszeréhez, s ezt a módszert kellett követnie a múzeumi gyűjtemények miatt is. Kutatótevékenységének voltak korszakai, amikor figyelme egy-egy területre (mezőgazdasági eszközök, település, építkezés, tárgynévmagyarázatok) irányult, de tekintetét a magyar néprajztudomány egészéről sohasem vette le. Töprengő, tépelődő, kritikus egyéniség volt, s talán ez a magyarázata annak, hogy a nagyobb összefoglalások, monográfiák megírásáig nem jutott el. A képesség azonban megvolt benne ahhoz, hogy ő maga írja meg a magyarság néprajzát. A legkisebb cikke, könyvismertetése is bővelkedik iránymutató gondolatokban. Írásainak vitatkozó hangjával mindig a tudományos munka, a néprajz színvonalát emelte. Tanulmányai – még akkor is, ha azokban homályos foltok tűnnek fel – feladatokat, programot sugároznak a magyar néprajz közelebbi és távolabbi horizontja felé. Nem vélt írások, baráti gesztusok és elfogult rajongók révén lett tudóssá. Rajongói nem is voltak, csak tudósi tevékenységének tisztelői vették őt körül, akik megtanulták tőle, hogy a tudományos eredmények minden rögéért és gyöngyszeméért szellemi küzdelmet kell folytatni.
A magyar néprajztudományban kora európai színvonalát képviselte. Megnyitotta a kaput a közép és kelet-európai kutatások irányába. Különösen akkor látjuk ezt, ha nemcsak lakóház-, település- és munkaeszköz-tanulmányait tartjuk számon, hanem írásaiban az akadémiai szintű alkotó gondolatokat, terveket is felismerjük, magunkévá tesszük és megvalósítjuk…
