A STATISZTIKUS (1867–1876)
A STATISZTIKUS (1867–1876)
Keleti Károly 1867 tavaszán emlékiratot készített Gorove István felkérésére a leendő Földművelés-, Ipar-, és Kereskedelemügyi Minisztérium kebelén belül felállítandó statisztikai osztály kérdéséről. Keleti Károly javaslatai alapján Gorove felkérte Beöthy Leót a minisztérium munkájában való részvételre. Beöthy készséggel elfogadta a megbízatást, amelyben lehetőséget látott arra, hogy elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósíthassa.
A statisztika jelentősége megnőtt Magyarországon is a hatvanas években. Csengery Antal indítványára 1860 májusában létrejött a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottsága, ennek orgánuma lett előbb a „Statisztikai Közlemények”, majd 1865-től a „Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények”. A minisztériumi statisztikai osztály vezetője Keleti Károly lett, munkatársai pedig Barsi József, Beöthy Leó, Halász Imre és Hunfalvy János. Az osztály összetétele figyelemre méltó, nemcsak Beöthy és Halász részvétele, hanem Barsi és Hunfalvy politikai múltja miatt is. Barsi is, Hunfalvy is börtönbüntetést szenvedett az 1848–49-es forradalomban való részvételéért. Barsi József bicskei katolikus plébános volt a forradalom kitörésekor, de csakhamar Kossuth híve és egyik legmerészebb tollforgatója lett. A gyászos emlékű Újépületben ítélték 1849-ben húszévi fogságra cikkei miatt. Börtönéveiről Utazás ismeretlen állomás felé című könyvében számolt be. Olmützi raboskodása idején fordult meg a börtönben Bakunyin is mint politikai fogoly. Barsit nem törte meg a fogság, szellemben és akaratban épen került haza 1856-ban. Deák Ferenc javaslatára került a statisztikai osztályhoz, itt kezdte meg kimondottan statisztikai jellegű tevékenységét és hamarosan az oktatásügyi statisztika kitűnő szakembere lett. Amíg Barsi József kizárólag politikai múltjáért került a minisztériumba, addig Hunfalvy János személyében nemcsak a forradalomban vállalt tevékenység, hanem a közel húsz évre visszatekintő tudományos munkásság is elismerést nyert. Hunfalvy már 1846-ban statisztikát tanított a késmárki líceumban, majd a „Statisztikai Közlemények” szerkesztője volt 1861-től 1869-ig, tevékenysége a magyar statisztikai gondolkodás újjászületésének egész korszakát felölelte. Számtalan földrajzi tanulmánya a tudományos földrajz létrejöttét készítette elő az ötvenes években, s úttörő munkásságát ismerte el a Magyar Tudományos Akadémia akkor, amikor 1859-ben tagjává választotta. Minisztériumi tevékenysége megkezdésekor Hunfalvy több mint hetven statisztikai, földrajzi, közgazdasági cikkét és tanulmányát jelentette meg már, így az osztály legnagyobb tudományos ranggal rendelkező tagja volt.
Gorove minisztersége és Keleti Károly mint az osztály vezetője jelezték, hogy a statisztikai osztály többségét kitevő védvám irányzat hívei zavartalanul képviselhetik álláspontjukat. Beöthy első hivatalos statisztikai tanulmányai a magyar-osztrák gazdasági kapcsolatokkal foglalkoztak az 1866. és 1867. évben. Ezen munkái megírása eleinte hallatlan nehézségekbe ütköztek, nem lévén szerv, amely a két ország tényleges forgalmát mérte és ellenőrizte volna. A szállítási vállalatok bevonásával sikerült minden osztrák elzárkózás ellenére valós értékeket megállapítania. Következetesen fenntartott nézetei nem akadályozták meg Beöthyt abban, hogy a kiegyezés által felgyorsított kapcsolatokat pozitívnak minősítse, lényegében helyeselte az adott időszakban a kereskedelmi kapcsolatok eme új és dinamikus felfutását. Munkásságának e korszakát maga ismertette első nagyobb tanulmányában, A Kereskedelemben.
A minisztérium 1868-ban és 1869-ben statisztikai tanfolyamokat indított egyrészt a korszerű fejlődéssel való lépéstartás, másrészt képzett utánpótlás biztosítása érdekében. Az előadók között szerepelt Hunfalvy is, Beöthy is. Beöthy előadásainak alapját 1869-ben megjelent Kereskedelem című könyve adta, amely azonban nem egyedül gazdasági, hanem társadalmi kérdésekkel is foglalkozott:
Műve első részében a nemzetközi munkamegosztás aktuális problematikáját tárgyalta. Carey nyomdokán haladva kimutatta, hogy a fennálló helyzet a fejlett országok, elsősorban Anglia szempontjából előnyös. A történetileg kialakult, de nem törvényszerű helyzetet nem lehet Beöthy szerint véglegesnek tekinteni, és örökérvényű gazdasági doktrína alapjává tenni. Carey hazája, az Egyesült Államok a jelen megítélése és a jövő lehetőségei mérlegelése után közelebb állt Beöthyhez, mint az addigi „példaképek”. Az Egyesült Államokban a polgárháború után meggyorsult a kapitalista fejlődés, de az ország gazdasága változatlanul védelemre szorult. A védvám amerikai hívei és magyar követői számára elképzelésük nem a merkantilizmus rendszeréhez való viszszatérést, hanem az adott időszak átmeneti gazdaságpolitikáját jelentette. Ezeket az elveket a magyar viszonyokra alkalmazva Beöthy hangsúlyozta, hogy a Magyarország és Ausztria között fennálló viszony nem hasonlítható pl. a német vámunió egyes államai közötti kapcsolathoz, Magyarország független állam és ennek megfelelően önálló gazdasági struktúrával kell rendelkeznie. A külkereskedelem fejlődésével kapcsolatban kifejtette, hogy egy ország jólétének mutatója nem az aktív külkereskedelem, hanem a fejlett belső piac, mivel a mennyiségileg kedvező képet mutató külkereskedelem képe mögött egyoldalú és fejletlen gazdaságra jellemző mezőgazdasági és nyersanyagtételek húzódnak meg. Beöthy befejezésül nemcsak a gazdasági, de a társadalmi folyamatok megtervezésének fontosságát hangsúlyozta, felhíva az olvasók figyelmét Saint-Simon munkásságára.
Több jel sejtette, hogy Beöthy érdeklődése egyre inkább kimondottan társadalmi kérdések felé irányul, de a hangsúly pillanatnyilag még a gazdaságra és a statisztikára helyeződött. A statisztikai tanfolyamok eredményes lezárulásával Beöthyt tevékenysége elismeréséül osztálytanácsossá nevezték ki, és beválasztották az Országos Statisztikai Tanácsba. 1871-ben megvalósult Keleti Károly régi elképzelése, és a statisztikai osztály kivált a minisztériumból, és később létrejött az Országos Statisztikai Hivatal. Ezzel az ország társadalmi, gazdasági, kulturális életét vizsgáló intézmény nemcsak szervezetileg, de tartalmilag is teljesen önálló lett. Keleti Károly Beöthyt nevezte ki aligazgatóvá, és egyetlen munkatársa lett, akire fontos irányítási és szervezési feladatokat bízott. Ezekben az években Beöthy nemcsak a Statisztikai Hivatal kiadványait szerkesztette, számos, saját összeállítást közölt, hanem 1875-ben A bankügy elmélete címmel terjedelmes pénzügyi tartalmú munkát adott ki.
