BOLYAI JÁNOS
BOLYAI JÁNOS
SZÉNÁSSY BARNA, 1978
SZÉNÁSSY BARNA, 1978
Bolyai János (Kolozsvár, 1802. dec. 15. – Marosvásárhely, 1860. jan. 27.): minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, Bolyai Farkas fia. Tanulmányait kezdetben kizárólag apja irányította. Rendkívüli képességei már gyermekkorában megmutatkoztak. 12 éves korában lett a marosvásárhelyi kollégium tanulója, 15 éves korában befejezte kollégiumi tanulmányait. 1818-ban apja birtokos barátainak támogatásával beiratkozott a bécsi hadmérnöki ak.-ra, ahol feltűnt matematikai és zenei tehetségével. Itt már rendszeresen foglalkozott matematikai kutatásokkal. 1823-ban kiváló eredménnyel befejezett tanulmányai után alhadnagyi rangban a temesvári erődítési igazgatósághoz helyezték. Innen 1826-ban Aradra került, ahol 1827-ben már főhadnagy. A mocsaras vidéken maláriát és ízületi gyulladást kapott. 1831-ben új állomáshelyére, Lembergbe utazva kolerabetegségen esett át, és megromlott idegállapota is. 1832-ben előléptették másodosztályú kapitánnyá és Olmützbe helyezték át. Útközben agyrázkódást szenvedett. Betegsége miatt 1833-ban saját kérésére nyugdíjazták. Csekély nyugdíjjal hazatért Marosvásárhelyre apjához, akivel azonban tudományos és anyagi vonatkozású kérdések miatt sok nézeteltérése volt. 1834-ben Domáldra költözött, itt élt élettársával, Orbán Rozáliával, akitől három gyermeke született, és akivel 1849. máj. 18-án törvényes házasságra lépett, de az engedély nélkül kötött házasságot a császári hatalom visszatérésével fel kellett bontani. Domáldi magányában matematikai problémákkal való foglalkozás mellett filozófiai nézeteit is megfogalmazta, ezek következetes materialistának mutatják. 1846-ban Marosvásárhelyt kis házat építtetett és családjával oda költözött. A szabadságharc erdélyi vezetői részére katonai tervet készített, amelyet azonban nem fogadtak el. A szabadságharc bukása, családi életének felborulása és állandó betegeskedése teljesen összetörték, de még ez időben is foglalkozott Üdvtan c. utópisztikus társadalomtudományi művével és – több sikertelen próbálkozás mellett – a Tér tudománya c. matematikai munkájával. Teljesen elhagyatva, tüdőgyulladásban halt meg. Az abszolút geometriát tartalmazó korszakalkotó dolgozata az Appendix 1832-ben jelent meg latin nyelven Bolyai Farkas Tentamen c. tankönyve első kötetének függelékeként, ill. már 1831-ben a már kiszedett Appendixből szeparátumokat nyomatott Bolyai Farkas, hogy mielőbb elküldhesse – többek között – Gaussnak. Alapgondolatát már régebben felfedezte, 1820 körül, és erre célzott 1823. nov. 3-án apjához írt levelében: „A semmiből egy új más világot teremtettem.” Merészen elvetette a párhuzamosok euklidészi axiómáját; egy új párhuzamossági axióma alapján előbb a hiperbolikus geometriát vázolta fel, majd az általa abszolútnak nevezett geometriát dolgozta ki. Ez utóbbinak speciális esete az euklidészi geometria. Az elméletéből kifejlődött nem euklidészi geometriákhoz kapcsolódik a fizika általános relativitáselmélete. Munkáját kortársai – Gauss kivételével – nem értették meg és nem méltányolták. Tőle függetlenül N. I. Lobacsevszkij orosz matematikus is hasonló eredményekre jutott. Igen jelentős a komplex számok elméletét tárgyaló Responsio c. dolgozata. – Az MTA a két Bolyai tiszteletére 1903-ban ötévenként kiadandó Bolyai-díjat alapított a bárhol és bármely nyelven megjelent legkiválóbb matematikai mű jutalmazására, amit azonban csak két ízben, 1905-ben és 1910-ben adott ki. A matematikusok tudományos egyesületét Bolyai János Matematikai Társulatnak nevezték el. – M. Appendix, Scientiam Spatii absolute veram exhibens : a veritate aut falsitate Axiomatis XI Euclidei (a priori haud unquam decidenda) independentem: ... (Marosvásárhely, 1832); Geometriai vizsgálatai. (Kiadta, életrajzzal és magyarázattal ellátta Stäckel Pál, magyarra fordította Rados I. Bp., 1914); B. J. Appendix (Kárteszi Ferenc bevezetésével, megjegyzéseivel és kiegészítésénél, Bp., 1952). – Irod. Bedőházi János: A két B. élete és munkássága (Marosvásárhely, 1897); Stäckel Pál: B. Farkas és B. J. geometriai vizsgálata (I-IL, Bp., 1914); Dávid Lajos: A két B, élete és munkássága (Bp., 1923); Alexits György: B. J. (Bp., 1952); Kárteszi Ferenc: B. J. halálának századik évfordulójára (Magy. Tud. 1960). – Szi. Tolnay Lajos: Gradus ad Parnassum (drámai költemény, Bp., 1923); Tabéry Géza: Szarvasbika (r., Bp., 1925); Miklós Jenő: A Bolyaiak (dráma, Bp., 1935); Barabás Gyula: Domáldi jegenyék (r., Bp., 1936); Barabás Gyula: Köd a Maroson (r., Bp., 1940); Németh László: A két Bolyai (dráma, Bp., 1961); Babits Mihály: Bolyai Jánoshoz (vers).
