A MAGYAR–UGOR ÖSSZEHASONLÍTÓ SZÓTÁR
A MAGYAR–UGOR ÖSSZEHASONLÍTÓ SZÓTÁR
Bármennyire figyelemreméltó alkotás volt is Budenz Szóegyezések című értekezése, tartósan nem elégítette ki szerzőjét. Érezte, sőt tudta, hogy munkája még nagyobb részben a képzelet, a kombináló képesség eredménye, de hiányzik belőle a rokonoknak állított szavak összetartozásának módszeres bizonyítása. Folytatta tehát etimológiai kutatásait, s – magasabb követelményeket állítva maga elé – szigorúbb módszerrel kidolgozott, megbízhatóbb eredményekre törekedett. Így született meg Budenz főműve, a Magyar–Ugor Összehasonlító Szótár, melynek első füzete 1873-ban, ötödik s egyben befejező füzete 1881-ben hagyta el a sajtót.
Miben különbözik az új mű, a Magyar–Ugor Szótár (= MUSz.) a Szóegyezésektől? Több, lényeges körülményben. A Szóegyezések a rokonított szavak puszta felsorolását adja, a MUSz. viszont hangalaki és jelentésbeli eltéréseiket magyarázza is. „ .. összehasonlító nyomozásom … vitt rá, hogy a szóhasonlítás helyességének kriteriumait az egyes nyelvek hangalaki sajátságaiban, valamint a jelentések összeférésére nézve más nyelvek bíztos analógiáiban keressem” – írja a szerző. A Magyar–Ugor Szótár eredményeinek a Szóegyezések eredményeihez viszonyított többletértéke a fejlettebb módszerrel való operáláson kívül annak tulajdonítandó, hogy a MUSz. munkálatai során a finnugor nyelvek szókészletének megismeréséhez már jóval több forrásművet tudott igénybe venni a szerző, mint a Szóegyezésekhez, noha ezek a forrásművek hangjelölés és filológiai pontosság tekintetében természetesen korántsem voltak teljes értékűek. Az az eredmény, amelyet szótárában Budenz ennek ellenére elért, imponálónak mondható. 996 szócikkben tárja elénk etimológiai és szófejtő munkájának termését, s ha ehhez hozzávesszük, hogy sok-sok szócikkben nemcsak a címszó rokon nyelvi megfelelőit mutatja ki, hanem a címszóval etimológiai kapcsolatban levő egyéb magyar szavak, például szóhasadás útján vagy más módon keletkezett változatok, származékszók és elhomályosult összetételek eredetére is fényt derít, akkor érthetjük csak meg igazán, hogy mily nagy munkát végzett Budenz a magyar szókészlet eredetének tisztázása körül, még akkor is, ha – miként maga megmondja – szóegyeztetései közé felvette azokat is, amelyeket mások már korábban feltártak, vagy legalábbis bizonyítatlan ötletként felvetettek.
Ámde nem szabad Budenz teljesítményét csupán számokkal mérnünk; értékelnünk kell őt nem csupán a ma tudománya szempontjából, hanem kora szemüvegén át is. S ha ezt tesszük, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy milyen volt az az alap, amelyre szótárát Budenz építette. Erről találóbban ma sem nyilatkozhatunk, mint ahogyan nyilatkozott pohárköszöntőjében Mészöly Gedeon egy 1911. március 21-én tartott Budenz-emlékvacsorán: „pályája kezdetén tudós nem igen talált még oly kevés használhatót, mint Budenz, s végül nem hagyott hátra a nyomába lépőknek nélkülözhetetlen annyit, mint ő” (MNy. 1911: 178.). Ami pedig módszerét illeti, jelentős előrelépésként kell értékelnünk azt az eljárását, hogy az egymással összevetett szókat közös alapalakból próbálja levezetni. Noha a magánhangzók pontosabb hangszínének a megállapítására még nem vállalkozhatik, – meg kell elégednie az alapalak eredeti palatális, avagy veláris hangrendűségének jelölésével –, mindenesetre ő az első, aki kísérletet tesz finnugor alapnyelvi alakok rekonstruálására.
Hogy e könyvecske olvasói fogalmat tudjanak maguknak alkotni arról, milyenféle jelentésűek azok a szavaink, amelyeknek finnugor, illetőleg ugor eredetéről a MUSz. tájékoztat bennünket, megemlítek néhány olyan fogalomkört, amelybe e szavak jelentésük szerint tartoznak. Ilyenek: a névmások, a testrésznevek, a rokonságnevek, a természet tárgyainak és jelenségeinek nevei, állatok és növények nevei, ásványok nevei, az egyszerű számnevek (hétig bezárólag, valamint a száz), elemi életjelenségeket, cselekvéseket, érzékeléseket jelölő igék, a helyzet jelölésére s a térben való tájékozódásra szolgáló szavak, kort, állapotot, tulajdonságot jelölő melléknevek, eszköznevek stb.
A Magyar–Ugor Szótár hatása rendkívül nagy volt hazánkban. 1879-ig megjelent füzeteit az Akadémia ez évben a Nagyjutalommal tüntette ki. Igaz: a magyar nyelv török eredetének hívei közül pl. Vámbéry Ármin dühödten támadta. Kifogásolta Budenz etimologizálásának módszerét, túlságosan merésznek találta számos egyeztetését, utalva az egybevetett szavak jelentésének sokszor lényeges eltérésére. Nem tagadható, hogy Budenz módszere még nem érte el a tökélynek azt a fokát, amely az újgrammatikusok etimologizálását jellemezte, végeredményben mégis azt mondhatjuk, hogy a MUSz. új korszakot nyitott a finnugor nyelvek kutatásának történetében: több mint egy fél évszázadig belőle indult ki, rá támaszkodott, illetőleg az ő eredményeit pontosította a finnugor etimológiai meg hang- és alaktani kutatások terén minden igényesebb munka. Jelentősége nem merült ki ugyanis abban, amit ez a szótár a magyar szókészlet eredeztetésének szempontjából jelentett. Benne vannak e műben a finnugor összehasonlító hang- és szóképzéstan legfontosabb tényei is, noha természetesen nem rendszerezve, hanem egyes szócikkekben szétszórva. Ez a körülmény magyarázza, hogy a MUSz. szolgált alapjául Szinnyei József Magyar Nyelvhasonlítása első kiadásának, mely négy évvel Budenz tanári és egyben földi pályafutásának befejeződése után, 1896-ban látott napvilágot. Ennek megállapítása azért lényeges, mert ezen munka újabb és újabb kiadásai (a hetedik és egyben utolsó kiadása 1927-ből való), valamint bővített és módosított német nyelvű változatai: a Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft első és második kiadása egy fél évszázadon át rendkívül fontos szerepet játszottak a finnugor nyelvtudomány fő eredményeit illető tájékoztatásban a hazai meg a nemzetközi összehasonlító nyelvtudomány terén egyaránt. A Simonyi Zsigmond és Balassa József írta Tüzetes Magyar Nyelvtan (1895) hang- és szóképzéstani része ugyancsak Budenz etimológiai szótárára és Ugor Alaktanára épült. Budenz műveiből indult ki sok esetben Munkácsi is Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben című, módszertelen de sok gondolatot keltő művében (1901). Nem vesztette el időszerűségét a MUSz. még ma sem, mivel legbiztosabb etimológiájú, finnugor eredetű szavaink túlnyomó többsége már benne is szerepel. A finnugor egyeztetések irodalmában mindenesetre ott találjuk Budenz művét nemcsak a Gombocz-Melich-féle Magyar Etymológiai Szótárban, hanem a napjainkban megjelenő, A magyar szókészlet finnugor elemei és A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára című alkotásokban is Az előbbinek első kötetével kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy – Kálmán Béla kimutatása szerint (Tanulmányok a magyar és finnugor nyelvtudomány történetéből. Szerk. Szathmári István. 141–2.) – 204 etimológiájából 156 már Budenznél megtalálható, s közülük 88 az ő alkotása. A 88 etimológiából 53-at a szótár ma is elfogad. Annak a bizonyítékául, hogy mennyire él és hat Budenz szótára még ma is, utalhatunk végül arra, hogy 1966-ban az Indiana Egyetem sorozatában Bloomingtonban angol nyelven is megjelent.
Budenz szótárának nagy sikere volt külföldön is. „A Magyar–Ugor Szótárnak, valamint Budenz vele kapcsolatos egyéb munkáinak híre és tanulmánya messze elterjedt a külföldön mindenfelé, a merre csak az altaji, vagy a szorosabb finnugor nyelvtudomány iránt az érdeklődésnek valami csírája volt. Európa minden nagyobb államában akadtak egyes tudósok, kik ennek kedvéért megtanultak magyarul”, állapította meg Munkácsi Bernát Budenzről tartott akadémiai emlékbeszédében, 1895-ben. Ugyanilyen elismerő értékelést olvashatunk külföldi szakemberek megnyilatkozásaiban is. Budenz Magyar–Ugor Szótárával nagyjából egyidőben jelentette meg Helsinkiben Otto Donner Vergleichendes Wörterbuch der finnisch-ugrischen Sprachen című művét, melyben – persze nem a magyar, hanem a finn nyelvből kiindulva – hasonló célt tűzött maga elé, mint amilyent Budenz megvalósított. Nos, érdemes megemlíteni, hogy Donnernak egyik finn kollégája, August Ahlqvist, Budenz szótárát határozottan Donneré elé helyezi, utalva arra, hogy Budenz a magyar nyelvben teljes otthonossággal mozog, a többi finnugor nyelvről behatóbb ismeretei vannak, mint Donnernak, s a szláv nyelvekben, különösen az oroszban való jártassága is fölényt biztosít számára finn kollégájával szemben.
