BUDENZ JÓZSEF IFJÚKORA ÉS A PÁLYAKEZDET
BUDENZ JÓZSEF IFJÚKORA ÉS A PÁLYAKEZDET
Budenz József nem hazánkfia, hanem a németországi Hessen tartománybeli Rasdorf község szülötte volt. 1836. június 13-án kezdte meg földi pályafutását apjának, Balthasarnak, a rasdorfi tanítónak egyszerű házában. Tizennyolc éves korában a marburgi egyetemre iratkozott be, de már egy év múlva, 1855-ben, a nagyhírű göttingai egyetemen folytatta tanulmányait. Nagyon ismert Göttinga a finnugor összehasonlító és a magyar nyelvtudomány történetéből is. Hiszen itt működött a XVIII. századi racionalista történetírás nagy alakja, A. L. Schlözer (1735–1809), aki az elsők egyikeként állapította meg a magyar nyelv rokonsági körét. Allgemeine Nordische Geschichte című művében (1771–1772) részletesen ismertette a finnugor népeket, miután előzőleg – 1770-ben – kiadta J. E. Fischer szentpétervári akadémikus De origine ungrorum című értekezését. Itt végezte tanulmányait 1795 végétől a finnugor összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapítójaként emlegetett Gyarmathi Sámuel, s a göttingai egyetemen kapott indítást tudományos törekvéseihez Kőrösi Csoma Sándor is.
Göttingai tanulmányai során Budenz érdeklődését főleg a klaszszika-filológia, az összehasonlító indogermán nyelvtudomány és az orientalisztika kötötte le. A latinon és a görögön kívül a szanszkrit, a török és a magyar nyelvvel foglalkozott. Tanárai közül a szanszkrit nyelv és a keleti mesevilág ismert kutatója, Theodor Benfey (1809–1881) volt rá a legnagyobb hatással. Doktori értekezése, mellyel 1858-ban szerezte meg a doktori címet, még a klasszika-filológia iránti érdeklődését tükrözi.
Tudományos pályája csak akkor terelődött lényegesen más irányba, amikor megismerkedett néhány, Göttingában tanuló magyar egyetemi hallgatóval, köztük Nagy Lajos unitárius teológussal. Ők keltették fel benne az érdeklődést a magyar nyelv, tanárai pedig a nyelvtudomány iránt. Útja előzményeiről és indítékairól akadémiai levelező tagsági székfoglaló előadásában ő maga így nyilatkozott: „Mikor 1856-ban először hangzék magyar szó fülembe, még álmomban sem képzelhettem vala, hogy valaha itt Magyarországon a magyar nemzet első tudománymívelő intézetebeli tudós férfiak fényes gyülekezetében magyar nyelvtudományról értekezőleg szólhatni szerencsém lesz. Történet szerint [véletlenül] lett vala akkor a magyar nyelv mivoltával első ismerkedésem; de ez ellenállhatatlanul ragadá kedvemet egy olyan nyelv megtanulására, melylyel a nyelvtudásnak egy addig nem sejtett, annyi különös jelenségekkel meglepő világa tárul vala ki előttem, ezer változatos virányain a nyomozónak [kutatónak] akár holtig való gyönyörködetet igérgetve” (Magyar Akadémiai Értesítő 1861, 158).
A hazánkba készülő fiatal német tudóst Nagy Lajos nagyérdemű nyelvészünk, Hunfalvy Pál figyelmébe ajánlotta. Ő egy levelében (közzétette Szily Kálmán: MNy. VI. 7.) biztosította is Budenzet már előre messzemenő támogatásáról, s ígéretéhez élete végéig hű maradt. Budenz 1858. május 16-án hajón érkezett Magyarországra, egyrészt gyakorlati magyar nyelvtudásának tökéletesítése céljából, másrészt tudományos érdeklődéstől indíttatva. Hamarosan felkereste Hunfalvy Pált, aki azonnal pártfogásába vette. Az ő támogatásával kapott Budenz még ugyanazon év őszén „póttanári” állást a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban, ahol a latin, görög és a német nyelvet tanította. 1860-ban Pestre került, s 1861-ben Hunfalvy maga mellé vette a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába „alkönyvtárnoknak”. Az Akadémia még ez évben levelező tagjává választotta. Jó néhány évvel később mind Hunfalvy, mind pedig maga Budenz elérkezettnek látta az időt arra, hogy az urál-altaji nyelvtudomány az egyetemen oktatott szaktudományok között is helyet kapjon. Mind a tudomány, mind pedig a jövendő magyar tanárok érdekeit szem előtt tartva, Budenzet a budapesti egyetem 1868-ban az „altaji összehasonlító nyelvészet” köréből magántanárává fogadta, majd pedig – 1872-ben – ugyanezen egyetemre mint az „altaji nyelvtudomány” professzora, rendes tanári kinevezést kapott. Csak ezen kinevezést követően fordíthatta teljes idejét és energiáját egyrészt tudományos kutatásokra, másrészt ifjúságunkban a nyelvtudomány iránti érdeklődés felkeltésére és táplálására. Budenz tanszéke volt a maga nemében az első Európában.
