KOSSUTH MINISZTÉRIUMÁBAN, A SZABADSÁGHARCBAN, NYUGATON (1848–1850)

Teljes szövegű keresés

KOSSUTH MINISZTÉRIUMÁBAN, A SZABADSÁGHARCBAN, NYUGATON (1848–1850)
Az 1848. februári párizsi, és az azt követő bécsi forradalmi események után megalakult alkotmányos magyar kormányban Kossuth Lajos lett a pénzügyminiszter, aki Trangous Lajos kapitányt a minisztérium Bányászati Osztályának vezetésével bízta meg. Trangous viszont 1848 májusában magához hívta Dukát titkárnak, aki nála is lakott a Várban. A hivatalnokélet azonban nem tartott sokáig.
Amikor megkezdődött a nemzetőrség szervezése, a hívó szóra Duka Tivadar is jelentkezett közvitézként a várbeli 2. Nemzetőr Századba. Győrön át a Pozsony melletti Pándorfaluba (Parndorf), onnan a lipótvári erődbe vonultak, majd az október 30-i schwechati csatát követően az akkor Pozsonyban tartózkodó Görgey Artúr tábornok főhadiszállására rendelték, hadnaggyá léptették elő és parancsőrtisztté nevezték ki. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni egy későbbi krónikás visszaemlékezését:
„Szigorúbb és pontosabb katonai szolgálatot képzelni sem lehet, mint amilyet Görgey követelt. Hadsegédeinek és parancsőrtisztjeinek éjjel-nappal talpon kellett lenniük, s a legöldöklőbb csaták zajában is ott járniuk a fővezér nyomában, hogy parancsait bármely percben átvehessék, s a csapatok tudomására juttassák. Kempelen Károly, Duka Tivadar és Rochlitz Kálmán voltak a fővezér legkedveltebb segédtisztjei.”
Az 1848. december 14-i osztrák támadás után Dukát mint parancsőrtisztet az egységekhez küldték, ahonnan 17-én tért vissza az akkorra már Győrben berendezett főhadiszállásra. Karácsony napján indultak el Pest felé, közben több kisebb-nagyobb ütközetbe keveredtek. A főhadiszállás Promontorra került. Duka itt jelen volt akkor, amikor gróf Batthyány Lajos, Lonovics József Csanádi püspök és gróf Cziráky Antal bíró, államminiszter a magyar parlament küldötteként átmentek Windischgrätz főhadiszállására béketárgyalásra.
1849. január 1-jén Görgey Feldunai Hadteste, a későbbi 7. Hadtest körülbelül 15 ezer emberrel megérkezett Pestre a félig kész Lánchídon át. Harmadikán megkezdődött a híres visszavonulás Vácon át a Felvidékre, hogy elvonják az osztrákok főerejét a Debrecenbe költözött kormánytól. 1849. január 9-én Duka főhadnagyi kinevezést kap. A hadtest részt vesz a kassai, kápolnai, isaszegi, nagysallói és a komáromi ütközetben. Duka 1849. április 26-i komáromi csatában tanúsított bátorságáért a helyszínen 3. osztályú katonai érdemjelet kapott, s ezt napiparancsban is megemlítették. Talán itt is érdemes idézni a krónikást:
„Amint Duka Tivadar a Komáromból egy magaslat elfoglalására kiindult két honvédzászlóaljat az erős ellenséges ágyútűzben ingadozni látta, nem várva parancsot, a legsűrűbb golyózáporban előre lovagolt s ott a két zászlóalj szeme láttára nyugodtan megállt. Példája megszégyenítette a visszavonulókat, de bíztatást is jelentett nekik. A fővezérnek csak rá kellett mutatni a dombtetőn a golyózáporban álló lovasra.”
Duka később Klapka György kérésére Londonban, 1850-ben írt egy visszaemlékezést az 1848 decembere és 1849 februárja közti téli hadjáratról. Ebben kiemeli azt a szívélyes viszonyt, amely kezdetben Görgey és Kossuth között fennállt. Kosáry Domokos megállapítása szerint higgadt modorban, pontosan írta le a történeteket, s a már máshonnan ismert események leírása mellett több új részlettel és személyes megfigyeléssel szolgál.
Részt vett május 20-án az osztrák kézben levő budai Vár felderítésében, az ostrom előtti éjjel ő vezette a huszár és gyalogos szakaszt, amely a Városmajor felőli oldalon a létrákkal megrakott szekereket a falakhoz kísérte, s részt vett a másnapi ostromban is. Bátor magatartásáért június 26-án századossá léptetik elő a 124. zászlóalj állományában, változatlanul Görgey tábornok parancsőrtisztjeként.
1849. augusztus 10-én ő kísérte el Görgey tábornokot, aki Kossuth hívására az aradi erődbe ment Dembiński temesvári csatavesztésének következményeit megbeszélni. Itt döntötték el, hogy a kormány Törökországba megy, a legfőbb katonai és polgári hatalmat pedig Görgey veszi át. Kossuth 1849. augusztus 11-i kiáltványában – a későbbi viddini levélben írtakkal ellentétben – ezt olvassuk: „A szerencsétlen harcok után... nincs több remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytathassuk.”
Londonban Duka megírta a világosi fegyverletételről szóló emlékezését is. Ebben megemlíti, hogy azon a haditanácsülésen, amelyen az oroszok előtti feltétel nélküli fegyverletételt elhatározták, Görgey nem volt jelen. Elmondja: „A tábornok felszólított minden tisztet, s általuk a legénységet is, hogy aki a fegyverletételbe beleegyezni nem akar, az társaival fegyveres kézzel, s ágyúval is, ha kívánja, vegye útját amerre a legjobbnak hiszi, s senki egy szót, egy betűt nem szólott.... Senkinek esze ágába sem juthatott akkor, hogy Görgeyt árulással vádolja, vagy hogy azt valaki tenni fogná”.
Görgey levelét gróf Schmidegg Kálmán százados parancsőrtiszt három tiszt kíséretében vitte át az orosz parancsnokhoz. Az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után az akkor már kissé gyengélkedő Duka azt az utasítást kapta, hogy kövesse Görgeyt Nagyváradra, az orosz főhadiszállásra. Emlékiratában többek között leírja, hogy az oroszok barátkoztak a magyar tisztekkel, a tábornokok Rüdigernél vacsoráztak, és azt is: „Amint lefegyverzett katonáink Szöllősről Borosjenő felé mentek, az oláhság által a falukban megtámadtattak, több agyonveretett, s csak szétküldött kozák patruillok voltak képesek a vérengzést megállítani.” (Hasonló tapasztalatai voltak Major István tüzérhadnagynak is.)
Nagyváradon augusztus 23-án elbúcsúzik Görgeytől, aki adott neki 50 dukátot, s egy tanácsot, menjen Nyugatra és legyen orvos, amihez korábban is lett volna kedve. Augusztus 24-én, betegen, útlevéllel, amelyet Paszkevics utasítására az osztrák hatóságok állítottak ki, eljutott Pestre, ahol jelentkeznie kellett. Pichler báró őrnagyhoz került, aki korábban Görgey foglya volt, s hálás volt Dukának. Útlevelét érvényesítette Gráfenbergbe, s azt tanácsolta neki, betegen ne maradjon Pesten. Mehetett volna Komáromba, de nem akarta betegen nehezíteni az akkor még kitartó védők helyzetét. Így tovább ment Pozsonyba, ahol – minthogy az útlevelébe be volt írva, hogy volt honvédtiszt – letartóztatták. Éppen ilyen fickókat keresünk – mondta az „illetékes közeg”. Duka követelte, hogy magasabb beosztású tiszt elé kerüljön. Szerencsére Benedek tábornokhoz vitték, aki egykor a Duka-ezredben szolgált és a családot is ismerte. Ő egy olyan útlevelet állíttatott ki neki hat hónapra, amelyben már nem volt feltüntetve, hogy a tulajdonosa volt honvédtiszt, és elengedte. Pozsonyból Gráfenbergbe ment, ahol felgyógyult, s régi barátaival, Mocsáry Lajossal és báró Lo Presti Árpád őrnaggyal is találkozott.
Gräfenbergben Blažek mesternél megtanulta a könyvkötést, azzal a meggondolással, hogy „ezen kézi munka talán mindennapi kenyerének megszerzésére is szolgálhatna az idegenben”. Elkezdett egyedül angolul tanulni. Megtanulta például Oliver Goldsmith orvosdoktor 1766-ban írt, egy angol lelkészcsaládról szóló, Vicar of Wakefield című regényének első fejezetét.
1850 februárjában, útlevele lejárta előtt édesapja egy németül, a cenzúrára való tekintettel virágnyelven írt levelében figyelmeztette, hogy öccsét is elvitték katonának, s azt tanácsolta, hogy „üzleti ügyeit Lipcsében és nyugatabbra” próbálja intézni. Házigazdája, Blazek könyvkötő kiváltott a maga számára egy ötnapos útlevelet a poroszországi Breslauba, s napkelte előtt átkísérte Dukát a határon. Zavartalanul eljutottak Neissébe, ahonnan Duka vonattal ment tovább Breslauba, majd Drezdába. Szerencséjére a vasárnapi kirándulóvonattal utazott, amelynek utasait nem ellenőrizték. Egy hétig tartózkodott itt, de miután a rendőrség már kihallgatta a szállásadónőjét, Kruspér asszonyt, mert feltűnt nekik, hogy a szokásosnál több élelmiszert vásárolt, Uckermann bárónő, Duka barátjának és bajtársának, Lo Presti Árpádnak a húga Pirnába szöktette. Itt a birtokán, egy malomban Schwarz von Eckenstein úrként néhány hetet töltött. Közben Uckermanné a francia nagykövettől szerzett neki egy francia útlevelet. (Duka beszélt franciául is.) Ezzel a DresdenLeipzig-Hannover-Köln útvonalon 1850 márciusának harmadik hetében Párizsba érkezett.
Duka Párizsban találkozott és kötött barátságot gróf Andrássy Gyulával, gróf Batthyány Kázmérral, gróf Teleki Lászlóval, Szemere Bertalannal. Ott volt már egykori tiszttársa, gróf Schmidegg Kálmán, Szalay László, Türr István és Klapka György is, akik valamennyien szívesen látták. A párizsi egyetemen szeretett volna orvosi tanulmányokat folytatni, Orfila dékán azonban az osztrák követség ajánlásától tette függővé a felvételt, hiába beszélt Duka ügyében gróf Teleki László még Lamorcere miniszterrel is. Közben Magyarországra is eljutott Párizsba érkezésének a híre. A Hölgyfutár 1850. április 16-i számában – kissé gúnyos hangnemben (csak így lehetett a hírt közölni?) – azt írja, hogy „Duka Tódor kapitány, Görgey volt segéde Parisban orvossá akarja magát képezni”, megjegyezve, hogy „e veszélytelenebb foglalkozáshoz talán több szerencséje lesz”.
Párizsban felmerült – egy amerikás magyar révén-philadelphiai orvosi tanulmányok lehetősége is, de végeredményben Duka segítette ki megbetegedett „meghívóját”, hogy haza tudjon utazni. Így Türr Istvánnal együtt április 19-én Le Havre-ból Southamptonba, onnan pedig Londonba ment.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages