KERTÉSZETI TEVÉKENYSÉGE

Teljes szövegű keresés

KERTÉSZETI TEVÉKENYSÉGE
A reformkor nemzedéke ahogyan megújította politikánkat, világnézetünket, úgy igyekezett átalakítani közgazdaságunkat, iparunkat, kereskedelmünket és mezőgazdaságunkat is. Tapasztalták kertészeti és szőlészeti termelésünk elmaradását. Korábban a kertészeti lemaradás kevésbé volt szembetűnő, mert a városi lakosság felvevő piaca nélkül nem alakult ki nagyobb igény a kertészeti termékek iránt. A magyar főurak körében a régi patriarchális módszer, az új és érdekes fajták cseréje akár gyümölcs, akár oltóvessző útján, kielégítette az igényeket. Az érdeklődők ilyen módon hozzájutottak angol, francia és német fajtákhoz is. A Duna vonala mellett pedig a rácok pótolták a régi és újabb balkáni gyümölcs- és szőlőfajtákat.
Franciaországban a kertészet fejlődése rohamossá vált a XVIII. században. A fizika, vegytan és a növénytan ismeretei a kertészeti termesztést átalakították. A növényi ivarszervek megismerése, a keresztezés, a fák alaktani ismeretének természettudományos megalapozása lehetővé tette az új fajták tömeges megjelenését, a faiskolák és az újfajta gyümölcstermesztés kialakítását. A francia gyümölcstermesztési módszerek német közvetítéssel – elsősorban az új fajták vonatkozásában – megjelentek hazánk nyugati felén. A nagyszombati egyetem természettudományi tanszékén pedig az elméleti vonatkozásokat oktatták. Budán, ill. Pesten Mitterpacher Lajos foglalkozott módszeresen e kérdések elméleti alapjaival latin nyelvű előadásaiban.
Gyümölcs- és szőlőtermelésünkben azonban még a XIX. század elején is középkori állapotok uralkodnak. A szőlők rendezetlenek. Az ország nagyobb részében a gyümölcsfák elszórva a szőlőkben vannak. A fák sarjról és magról szaporodnak. Csak a szilvásokat telepítik.
Nem ismerik sem a külföldi, sem a hazai jó szőlő-, gyümölcs- és zöldségfajtákat, nincsenek faiskolák. Hiányzik a magtermesztés és magkereskedelem. A borászat alapos reformra szorul. A kereskedelmi kertészetek a céhek kezében vannak, a gyümölcsnek nincs piaca, a borkereskedelem a török megszállás alatt szétszóródott központjai – Tokaj, Pozsony, Sopron – a bécsi udvar gazdaságpolitikája következtében tönkrementek, újak még nem alakultak ki, így a borkereskedelem, a borkivitel megbízhatatlan.
De más hiba is volt, amelyet jól érzékel az egykori magyar szakember (Török János), aggodalmát fejtvén ki az országos gyümölcsöskert létesítésével kapcsolatosan: „Köztünk mondva egyébiránt, a’ kertészek nagyobb része az országban német és nem magyar; ez igen sajnos: de tehet-e a’ német arról, hogy az alrendű magyar eddig minden ágát a kenyérkeresetnek kerülé, melly testi erőltetésén kívül fejtörést is igényel?… Lám a sopronvasi szederegylet telepeit helvéta igazgatja: holott a’ vállalat lelke gr. Széchenyi István. Íme Alcsuthot morva, Óvárt ausztriai, a’ gr. Hunyady féle ürményi juhászatot és ménest württembergai ész teremté ’s mi büszkék vagyunk rájok. A’ gyümölcskiállításnál a’ főherczegi mutatványon kívül Wölfel, Urbanek és Bazalicza mutatványok valának legszebbek. ’S íme Wölfel egy szót sem beszél magyarul, a’ két utóbbi pedig igen igen keveset. – Valljon nem vétkezünk-e hogy mi e’ három rossz magyartól akarjuk kertünket betölteni anyafákkal? – Így még igen sok magyar dolgokat említhetnénk, mellyek hazánk nagy becsületére németek által végződnek. De hisz épen az okbul kell becsülni a’ németet.’s azon lenni, hogy tanuljunk tőle ügyességét, ’s őt azontul ha lehet még fölül is mulni, ’sz által valahára a’ külföldit nélkülözni. Igyekezzünk, hogy a’ szerep megforduljon ’s a’ magyarhoni német már csak azért is törekedjék a’ honi nyelv után, hogy a’ magyarok felsőbb szakértelmét és ügyességét annál hamarabb magáévá tehesse.”
A reformnemzedék felismerte a lemaradást, felmérte a hiányokat. Igyekezett a fejlett kertészeti termesztési eljárásokat átvenni és terjeszteni. Lefordítják a legkitünőbb francia és német szakmunkákat, ismertetik a nyugati gyümölcsfajtákat és a bambergi házaló faiskolások kikapcsolására létrehozzák az első hazai faiskolákat. A faiskolákban megkezdődik a helyi magyar gyümölcsfajták összegyűjtése. Az első faiskolai árjegyzékek még németül jelennek meg, de 1812. szeptember elején Bodor Pál Kolozsvárt már magyarul adja ki házsongárdi faiskolájának „oltványlajstromát”. Ez volt az első kísérlet a korszerű gyümölcsfajták nevének megmagyarosítására. Görög Demeter összegyűjti a magyar és külföldi szőlőfajtákat. 1829-ben a Magyar Kurír mellékleteként adja ki szőlőlajstromát. Nem teljes lajstroma 498 szőlőfajtát ismertet, közülük 228 magyar fajta. Görög kezdte meg a magyar szőlőfajták káoszának az első rendszerezését. Fagyűjteménye Mayerffy Ferenc útján a magyar szőlészet kibontakozását segíti elő. Erre alapozva hozták létre az Országos Szőlőiskolát, ahol a fajtákat összehasonlították és a hazai termesztés igényei szerint értékelték.
A nagyfokú fellendülés azonban számtalan nehézséget is okozott. A régi hagyományok és az új törekvések, a régi gyakorlat és az új ismeret elemei szörnyű összevisszaságban kavarogtak, rövidesen senki sem tudott már eligazodni közöttük. Ahány szőlő- és faiskola volt, annyiféle néven kínálta az új szőlő- és gyümölcsfajtákat. Kertészet már volt, de nyelve érthetetlen: az idegen szövegek fordításai, a nyelvújítás több életképtelen szóalkotása csak növelte – a megfelelő magyar „terminus technicusok” hiányában – a kertészeti szaknyelv német, francia és cseh kifejezéseinek számát. A számtalan új fogalom bevezetése csak a zavart fokozta. A régi magyar kertészet „bibliáját”, Lippai János Posoni kertjét – amely még a XVIII. században is nevelte a magyar földesúri kertészt – már nem olvasták, mert a fejlettebb termelőerők mást, többet és újabbat követeltek. A régi keveredett az újjal, s a tudományos alap hiányában a meg nem értés, a fogalmak zűrzavara csak fokozódott.
Az 1848-as jobbágyfelszabadítás következményeként a magyar kertészet az erőteljesebb fejlődés útjára lépett. Bár ezt a felemás és lassú ütemű polgári átalakulás gátolta, de elodázni nem nagyon tudta. A városi lakosság növekedése gyors ütemben szaporította a kertészeti termékekkel ellátatlanok számát, s a régi megoldás – amikor is a pesti piacokra Morvaországból (Znaim) éveken át kellő haszon mellett, kocsikon szállították a zöldséget – már anakronisztikussá vált: az ipari központok kialakulása és a gőzvasút elterjedése az Osztrák birodalomban a kertészeti termesztés szempontjából kedvező ökológiai adottságokkal rendelkező magyar kertészet fejlődését ösztönözte. A vasút segítségével megszűnt a közeli mezőváros egyeduralma a kertészeti termékek terén, s kitárult a birodalmon túl szinte az egész világ.
Ebben az alakuló, változó, utat kereső, de töménytelen nehézséggel küszködő magyar kertészeti életben lép fel Dr. Entz Ferenc, aki a kérdés gazdaságpolitikai oldalát helyesen mérte fel. Bizonyította, hogy a kertészet „csak ott honosulhat meg, ahol annak fő kellékei: szabadföld és a termények biztos kelete nem hiányoznak”. Megállapította, hogy Magyarország geográfiai helyzeténél fogva már 1848 előtt is Európa felvilágosodott államai közé tartozott, de népe szokása, életmódja és jogviszonya szerint még ázsiai volt. A jobbágyság felszabadítása után a több millióra szaporodott, jogegyenlőséggel felruházott paraszttal, a föld felszabadulásával és a közlekedés fejlődésével véleménye szerint „kétségkívül nemzeti fejlődésünk azon stádiumába léptünk, mellyben korszerű szükség lőn, a haszonkertészet iránti hajlamot országszerte ápolni és ébreszteni, hogy hazánkfiainak mindegyike a felszabadult föld s könnyített közlekedés áldásait, okszerű gazdálkodás által, ez irányban is mind a tulajdon, mind a közvagyonosodás gyarapodására felhasználhassa”.
A hazai kertészet fejlődéséhez a társadalmi, gazdasági és a földrajzi adottságok megvoltak, azonban még hiányzott a kertészeten belül az elméleti és gyakorlati tisztánlátás. Ezt segítette elő Entz Ferenc.
Amíg a kertészek nem ismertek bizonyos természettudományos alapszabályokat, addig eljárásaiknak okszerűségét az empíriában vagy a babonaságban keresték. Minden tevékenységüknek megvolt a maga ideje, napja; sőt órája is, pl. Gyümölcsoltó Boldogasszony. Egy-egy év jó vagy rossz termését bizonyos babonák megtartásával magyarázták, nem az eljárások okszerűségével. Entz Ferenc az, aki hangsúlyozza, hogy tapogatódzás helyett meg kell ismerni és be kell tartani a szerves és szervetlen élet tudományos szabályait. A természettudományok kincsesbányájának kiaknázása a magyar kertészeknek is tovább nem halogatható feladata.
Különösen fontosnak látja – a magyar viszonyok között – a növényvilág alapos tanulmányozását. A növényélettani ismeretek felhasználása, a növényfajták szelekciója és nemesítése a termesztés alfája. Javasolja, hogy a gazda is a kertész módjára művelje a növényeket, mert az a növény, amely a művelés alacsony fokán is képes eredményt felmutatni, kedvező beavatkozásra hatványozott eredményt fog produkálni. Figyelmezteti azonban olvasóit, kísérjék figyelemmel az anyatermészetet, mert legtöbbet tanulni attól lehet, nem a természet álfogalmaiban elmerült szobatudósoktól.
Mivel a jólét a gyakorlati tudományok szorgalmas műveléséhez van kötve, ezért igen jelentősnek látja a haszonkertészet szerepét: „…mert míg az egy felől jószágaink jövedelmét tetemesen szaporítja, s más részről népünk mívelődésének és erkölcsi nemesbülésének egyik forrását képezi egyszersmind rányomja az egész hazára a civilizátió szülte szépség képét…”
E cél megvalósításához saját tapasztalatait – sikeres gazdálkodását a mezőkomáromi talaj- és éghajlati viszonyoktól teljesen elütő száraz rákosi homokon – nem rejtette a véka alá. A más ökológiai viszonyokhoz ugyanis másfajta termesztési módszerek kellettek. A régi receptúrás kertészkedés ellen, tettel, szóval és írással harcot indított. A Magyar Gazdasági Egyesület ülésein és különböző ismeretterjesztő előadásokon ugyanúgy terjesztette felvilágosító módszereit, mint a hazai szaksajtó hasábjain.
Hamarosan tapasztalta, hogy a szakismeretek terjesztésére a rendszertelen előadások és a rendszeres irodalmi tevékenység nem elegendőek. Rendszeres, következetes, egymásra épülő előadások sorozatára és rendszeres gyakorlatra, tehát iskolára van szükség.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages