A KÖZÉLET SODRÁBAN (1843–1849)
A KÖZÉLET SODRÁBAN (1843–1849)
A Statistika megjelenése utáni években Fényes folytatta adatgyűjtő irodalmi és tudományos működését, de újabb nagy művet csak az évtized vége felé, 1848-ban adott ki ismét. A reformnemzedék lázas aktivitásának idején, a forradalmat közvetlenül előkészítő években ő is otthagyta az íróasztal nyugalmát, s belevetette magát a közéletbe. Politikai tevékenységének kezdetét az 1841. év jelzi, amikor belépett a Vörösmartyék által 1837-ben Kör néven alapított asztaltársaságba, amely a későbbi Nemzeti Kör magvát alkotta. Az 1840-es évek elején azonban még nagy műveinek kiadására összpontosította figyelmét, tisztséget a Körben sem kapott. Ugyanakkor egyik előkészítője, szervezője volt az 1841. november 13-án megalakult Magyar Iparegyesületnek, amely nyilván ezen érdemei elismeréseként vette be mindjárt az indulásnál a választmányi tagok közé. Fényes a választmányban az ország kiváló férfiaival ült együtt. Elég, ha Kossuth, Batthyány Lajos, Fáy, Pulszky, Eötvös és Trefort nevét említjük.
Kossuth és Fényes barátsága nem sokkal Kossuth kiszabadulása után kezdődhetett, még 1840–41-ben. Együttműködésük a politikus és a társadalomtudós kapcsolatának tanulságos példája. Más-más fronton, de közös célért, a társadalmi haladásért és a nemzeti felemelkedésért harcoltak, s nézeteik kezdettől fogva egyeztek az iparosítás, az urbanizáció kérdéseiben. Kossuth még a börtönben érlelgette az iparegyesület tervét, s szabadulása után néhány nappal, 1840 májusában Wesselényinek írott levelében már felvetette, hogy öt-tíz forintos részvények kibocsátásával iparegyesületet kellene alapítani. Az iparfejlesztés gondolatához Fényes is eljutott már korábban. A Hasznos mulatságok c. lapban feltűnést keltő cikket írt 1838-ban Melyek a magyar földművelés főbb akadályai? címmel. Ebben azt fejtegette, hogy a mezőgazdaság fejlesztése, az utak, csatornák építése, a folyóvízszabályozások, s ezzel együtt az ország kereskedelmének fellendülése új szükségletekhez vezet. Ezek kielégítésére pedig ipari nagyüzemeket kell létesíteni.
Fényes tehát már 1838-ban túllépett Széchenyi agrárkapitalisztikus nézetein, s Kossuth fellépése előtt eljutott az iparosítás gondolatáig.
Fényes Elek közéleti tevékenysége az elvek megfogalmazása, a nagy művek megjelentetése után, 1843 derekától kezdve bontakozott ki igazán. A Magyar Gazdasági Egyesület 1843. június 3-án tartott évi közgyűlése Török János helyébe előadónak választotta. Ezt az egyesületet 1830-ban alapította Széchenyi István a mezőgazdaság előmozdítására. Tisztikarába bekerülni nagy kitüntetés volt Fényes számára, hiszen a kor legjobb mezőgazdasági szakemberei, Széchenyi hívei foglaltak benne helyet. Évi közgyűlései 3–4 napig is eltartottak, s olyan népesek, jelentősek voltak, hogy a kortársak „kis országgyülés”-ként emlegették.
Fényes hivatalba lépése után átvette az egyesület kiadásában megjelenő Mezei Naptár szerkesztését. Első dolga az volt, hogy a példányszámot tízszeresére emelte, s az 1844-re szóló kötetet már 60 ezer példányban nyomatta ki. Fényes kezében ez a főleg jobbágytömegekhez szóló kalendárium rendkívül nagyhatású orgánum lett. A következő évben 80 ezerre emelte a példányszámot, ugyanakkor a naptár színvonalát is javította. Magyarország földleírása címmel sorozatot indított, amiben hat kötetes nagy művét kivonatolva kezdte megismertetni népünkkel hazája földjét. Ezt a tettét a hazai népoktatás és a tudományos ismeretterjesztő törekvések egyik jelentős mozzanataként kell értékelnünk, hiszen az Akadémia jeles tudósa vállalkozott arra, hogy a többségében még analfabéta jobbágyság tömegeihez szóljon. A Mezei Naptár gyakorlati hasznú cikkeinek többsége a mezőgazdaság újdonságait népszerűsítette. Elegendő néhány cikk címét megemlíteni: A melegágyról. Hogy kell jó dohányt termeszteni? Mikép lehet a gyümölcsfákat nemesíteni? Mikép kell tagosított kisbirtokon gazdálkodni?
Fényes tettereje minden téren az egyesület aktivitásának megnövekedését eredményezte. Része volt abban, hogy a Gazdasági Egyesület országos szőlőiskolát nyitott Budán, központi faiskolát és gyümölcsöskertet létesített Pesten, mintagyűjteményt állított össze ekékből és mezőgazdasági gépekből, gép- és termékkiállításokat rendezett, szakembereket nevelt, vizsgáztatott. Sűrűn követték egymást a szakosztályi viták és előadások. Galgóczy Károly is úgy került vele ismeretségbe, hogy 1843. november 13-án vizsgát tett a Magyar Gazdasági Egyesület előtt mezőgazdasági ismeretekből. A vizsgabizottság jegyzője Fényes Elek volt. Megtetszett neki a fiatalember, s rögtön felfogadta írnokának. Galgóczy aztán 1848 végéig Fényes mellett maradt. Segített neki a Mezei Naptár, a Magyar Gazdatiszti Névtár szerkesztésében, majd tudományos műveinek anyaggyűjtésében, szerkesztésében is. Galgóczytól tudjuk, hogy Fényesnek volt köszönhető a Magyar Gazdasági Egyesület vidéki fiókegyleteinek, egész hálózatának megteremtése, s ezzel a taglétszám 1846–47, évi jelentékeny megnövekedése is.
Fényes 1847. március 20-ig, tehát csaknem négy évig viselte hivatalát a Magyar Gazdasági Egyesületben. Akkor leköszönt, meg sem várva a nyári közgyűlést. Leköszönése akkor válik érthetővé, ha nyomon követjük közéleti tevékenységének többi ágát is. Látni fogjuk, hogy személye 1847-ben már elfogadhatatlanná vált – politikai okokból – Széchenyi s a Magyar Gazdasági Egyesület konzervatív többsége számára.
Ugyanis ottani szervező munkájával párhuzamosan, Fényes 1841-től választmányi tagja, sőt egyik motorja volt a Magyar Iparegyesületnek, s Kossuth oldalán részt vett a védegyleti mozgalomban. Nemcsak Galgóczy tanúsítja, hogy „folyvást szorgalmasan részt vett” az Iparegyesület munkájában s választmányi tagként a vezetésben is. Iparstatisztikai adatokat gyűjtött, iparműkiállításokat szervezett, agitált és alapítványokat gyűjtött az egyesület részére. Szerepe volt a Védegylet kezdeményezésében, a Gyáralapító Társaság 1844. december 22-i megalakulásában és vezetésében, a Magyar Iparegyesület ipariskolájának 1845. évi felállításában, közlönye, a Hetilap megindításában. Ezért is választotta a Magyar Iparegyesület 1847. évi közgyűlése aligazgatójává (igazgatója Kossuth volt), s bízta meg a Hetilap szerkesztésével. Ez Fényes szerkesztésében enciklopédikus tartalmú folyóirat volt, elsősorban azonban közgazdasági cikkeket közölt, különös tekintettel az ipar és a kereskedelem fejlesztésére.
Megnövekedett befolyását, személyes tekintélyét arra használta, hogy minden körben, egyesületben mozgósítsa az erőket, a gazdasági szervezetek támogatására. Jól példázza állításunkat a következő eset. Nem sokkal az után, hogy az Iparegyesület aligazgatójává választották, az Ellenzéki Kör tagsága lakomával ünnepelte névnapját. „És hogy mennyire vette őt tisztelőinek szeretete körül – írja Galgóczy – tagtársai az 1847. évi névnapjára rendezett közlakoma alkalmával ragaszkodásokat iránta… az ipar egyesület részére tett, s azonnal befizetett alapítványnyal fejezték ki.”
Közéleti szerepvállalásának harmadik területe a pesti, majd az egész haladó értelmiség mozgósítására vállalkozó Nemzeti Kör volt. Alig fél évvel azután, hogy az OMGE tisztikarába bekerült, 1843. október 13-án a Kör alelnökévé választották. Ebben a tisztségében mindvégig megmaradt, s 1849 júniusában ő elnökölt utolsó közgyűlésén is, amely a szabadságharc bukásának előestéjén kimondta a kör feloszlását. Addig azonban hosszú utat tett meg a kör is, Fényes is. Vahot Imre, amikor a Pesti Divatlapban közölte portréját, mint a nemzet egyik kiválóságát mutatta be. (Fényes mellett 1846-ban még Liszt Ferencet és Erdélyi Jánost mutatta be olvasóinak.) Vahot szerint Fényes azért támogat minden magyar egyesületet, s azért tagja még a természettudományi társulatnak, a művészeti, sőt a hangászati egyletnek is, mert „a sociális téreni működést, hazánk jelen viszonyaiban nagy fontosságúnak hiszi”. A Nemzeti Kör eredetileg az irodalom és a művészet barátainak köre volt, s az első években rosszul álltak az ügyei. „De a mint az 1843-ik év végén Fényes másodelnökké választatott – írja Vahot – a kör emelkedni kezdett, s minden rangú és osztályú tagjainak száma annyira szaporodik, hogy a már szűk szállásról, kénytelen volt a kör egy nagyobbra átköltözni.” Ennél is fontosabb Vahot alábbi megjegyzése: „Fényes Elek elnökletének tettleges befolyása alatt kezde a kör számos közhasznú vállalatokat, intézeteket pártolni, előmozdítani…”
Nem kétséges, hogy eleve azért vállalta a Kör alelnöki tisztségét, hogy befolyása révén szélesítse a reformeszmék tömegbázisát, biztosítsa azoknak a gazdasági egyleteknek a támogatását, melyek vezetésében aktív szerepet vállalt. Miközben Kossuth az országgyűlésen és a Pesti Hírlap hasábjain vívta harcát, Fényes a Nemzeti Körben szervezte a pesti értelmiséget és polgárságot. A Nemzeti Kör hamarosan egyesíteni tudta a haladó erők javát, magához vonzotta az ifjúságot, s annyira megnőtt a jelentősége, hogy Metternichnek is számolnia kellett vele.
Nem csoda, hogy a titkosrendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta a Kör vezetőit, értékelte eseményeit. Hiszen a honi ipar pártfogására alakult Védegylet társasvacsoráinak, báljainak, propaganda célú rendezvényeinek a Nemzeti Kör adott helyet. A védegyleti tagtoborzó kampányok, a többezres közgyűlések és tömegfelvonulások élén mindenütt ott volt a Kör két alelnöke, Vörösmarty Mihály és Fényes Elek. A gazdasági egyesületek és a Nemzeti Kör között Fényes személye volt az egyik legerősebb kapocs. Ezt a tényt tükrözi egyetlen, 1844. december 9-én Kossuthnak írott, fennmaradt levele is.
A Kör minden erejével támogatta a magyar nyelvű irodalmat. Az 1844. január 23-i választmányi ülésen éppen Fényes indítványozta, hogy irodalmunk haladása és az olvasóközönség szaporítása végett intézzenek felhívást „a két magyar hazában létező olvasó, cassinói vagy bár mi néven nevezendő egyesületekhez”, hogy a Nemzeti Kör gyűjtőívet küldhessen hozzájuk a Körhöz beadott és ott megbírált kéziratok kiadásának támogatására. Javaslatát el is fogadták, s nem sokkal később Vörösmarty erre a határozatra hivatkozott, amikor kiadásra ajánlotta Petőfi verseit. Érkeztek a körhöz tudományos munkák is. 1844 májusában Fényesnek adják ki bírálatra Szokolay István Czéhek és ipar szabadság c. kéziratát.
A könyvkiadás, irodalomszervezés kérdése később is állandóan foglalkoztatta. A bécsi Informationsprotocoll, a kormány számára készített rendőrminiszteri jelentés 1847. április 16-án arról adott tájékoztatást, hogy Fényes Elek egy „könyvkiadó egyesületet” akar életre hívni 24 000 forintos alaptőkével, részvénytársasági alapon. A könyvkiadó egyesület azonkívül, hogy fellendítené az Ellenzéki Kör anyagi ügyeit, s kiadná az ellenzéki írók kiadatlan kéziratait, Fényes tervei szerint alkalmas eszköz lenne arra is, hogy megdöntse a pesti könyvkereskedők monopóliumát.
A Nemzeti Kör történetét Dezsényi Béla gazdagon adatolt tanulmányban dolgozta fel, amelyből kirajzolódik Fényes Elek szerepe a baloldal erősítésében. Amikor a centralisták és a municipialisták ellentéte kiéleződött az ellenzéki táborban, kettészakadt a Nemzeti Kör is. Az 1845. október 4-i rendkívüli közgyűlésen Fényes lemondott alelnöki tisztéről, de már október 15-én Pesti Kör néven új egyesületet alakított a Nemzeti Körből kivált Kossuth-párti kisebbség tagjaiból. Az arisztokrata Ráday Gedeon elnöksége mellett alelnöki minőségben vezette a Pesti Kört, melynek tagjai között volt többek között Kossuth, Nyáry Pál, Bajza, Petőfi, Erdélyi János, Egressy Gábor, Czuczor és mások.
Az ellenzéki egység több mint egy év múltával, 1847 januárjában állt ismét helyre. Amikor a Pesti Kör és a Nemzeti Kör vezetői elhatározták az egyesülést, 7-7 tagú bizottmányt küldtek ki. A Pesti Kör küldötte volt Fényes és Kossuth is. Az egység óhaja már április 8-án kifejeződött azon a lakomán, amelyet a Pesti Kör Fényes felgyógyulásának örömére rendezett. A Honderű tudósítása szerint az elhangzott tósztokban megfogalmazódott „azon kívánat, hogy derék alelnökünknek sikerüljön visszahozni a Körbe az összetartást és egységet”. 1847. január 20-án kimondták az egyesülést és felvették az Ellenzéki Kör nevet. Az újonnan megválasztott vezetőségben az elnök Teleki László, a két alelnök Vörösmarty és Fényes Elek lett. A megújított ellenzéki egység a Kossuth és Fényes képviselte radikális baloldal sikerét jelentette.
Fényes egyre radikálisabb kijelentéseiről és tetteiről tanúskodnak a titkosrendőrség jelentései is. Már 1846-ban jelentették a Helytartótanácsnak, hogy a Pesti Körben egy Chichester nevű angol és egy Fränkel nevű német agitátor a kommunizmust hirdeti. Sedlniczky rendőrminiszter pedig 1847. január 7-én jelentette hogy Kossuth egy kereskedelmi és foglalkozási statisztika előkészítéséről tárgyal Fényessel. Jelentik a rendőrspiclik azt is, hogy az Ellenzéki Körben Fényes engedélyével nyíltan árusítják a bebörtönzött Táncsics 1842-ben, majd 1846-ban kiadott, de betiltott Népkönyvét. 1847 tavaszán pedig azt indítványozta a Körben, hogy az ellenzék tagjai csak ellenzékieket alkalmazzanak. Így egyedül a Batthyány-birtokon 120 állás jutna az ellenzéknek.
Ez már túl sok volt Széchenyinek, aki ekkor írta naplójába, hogy az elenzéki kör a jakobinus klub megfelelője, s alelnöke, Fényes „a magyar Marat, akihez képest még Robespierre is pecsovics”. Az 1847-es követválasztáson Kossuthot nem sikerült elgáncsolni, s ez Battyány és Teleki László támogatása mellett, nem utolsósorban Fényes korteskedésének volt köszönhető. Pécel melletti, locsodi lakásán Kossuth gyakran látta vendégül ebben az időben. „Fényessel nem boldogulhatni” jelentették emberei Széchenyinek, aki 1847-ben sok mindent megpróbált, hogy Kossuthot kikapcsolja a politikából. Így válik érthetővé, hogy miért mondott le Fényes 1847 márciusában megbízatásának lejárta előtt a Magyar Gazdasági Egyesületben viselt tisztségéről, s miért tért ki a Török János által vezetett konzervatív többség elől, mielőtt leszavazták volna az évi közgyűlésen.
Az 1848-as forradalmat közvetlenül megelőző, majd azt követő pesti eseményekben Fényes mindvégig részt vett. Az Ellenzéki Kör választmánya már március 4-én határozatot hozott, hogy erőteljes fellépéssel kell támogatni a pozsonyi országgyűlés munkáját. Evégből március 9-én a Kör népes lakomát rendezett, amelyen Fényes sokkal többet kívánt programként, mint amennyit az alsótáblai felirat tartalmazott. Március 13-án az Ellenzéki Körben szövegezték Irinyiék a 12 pontot. Lelkesedésüket kicsit lehűtötte Klauzál, de Fényes az ifjakat támogatta, s vállalta az elnöklést a másnapra hirdetett népgyűlésen. Március 14-én, amikor Fényes megnyitotta a pesti népgyűlést, a pozsonyi diétán résztvevő Teleki László levelet írt Vörösmartynak. Ebben kérve kéri elnöktársait, kövessenek el mindent az Ellenzéki Kör és a széles közvélemény megnyugtatására, nehogy esetleges idő előtti demonstrációk elzárják az alkotmányos fejlődés útját. „Könyörgök mutasd meg e levelet Fényes Eleknek – s szólj hatályosabb elvbarátainkkal! Köszöntsd őket nevemben…” írta Teleki, aki nemhiába tartott Fényes radikalizmusától. Azonban mire levele Pestre érkezett, ott már győzött a forradalom.
Felsorolni is sok lenne, mi mindenben vett részt Fényes ezek után. Tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak Eötvössel, Vörösmartyval együtt. Rögtön hozzá láttak a Tudományos Akadémia megreformálásához, demokratikus átalakításához is. A március 20-i ülés határozata értelmében 18 tagú választmányt küldtek ki, hogy javaslatokat dolgozzon ki. Ennek tagja volt Fényes is, aki Bajzával és Eötvössel a történettudományi osztályt képviselte. Május 5-én kelt levelében Petőfi arról tudósította Arany Jánost, hogy tagja lett a megindítandó Néplap ügyében kiküldött választmánynak, melynek tagja volt Vörösmarty, Táncsics, Nyáry Pál mellett Fényes is. Május elején az Ellenzéki Kör – Nyáry Pál indítványára felvette a Radical Kör nevet, s egyre inkább politikai párt szerepét töltötte be. Fényes népszerűsége töretlen, a Radical Kör is alelnökévé választotta. Május 18-án a Radical Kör öttagú bizottságot küldött ki a lengyel szabadságmozgalom támogatására. Elnöke Teleki László, tagja Perczel, Fényes, Vörösmarty és Irányi. Amikor a nemzetőrség felállítására gyűjtést szerveztek, az adakozásban Teleki és ő mutatott leginkább követendő példát. A Radical Kör rendkivüli közgyűlése május 18-án elhatározta, hogy a kormány által felállítandó „önkéntes sereg” toborzását „országos adománygyűjtéssel” segíti elő. Fényes Elek „egy vidéket minden díj nélkül magára vállalni ígérkezett”. Végül a vidéki utakról – a kormány kívánságára – lemondtak, s csak a Körön belül gyűjtötték az adományokat.
Eközben, 1848 májusában már lázasan dolgozott az Országos Statisztikai Hivatal kiépítésén mint a Szemere vezette Belügyminisztérium főtanácsosa. Régi álma ért a megvalósulás küszöbére. Hiszen már 1841-es akadémiai előadásában – első népességstatisztikai összegezésében – felvetette az évenkénti összeírások gondolatát. Szemere Bertalan az Ausztriától független statisztikai hivatal eszméjét kezdettől fogva támogatta. Erre vonatkozó javaslatát egyszer már az 1844-es országgyűlés elé vitte, s a diéta el is fogadta a Szemere vezette bizottság által kidolgozott törvény tervezetet, de aztán a statisztikai hivatal felállításának ügye is elodázódott a többi reformmal együtt. Így történhetett, hogy 1848. április 27-én Szemere és Fényes hamar megállapodott a tervezetben, s május 5-én már a nádor asztalán feküdt Szemere felterjesztése, amelyben Fényest ajánlotta az új hivatal vezetőjének. Első munkatársai Jerney és Bajkay Endre lettek, de június 8-án „a statisticai hivatal tagjait szaporítani kellvén, részint mivel az Erdéllyeli unió is megtörtént”, Szemere javasolta a nádornak Kőváry László és Bárándy János felvételét. Fényes magával vitte új hivatalába régi munkatársát, Galgóczy Károlyt, s kineveztette Palugyay Imrét is. Ezzel sikerült összegyűjtenie a korszak legjobb gyakorlati statisztikusait. Fényesen és hat munkatársán kívül három segédtag és az irattáros tartozott az apparátushoz.
Trócsányi Zsolt az 1848-as statisztikai hivatal történetét feldolgozó tanulmányában rámutat, hogy Fényes első dolga a munka tudományos bázisának megteremtése volt. Azonnal hozzálátott a hivatal könyvtárának és térképtárának a felállításához, valamint a korábbi évtizedek hivatalos statisztikai felvételeinek megszerzéséhez. Röviddel hivatalba lépése után, 1848. június 15-én megkereste a nádori szék elnökét, hogy bocsássa rendelkezésére az 1828. évi országos felvétel összesítését. A nádori iroda igazgatója még aznap át is adta Galgóczy Károlynak azt a jelentést, amelyet az összeírást lezáró országos alválasztmány terjesztett be.
Fényes felismerte a képviselőválasztások által kínált adatgyűjtési lehetőséget, s 1848. június 21-én körrendeletben fordult a törvényhatóságokhoz, amelyben a választói névjegyzékeket bekérte hivatalába. Életrajzírói szerint eredetileg maga is indulni akart a képviselő-választásokon, s jelöltette magát a gödöllői kerületben. Pest város már előbb tanácsába választotta. A jelöléstől azonban visszalépett – a pártszakadást elkerülendő – az arisztokrata Beniczky Ödön javára. Munkája is jobban lefoglalta annál, hogy választási korteskedést folytasson.
Az első magyar választási statisztika előkészítése mellett Fényest elsősorban égy komplex gazdasági statisztika tervezete foglalkoztatta: Igen részletes foglalkozási nomenklaturát dolgozott ki, s táblázatokat szerkesztett az adatfelvételhez. 1848. szeptember 4-én – tehát a forradalom válságos időszakában – újabb körrendelettel fordult a törvényhatóságokhoz a gazdasági statisztika ügyében. Szétküldte kitöltendő táblázatait a gyárak, iparosok, kereskedők, a malmok és gyári dolgozók, a bányakincsek, az uradalmi tisztek és cselédek összeírására. A megvalósításra azonban már nem volt idő.
Nem hanyagolta el a politikai cselekvést sem. Vezetőségi tagja lett Petőfiék 1848 júliusában alakított Egyenlőségi Társulatának, majd a sorsdöntő szeptemberi napokban ott volt a Pilvaxnak a forradalmi vívmányok védelmére alakított kilenctagú bizottmányában, Petőfi, Vasvári, Táncsics, Egressy, Perczel, Horárik és a Madarász fivérek társaságában. A szeptemberi fordulat felborította a Statisztikai Hivatal lendületesen induló munkáját. Személyzetét hol egyik, hol másik kormányhatósághoz rendelték be. Fényesék a Radical Körben szeptember 8-án ismét adományokat gyűjtenek, most már a honvédsereg felállítására. Szeptember 10-én – Szemere és Mészáros kivételével – lemond a kormány, Kossuth is meginog. Fényes ekkor Szemere egyik bizalmi embere a Belügyminisztériumban. Kossuth tőle kér katonai kíséretet, mikor első alföldi toborzóútjára indul. Amikor a kormány menekül és elhagyja Pestet, Fényes hivatala feloszlik. Ő maga Kossuthékkal tart.
Kossuth 1849. január 27-én elrendelte, hogy Debrecenben rögtönítélő haditörvényszéket állítsanak fel a kémek ellen, s a vésztörvényszékről szóló javaslatot február 8–13-án a képviselőház is megvitatta. Galgóczy szerint Fényes „a vésztörvényszék elnökévé neveztetvén ki, a szabadságharc második felét e minőségben élte át”. A Szemere-kormány 1849. június 20-án feloszlatta a vésztörvényszékeket, csak a pestit hagyta meg, Fényes elnökletével. Június végén a Statisztikai Hivatal munkája is felújult pár napra. Ekkor már előrevetődött a bukás árnyéka. Még elnökölt a Radical Kör utolsó közgyűlésén, amely kimondta a Kör feloszlását. Aztán július elején a kormány ismét menekült, Haynau csapatai és a cári seregek szorító öleléséből azonban nem volt menekvés. Elbukott a magyar haladás ügye, s ez a vereség Fényes személyes tragédiája volt egyben. Tudományos és közéleti pályája végérvényesen kettétört.
