AZ ISMERETTERJESZTŐ
AZ ISMERETTERJESZTŐ
Csak egy terjedelmes monográfia nyújtana lehetőséget Fényes munkásságának mindenoldalú megvilágítására. Hiszen az említett tudományszakok mellett, műveit forrásként használja a történetírás, cikkeit számon tartják a mezőgazdasági irodalom művelői. Méltatást érdemelne a publicista, a politikai vitairat szerző, a lap- és folyóirat-szerkesztő Fényes is. Külön figyelmet érdemel az a hatás, amit kora magyar társadalmára gyakorolt az ország állapotának feltárásával.
A statisztika, a hon- és népismeret talán sohasem állt annyira az érdeklődés előterében, mint a reformkor évtizedeiben. Statisztikusok művei még soha nem gyakoroltak akkora hatást a közgondolkodásra, mint Fényes könyvei. Az ország megismerésének vágya akkoriban társadalmi méreteket öltött, s az igény felkeltésében Fényesnek igen nagy része volt. Ő volt az első statisztikus, aki nem pár tucat tudós, néhány száz közigazgatási tisztviselő, pap és politikus, hanem a kereskedők, a vállalkozók, a gyarapodó polgárok serege, sőt, az egész nép számára írta könyveit. A Statistika előszavában meg is fogalmazta álláspontját: „Hazáját minden honfinak ismernie szép és hasznos, azoknak, kik a’ törvényhozásban befolyhatás dicső jogával élnek, épen kötelesség.”
Művei a korszak legnagyobb könyvsikerét hozták. Azzal sem elégedett meg, hogy fő művei több kiadásban jelentek meg, s a kor viszonyaihoz képest igen nagy példányszámot értek el. Szívesen tett eleget a nagyközönség óhajának, amikor a Geographia és a Statistika köteteit kivonatolva, adatokkal felfrissítve, összeállította a Magyarország leírása c. népszerűsítő változat három kötetét. Könyvei minden művelt magyar családhoz eljutottak.
Érthető hát, hogy művei óriási hatást gyakoroltak a reformkori magyarság gondolkodására. Az ő írásainak nagy része volt abban, hogy a partikuláris földrajzi tudatot – a feudalizmus örökségét – fokozatosan felváltotta az országot, nemzetet vigyázó szemlélet, s az ország határain is túltekintő nemzettudat. Fényes statisztikus elődei közül senki sem tudott társadalmi méretekben befolyást gyakorolni a közgondolkodásra. Schwartner, Csaplovics, Nagy Lajos művei németül, illetve latinul íródtak, és kis példányszámban jelentek meg, akárcsak a magyarul író Vályi és Magda könyvei. A tudati lemaradást érzékletesen világítják meg Vahot Imre szavai: „Mi, kis provinciákra osztott magyarok, mint a denevér egymás hátán élünk, nem tudjuk mink van, mink nincs. Például ki tudná közülünk megmondani, hány igaz magyar él az országban?”
Fényes meghatározta a magyarok és a többi hazai nép számát. Adataival siettette a magyar nyelv jogainak elismertetését, s minden művével szolgálta a polgári nemzet kialakulásának ügyét. Az ország anyagi forrásainak, gazdasági helyzetének felmérésével és politikus módon való értékelésével hozzájárult Magyarország önálló gazdasági egységként való felfogásához. Alkotmánytani, igazgatástörténeti fejtegetései a „kis provinciák” megszüntetéséért, a külön igazgatott és vámhatárokkal is elválasztott országrészek egységéért, a nemzeti piac kialakításáért íródtak. Olvasóit rá akarta ébreszteni arra, hogy a fennmaradás alapkövetelménye a modern, polgári Magyarország megteremtése. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha az ország mint gazdasági egység önállósul, ha megtörténik a központosítása és elkülönülése a monarchia többi államától.
Műveit tudósok, politikusok és költők egyaránt olvasták. Széchenyi, Kossuth, Eötvös, Kemény Zsigmond, s mások idézték megállapításait, hivatkoztak adataira. Munkái minden bizonnyal hatást gyakoroltak az akkoriban kibontakozó irodalmi népiességre is. Erdélyi János, Petőfi, Jókai, Vasvári, a márciusi fiatalok Fényes műveiből is tanulták szeretni a hazát és népét. Utazásaik során országmegismerő szenvedélyének példája is inspirálhatta őket.
Fényes nemcsak az alkotó értelmiség közvetítésével, hanem közvetlenül is szólni kívánt a néphez. Láttuk, hogy a Mezei Naptár szerkesztőjeként Magyarország földleírása címen indított sorozatot, s a 8o ezres példányszámú kalendárium lapjain a tömegekkel kezdte megismertetni a haza földjét. Ez a naptár a földmíves néphez, a falusi lakosság százezreihez közvetítette Fényes üzenetét. Írásaival a szellem síkján mintegy birtokába adta a népnek hazája tájait, természeti kincseit.
1846–47-ben részt vállalt Vahot Imre honismereti folyóiratának szerkesztésében, „felügyelésében” is. Ez a füzetsorozat ma is páratlan érték a hazai honismeret számára. Magyarföld és népei eredeti képekben címen jelent meg, Föld és népismei, statistikai és történeti folyóirat alcímmel. A sorozat Fényes beköszöntőjével indult. Ebben az írásában a honismeret és a nőnevelés fontosságát kiemelve, elégedetlenül szólt saját ismeretterjesztő tevékenységéről: „…bár férfiúi koromat csaknem egészen ez ügynek szentelém: mégis elismerem, hogy keveset tettem; s általjában az addig megjelent munkák inkább törvényhozókat, publicistákat, kereskedőket érdekeltek; a nagy közönség, különösen a nép számára felette kevés iratott; pedig igaz marad, hogy míg hölgyeink idegenek által, idegen szellemben neveltetnek: addig számos erényes honszerető polgárra számot ne tartsunk; mert én nemzetünk sülyedése és demoralisatiója legfőbb okául a magyar nőnem nevelésének elhanyagolását hiszem és vallom.” Az első számtól kezdve állandó folytatásokban kivonatosan közli a folyóirat Fényes nagy művét Magyarország általános statistikája címen. Rendszeresen közöl táj- és népleírásokat, városismertetőket, műemlékleírásokat. Színes mellékletei a népviselet történetének páratlan értékű dokumentumai. Programjában szerepel a történeti adatok, néphagyományok, regék, mondák, népszokások közlése is.
Ennek a Fényes tekintélyével és tudásával támogatott honismereti vállalkozásnak egyik célja az volt, hogy hitelesen mutassa be hazánkat és népeit a külföldnek. Már az indulásnál tervbe vették, hogy a folyóiratot németül is kiadják. Előszavában Fényes nyomatékkal szólt erről a kérdésről: „Mivel hazánk jelen állását, viszonyait, az idegen nyelven író kül- és belföldiek tudatlan vagy rossz szándékú serege gyakran a leghamisabb színekkel szokta festeni; tehát hogy a külföldiek is minél hitelesebb, alaposabb ismereteket szerezhessenek hazánk jelen állapota- s viszonyairól, a magyar szöveg német nyelven, külön is megjelend, s hű fordítását dr. Henslmann Imre vállalá el, ki azon kevesek közé tartozik, kik nemzetünk becsületét a külföld ítélőszéke előtt (Lukács Móricczal s Pulszky Ferenczczel együtt) védeni hazafiúi szilárdsággal törekedtek.”
Mindjárt tegyük hozzá, hogy Fényes maga is számos alkalommal fogott tollat, hogy a külföldi „balítéleteket” vitairatban vagy újságcikkben megcáfolja. E balvélemények ellen hadakozott a Statistika és a Magyarország leírása német nyelvű kiadásával is.
Lehetetlen Fényes tevékenységének a magyar társadalmi tudatra gyakorolt hatását pontosan meghatározni. Az biztos, hogy közvetve és közvetlenül is széles körben hatottak írásai. Az a készsége, hogy tudott a népnek írni, napjainkban is követendő példát jelent a hatni kívánó kutatók, tudósok számára.
*
Fényes Elek egyéniségét, emberi és tudósi karakterét tükrözik művei, tükrözi egész életútja. Befejezésül mégsem felesleges talán élesebben kihúzni a portré fontosabb vonásait. Fiatalkori arcképe – Barabás Miklós alkotása –, akárcsak öregkori fényképe egy nagy akaraterejű férfit örökített meg. A boltozatos homlok, a széles járomcsontok, a vastag nyak, egész tagbaszakadt, zömök alkata az „alföldi” magyar embertani típust testesítette meg.
Markáns arca, ajkának megfeszülő, zárt vonala, tekintete makacsságról, hajthatatlanságról, törhetetlen belső erőről tanúskodik. Olyan egyéniséget tükröz, amely már-már megszállottan tart ki elvei, törekvései mellett. Tulajdonságai közül nem hiányzott az elszántság, a fizikai bátorság sem. A „magyar Marat” nemcsak kitartott a reform célok mellett, de amikor annyian megfutottak a forradalom és a szabadságharc idején, ő a legszélsőbb radikalizmusig jutott el.
Megemlékezésében Keleti Károly „szigorú” jelleműnek nevezte. Lássuk, milyennek látták kortársai, barátai. Mi volt a titka annak, hogy az ellenzék egyik vezérévé vált a forradalmat előkészítő években? A tudósi tekintély, a lázas szorgalom vagy a kiváló szervezőkészség? Kossuth barátsága vagy köznemesi származása tette elfogadhatóvá személyét?
Tény, hogy volt az egyéniségében valami „kossuthi” vonzerő. Vahot Imre szerint „jeles tulajdonai által lekötelezett környezőire önkénytelenül vezéri befolyást gyakorol, a nélkül, hogy ezt legkevésbé éreztetné azokkal, kik őt társaságuk egyesítő központjául, összetartó kapcsául tekinteni megszokták”. Vezérszereplésre alkalmassá tévő képességei közül Galgóczy számosat megemlít: alapos képzettség, a hazai viszonyok mélyreható ismerete, a külföldi, európai gazdaság és társadalom megismerésre irányuló törekvése, a „világos ész” és gyors felfogás, amely ítélőképésség és nagy emlékezőtehetség mind erényei közé tartoztak. Ezekhez párosult a határozottság, a megbízhatóság, a találékonyság és a szervezőkészség. Politikusi képességei között említi rögtönözni tudó, „mindenkor kész” szabatos beszédkészségét. Fesztelenül tárgyalt és társalgott.
Vahot aláhúzta Fényes műveltségét, sokoldalúságát: „…nem pedandt, nem egyoldalú író, nem egyoldalú politicus, az irodalmat, művészetet, politicát egyaránt becsüli, mindhárom érdek mozgalmaiban tettlegesen részt vesz, s a haladás, szabadelvűség lobogójának határozott híve.” Galgóczyval egybehangzón emelte ki áldozatkészségét. Fényes adományokkal segítette a Nemzeti Kört, a különböző egyleteket, a Védegyletet. Adakozott, amikor a „Kossuth bankó” megteremtése, a nemzetőrök felfegyverzése volt a cél. Bőkezűen segítette szükséget látó társait, barátait is. „Csak közvetlen családja tagjai irányában volt többnyire rideg, s sok tekintetben önző” – említi egykori titkára, Galgóczy. Bizonyára nem ez volt egyetlen hibája. Erényei – különösen idősebb korában – esetenként visszájukra fordultak. Saját gyarlóságainak is része lehetett abban, hogy élete vége felé megkeseredett, magányos emberré vált.
Öregkori tévedései, megbicsaklásai azonban nem homályosíthatják el az ifjú Fényes emberi és tudósi nagyságát. Mi olyannak látjuk őt, amilyennek munkatársai, barátai, tisztelői látták a pálya csúcsán.
