FONÓ ALBERT
FONÓ ALBERT
TERPLÁN ZÉNÓ, 1991
TERPLÁN ZÉNÓ, 1991
Fonó Albert (Bp., 1881. júl. 2. – 1972. nov. 21.): gépészmérnök, Kossuth-díjas (1956), az MTA tagja (l. 1954). Tanulmányait a bp.-i József Műegy.-en végezte (1903). 1905–1907 között ösztöndíjjal külföldön tanult tovább. 1909-ben a műegy.-en műsz. doktorátust tett. 1909–1950 között önálló tervező és tanácsadó mérnök; több hazai vállalat gépészeti energetikai berendezését tervezte. 1950-től haláláig a Kohó-és Gépipari Min. Tervező Irodái (KGMTI) szaktanácsadója volt. Több tanulmánya közül a torló sugárhajtóművel – melyet 1915-ben a hadvezetőségnek felajánlott – közel negyven évvel megelőzte a gyakorlati megvalósítást. Elgondolását kompresszorral kombinált hajtóműre is kiterjesztve 1928-ban szabadalmaztatta. Ezenkívül több találmánya van a hőtechnika, a közlekedéstechnika, a kohászat és az elektrotechnika terén. Élete utolsó évtizedében az általános energetika, ezen belül az ipartelepek, kohóművek és bányák energiagazdálkodása foglalkoztatta. Tagja volt az angol International Academy of Astronautics-nak és 1970-ig az Energia Világkonferencia Magy. Nemzeti Bizottsága elnöki tisztét is betöltötte. – Irod. F. A. (Energia és Atomtechnika, 1973. 2. sz.); Kovács K. Pál: F. A. (Magy. Tud., 1973. 4. sz.); Nagy István György: F. A., a sugárhajtás úttörője (Fizikai Szle, 1978. 2. sz.).
ELŐSZÓ
FIATAL ÉVEI
A PÁLYAKEZDÉS
KÜLFÖLDI TANULMÁNYÚTJA ÉS MUNKAVÁLLALÁSAI
„DR. FONÓ ALBERT TANÁCSADÓ MÉRNÖK”
A TERVEZŐINTÉZETI MÉRNÖK
A FELTALÁLÓ
TUDOMÁNYOS CSÚCSTELJESÍTMÉNYEI
SZEREPE A MAGYAR TANÁCSADÓ MÉRNÖKÖK TESTÜLETÉBEN
FONÓ ALBERT VÉLEMÉNYE A MÉRNÖKI MUNKÁRÓL (108.)
BIBLIOGRÁFIA
