A PÁLYAKEZDÉS
A PÁLYAKEZDÉS
Non, si male nunc, et olim sic erit
Ha most rosszul megy is, nem lesz
ez mindig így
(Horatius)
Ha most rosszul megy is, nem lesz
ez mindig így
(Horatius)
Az 1903 júniusában megszerzett friss oklevéllel szeptemberben lépett be a Ganz-gyár villamos részlegébe. Nem volt üres mérnök hely, így szerelőlétszámba került, bár a tervezőirodán dolgozott. Első munkája Esztergom világítási térképének másolása volt. Ez azt jelentette, hogy a városi térképbe beírt, piros ceruzás kereszteket piros tintával, nullkörzővel kellett átrajzolnia. Ehhez felesleges volt a nyarat a fényelmélet elsajátítására fordítania.
Aztán a budapesti tőzsdepalota (ma TV-székház) világítását tervezte meg. Főnöke azzal biztatta: „Ha ezt a munkát jól megcsinálja, akkor karácsonykor fogok »ígérni« magának.” Habár a munkájával főnöke elégedett volt, az ígéret konkretizálása elmaradt.
A következő munkája az esztergomi városi világítás szerelésének irányítása volt a nála tíz évvel idősebb Székely Miksa mérnök helyetteseként. Szerelői órabérhez mérnöki kiküldetési napidíjat kapott, mert ez kevesebb volt a szerelők külső munkájáért járó pótléknál.
Közben a 3 × 110 V-os, 50 Hz-es váltakozó áram helyett földelt null-vezetőjű 3 × 180/110 V-os rendszerre való áttérést javasolt. Ezt azonban nem fogadták el. Ez azért volt meglepő, mert a Ganz-gyár villamossági részlege világhírű és úttörő jellemzőjű volt. Néhány év múlva mindenütt arra a rendszerre tértek át, amelyet ekkor tőle nem fogadtak el.
Esztergomban a mindennapi munkája az utcai hálózat és az arra csatlakozó fogyasztók villamos berendezésének a szerelése-vezetése volt. Nagy létszámú volt ugyan a szerelőgárda, de legtöbbjük átképzősként csak rövid ideje dolgozott ebben a szakmában. Sokan előzőleg borbélyként, mészárosként, pincérként tevékenykedtek. Jobban beváltak az asztalosok, lakatosok, kőművesek. Vagyis nagyon alaposan kellett a részletmunkákat követni és ellenőrizni.
Befejezve ezt a munkát, Budapesten találkozott Schimanek Emil professzorral, elpanaszolta neki, hogy nem elégedett a munkakörével. Néhány hét múlva Schimanek professzor üzent neki, pályázzon meg egy külföldi tanulmányutat. Ez 1905-re és 1906-ra 2–2 ezer aranykoronát jelentett. Az ösztöndíj eredetileg a gőzturbinák tervezésére és gyártására vonatkozott. Bánki Donát professzor oktatta a József Műegyetemen a gőzturbinákat. Volt is egy találmánya, amelyet sorozatban szerette volna gyártatni a Ganz-gyárban. Ehhez kellett volna egy gőzturbina-konstruktőrt külföldön kiképezni. Bánki professzor emlékezett arra a diákjára, aki végighallgatta az akkor még nem kötelező gőzturbina-előadásait, sőt a végszigorlaton – bár nem tartozott a vizsgaanyagba – szívesen válaszolt Bánki Donát gőzturbinára vonatkozó kérdéseire is.
Aztán minden másképpen alakult. Bánki professzor nem kapta meg gőzturbinatalálmányára a szabadalmat, mert Ferranti megelőzte Bánkit. Fonó (akkor még Fischer) Albert pedig – bár elnyerte az ösztöndíjat – nem tudott bekerülni a svájci Brown Boveri gyárba.
