„A’ PESTI ANGOL KISASSZONYOK NEVELŐ INTÉZETÉBEN A’ MAGYAR NYELVET DIVATBA HOZTA”
„A’ PESTI ANGOL KISASSZONYOK NEVELŐ INTÉZETÉBEN A’ MAGYAR NYELVET DIVATBA HOZTA”
1. Gegő érdemei közül, melyeket Perger János felhoz, egyet feltétlenül ki kell emelnünk, mert korában úttörő jelentőségűnek számít: az Angolkisasszonyok intézetében kifejtett tevékenységét. Perger elismerő mondata mögött öt – kemény munkával, hittel, kitartással és meggyőződéssel teli – esztendő áll. Gegő maga így nyilatkozik erről a tevékenységéről: „…a pesti Angol Kisasszonyoknál három év óta a’ magyar nyelven előadatni szokott minden tárgyokat le egészen a’ köszöntő beszédekig én dolgozom ki. Miből azonban, ha Hírlapjainkat olvasom, reám csak »Sic vos non vobis…« háramlik” (levele Jankovich Miklóshoz, 1835. augusztus 17. OSzK).
Eszerint 1833-ban kerül az intézethez. Van viszont a Szinnyei-féle biográfia szerint egy kiadványa: Próbatételekre alkalmazott köszöntő és köszönő beszédek. Az angol szüzek számára, ami Pesten jelent meg 1832-ben. Így már abban az évben ott kellett lennie. Búcsút 1836. augusztus 3-án, Moldvába indulása előtt vesznek tőle a szerető, hálás növendékek (vö. Jelenkor 1836. 253.). Emellett, illetőleg ezzel egy időben vasárnapi pesti egyházi szónokként dolgozik.
Az angolkisasszonyok budapesti Sancta Maria intézetének története 1770–1937. M. Richter M. Sarolta összeállításában jelent meg Budapesten 1937-ben. Átnéztem ennek egy bővebb, kéziratos változatát is (köszönöm dr. Király Ilona volt angolkisasszony segítőkészségét). Ezekből megismerhető az intézet külső története, az oktatásról, annak rendjéről, tartalmáról viszont csak az intézet különböző iskolatípusainak értesítőiből, évkönyveiből szerezhetünk tudomást.
Az oktatási intézmények között több szempontból is úttörő szerepű és jelentőségű az Angolkisasszonyok intézete. Először is azért, mert a magyar nőnevelésnek egyik legerősebb, legkorábbi bázisa volt. A nemzeti szellemű felső nőnevelés fontosságát, a rendszeres tanítónőképzés szükségességét a kor legjobbjai (az 1790–1791-es országgyűlés óta) hangsúlyozzák, ebben az intézetben pedig – elsőként (1855-ben) – meg is valósítják. Országosan, nagyobb számban tanítónő- és nevelőnőképzők csak 1868 után jöttek létre, amikor is Eötvös József a népoktatási törvénnyel megvetette az egységes magyar nőnevelés alapját (vö. Sáfrány Györgyi: Zirzen Janka és az egységes magyar nőnevelés kezdete. Szeged, 1942. 36., Kornis Gyula: A magyar művelődés előzményei 1777–1848. Bp., 1927.).
A nép nevelése, oktatása, felvilágosítása Gegő életének is legfontosabb programja volt. A népnevelésen belül is a nőnevelés fontosságának egyik korai felismerője. Ez a meggyőződés és tettvágy közelíthette őt az Angolkisasszonyok intézetéhez. Odakerülésének körülményeiről adataink nincsenek. Talán Döbrentei Gábor ajánlására (aki részt is vett az intézet 1832. augusztusi próbatételén), vagy anélkül meghívták magyar nyelvet tanítani a nemrégen pályára lépett, de gyorsan ismertté vált szónokot.
Az intézetet azokban az években (1816-tól 1850-ig) Subics Anna főnöknő vezette. Az ő idejében „az iskola szervezete ilyen volt: a bejáró (külső) tanulók számára egy előkészítő osztály, továbbá I. II. III. osztály és kézimunka-tanfolyam. E mellett a szegények számára vasárnapi iskolát is tartottak. Az internátus ugyanilyen beosztású volt, de bővebben tanulták az egyes tárgyakat, különösen a franczia, angol, olasz nyelvet. Mindenütt a hittan után első helyen állott a magyar nyelv, a tanításnál ép úgy, mint a vizsgálatokon” (Az angolkisasszonyok budapesti Sancta Maria intézete értesítője elemi, előkészítő és felsőbb leányiskolájának, továbbá elemi és polgári iskolai tanítónőképzőjének működéséről. 1900. 10.).
2. A nőnevelés ügyének szolgálata mellett az Angolkisasszonyok intézetének másik figyelemre méltó érdeme éppen a magyar nyelv tanításának (és a magyar nyelven való oktatásnak) viszonylag korai bevezetése. Az intézet Értesítője szerint 1820-ig a tanítás nyelve kizárólag német volt. Ezután vezették be bizonyos tárgyaknál (majd általánosan) a magyar nyelven való oktatást. Ez országosan csak 1868-ban vált kötelezővé (vö. Az Angolkisasszonyok Bp-i kat. Sancta Maria polgári leányiskolájának Értesítője 1927–1928. 5.).
A Jelenkor, mely megindulásától (1832) kezdve elég rendszeresen tudósít az intézet félévi nyilvános próbatételeiről, 1832. március 28-án (25. szám 193.) így dicséri az ott folyó munkát és szellemet: „Dicséretes előmenetelök szembetünő jeleit valósítá mind a’ két rendü nevendékség [a városból bejárók és a bentlakók]. A’ nevelő intézetnek hazánkra háramló érdemeit nem csak azon tekintetből említjük: hogy tanítványai mindenféle asszonyi munkabeli remekletiket mutogaták, és szép nembeli mívelődésöknek sok ágazatu kitetsző tanupéldáit tünteték elő, hanem különösen a’ magyar nyelvben tett jeles haladásokért is. Ezekelőtt is ugyan, de főkép 1828 óta megkülönböztetőleg ügyekszik ez intézet a’ magyar nyelv-tanításban a’ közfigyelmet magára vonni, mert minden szempontból magasztalást érdemlő jelenet az, hogy e’ szép ügyben fáradozó szerzeti egyesület szorgos előljárója T. Subics Anna egész gondját arra törekedvén fordítani, hogy szeretett hazájának, mellynek hív lyánya, magyarországi születésű nevendékeiben magyarul tudó, ’s valódi jó anyákat nevelhessen, e’ végett egy kimerítő ’s velős rövidségű magyar nyelvtudományi oktató, ’s már több izben az intézet költségin kinyomtatott, kézi könyvet hoza divatba nevendékeinél, kiknek magyarositása által a’ nemzetisítés szent ügyében ’s országunkban még csak itt létező egyesületét minden jó érzésü előtt nemcsak érdem figyelemre, hanem terjedőbb pártfogású részvétre is méltatja.” – Ez a „kimerítő ’s velős rövidségű magyar nyelvtudományi oktató” feltehetőleg már Gegő Elek.
A nőnevelés ügyének előmozdítása és a nemzeti nyelv tanítása, terjesztése – ez lehetett az a két eszme, amelynek szellemében egymásra talált az Angolkisasszonyok intézete és Gegő Elek hitszónok.
Gegő odakerülésével még jobban fellendült a magyar nyelv oktatása: „előrehaladást… különösen a’ magyar nyelv tanulása ’s divatoztatásában ’s általányosan a’ nemzetisedésben… tapasztalunk, mellyre [ti. az e félévi próbatételre] legelőször az idén CSUPÁN magyar nyelven történt a’ meghivás. Ez által, t. i. hogy NYILVÁNOS jelentésit ’s meghivásit CSUPÁN magyar nyelven teszi, belép az intézet, ’s mint hisszük örökre, a’ honi, a’ NEMZETI intézetek sorába, millyennek magát a’ berekesztő gyönyörű beszédben vallá, ’s millyennek igazán mi olly intézetet ismérhetünk, melly hivatalos nyelvül a’ MAGYARRAL él” (Jelenkor 1833. március 16. 22. sz. 170–171.).
Gegő előtt és még vele egy időben is („Szalai Imre kir. professor és akadémiai r. tag kedvelt kisded grammatikája után”) Bócz Anna angolkisasszony tanította a magyar nyelvtant, akinek munkáját, eredményeit szintén csak dicsérni tudja a próbatételekről tudósító (vö. Jelenkor 1832. augusztus 18. 66. sz. 522–523; 1834. március 8. 20. sz. 153–154). Az 1832. augusztusi próbatételen jelen van „tek. tud. Döbrentei Gábor mint a nemzeti nyelv ügye előmozdításában buzgódók” egyike – talán Gegő miatt, talán régebbi kapcsolatai révén.
Kezdetben Gegő is ezt a Szalai-féle nyelvtankönyvet használhatta. Később azonban saját maga is készített egyet. Valószínűleg a Nyelvtudomány (magyar) Pest, 1834. című munka volt ez, amelynek sajnos csak elkészültéről, valamikori meglétéről tudunk. Hogy milyen munkákat használhatott fel, milyen nyelvtanok álltak példaként előtte, nem tudjuk, csak a már idézett hagyatéki jegyzék említ meg néhány ilyen jellegű munkát. (106 tételből áll az utána maradt könyvek listája, de sajnos ez elég elnagyolt felsorolás; a 93. tétel például ilyen: „Könyvecskék 54 darab”). Ezek: „Grammatica Gallica” (a 25., 35., 55. sorszámon), „Gyors Franczia nyelv mester” (54. és 89.), „Grammatica Germanica” (62. és 83.), „Ungarische Grammatik” (92.), „A’ magyar szókötés főbb szabályai” (69.).
Talán Gegő nyelvtanára vonatkoznak a Hazai és Külföldi Tudósítások alábbi sorai: „E’ szerzet [ti. az Angolkisasszonyok intézete] fáradozása a’ gyöngéd nőnem nevelése körül annál dicséretesebb mivel különös gondot fordít nemzeti nyelvünk tanítására, melly czélból saját költségén nyelvtant is nyomtattatott” (1839. augusztus 10. 89.).
3. Az 1833. márciusi próbatétel után újabb úttörő vállalkozásba kezd az intézet: bevezetik a magyar történelem magyar nyelven való tanítását. Ez kétségkívül Gegő nevéhez fűződik. Kár, hogy a Jelenkor cikkei csak a próbatételek előkelő külső látogatóit említik név szerint, azokat viszont, akik tanítanak a tudományokra, akik a tankönyveket írják, csak nagyritkán. Az 1833. augusztusi próbatételről így tudósít a lap: „a’ szinte 400 főnyi városi lánykák magyar olvasáson kivül a’ nyelv és írás szabályait adák elő, azután hallaták az intézet nemes-leánynevendékei a’ magyar orthographián kivül a’ magyar TÖRTÉNETEKET is magyarul, nyilvános, meglepő sikerrel… Méltó köszönetet érdemel ezért a’ nagy tiszteletű előljárónékon kívül e’ városnak azon két érdemes, cath. concionatora [hitszónoka] (sz. Ferencz szerzetéből mind a’ kettő), kik, mint meglepetéssel hallottuk, a’ vezérül szolgált magyar kézikönyvet készitették. – Reményleni lehet, hogy e’ czélirányos kézikönyv nyomtatva is meg fog jelenni” (Jelenkor 1833. augusztus 10. 64. sz. 505–506.).
A remélt magyar történelmi tankönyv 1834-ben Gegő tollából meg is jelent: Magyarország története. A pesti angol szüzek intézete számára. Nagy kár, hogy nincs meg, illetőleg nem találtam meg. A Jelenkor így értékeli: „Az intézet örömére, ’s a szerző [egyes szám! ] dicséretére legyen mondva, a’ munka tökéletesen megfelel czéljának, ’s ez itéletet közönségesnek hallottuk a’ hallgatók között is. Kielégítő volt, mit a’ növendékség abból akár a’ tárgyra, akár a’ nyelvre nézve előadott” (1834. március 8. 153–154.). Az augusztusi próbatételről szóló tudósítás is említi Gegőt (sajnos megint név nélkül), dicsérve benne mind a magyar nyelvnek, mind a magyar történelemnek a tanítóját: „…Ezután a magyar nyelvtudomány [következett] mint már huzamosb idő óta, egyedül magyarul előadva. Ugyanazon tanító előadása után Magyarország történetei is magyarul zengének, ’s közös volt a sajnálat, hogy az időrövidség félben szakasztá…” (Jelenkor 1834. augusztus 9. 64. sz. 505–506.).
4. Mint önéletrajzából megtudjuk (amit Köszöntő és köszönő beszédek. Az angol szüzek számára. Pest, 1832. című műve is igazol), az Angolkisasszonyok intézetében a fentieken kívül a köszöntő és köszönő beszédek megírása is az ő nevéhez fűződik. Ezeket általában az intézettől búcsúzó növendékek „szavazták el”. A Jelenkorban megjelent tudósításoknak köszönhetjük, hogy ezeknek néhány részletében – amiket a reformkor nemzeti szelleme és pátosza hat át – ma is gyönyörködhetünk: „A’ jó igyekezetnek legnemesebb jutalma az önérzés, de ha a’ buzgó törekvést vigasztaló helybenhagyás koszoruzza, akkor ez vezérangyal a’ tövises pályán… – Az idő mohával víjon meg ezen nemes intézet, – ’s szüljön a’ hazának sok dicső magyar leányt!… – Édes Hazánknak, a’ fölséges királynak, ’s a’ nagylelkű hazafiaknak boldogsága mellett, virágzásban lássa meg a’ legkésőbb századokat dicső nemzeti nyelvünk is, mellyen fejenkint kegyességtökbe ajánlottak, tartozó hálánkkal alázatosan hódoltunk” (Jelenkor 1834. március 8. 20. sz. 153–154.). 1835 augusztusában pedig így búcsúzik egy kilépő kisasszony: „Hazaleányok emlékezzetek meg rólunk, ’s hálával viseltessetek e’ nemes intézet iránt, mellynek hazai lélekben hazánk minden nagyobb városira terjedést ’s hosszu időkre virágzást kivánunk” (63. sz. 498.). Az ilyen és ehhez hasonló beszédek a Jelenkor tanúsága szerint mindig „igen megindíták a hallgatóságot”.
„E nemes intézet” a haladó körökben nagy elismerést vívott ki törekvéseivel, tetteivel. „…mi mindeddig a’ hazában leánynevelő jobb NYILVÁNOS intézetet a’ pesti Angolkisasszonyokénál nem ismerünk” – foglal állást a Jelenkor 1833. március 16-án (22. sz. 170–171.). A jozefinista egyházpolitika ellensúlyozására 1822-ben nemzeti zsinatot összehívó Rudnay Sándor esztergomi érsek (vö. Életrajzi Lexikon II. 552.) is elismerését fejezte ki már 1820-ban: „Örömmel tapasztalom, hogy intézetükben is visszhangra lelt a’ – Nyelvében él a nemzet – szállóige és minden magyar nemzeti reform otthonra talál a zárdafalak között” (Az Angolkisasszonyok bp.-i Sancta Maria intézete értesítője elemi, polgári és felsőbb leányiskolájának továbbá elemi és polgári iskolai tanítónőképzőjének működéséről 1942/43. 6. – Írta M. Marsovszky M. Júlia).
Pedig 1820 még csak a kezdet volt. Az ügy továbbvitelében, a nemzeti nyelv és nemzeti gondolat erősítésében, terjesztésében kimagasló szerepe van Gegő Eleknek is. – Ez tehát a tartalma annak a rövid kitételnek, ami Gegő levelező taggá választásakor elhangzott: „az Angol Kisasszonyok nevelő intézetében a’ Magyar Nyelvet divatba hozta”.
