A SZOMBATHELYI „SZÁMŰZETÉS” ÉVEI

Teljes szövegű keresés

A SZOMBATHELYI „SZÁMŰZETÉS” ÉVEI
1. A reformkori nyelvi mozgalomba való bekapcsolódása, tettei, publikációi, a nyelvi és a nemzeti tudat ápolása, erősítése híveiben, tanítványaiban, politikai tartalmú, haladó prédikációi – egész tevékenysége elegendő alapot nyújtott a reakciós egyházi vezetésnek arra, hogy Gegőt elmozdítsa hivatalából, veszélyesnek tartva, a fővárosból vidékre, Szombathelyre helyezze.
Elveit, tetteit Gegő mindig vállalta, nem lehetett megfélemlíteni. „Beszélték, hogy Ocskay püspök, a helytartótanácsos, Gegőt ebédre meghívta s megmondta neki, ha helyében volna, nem merne így prédikálni. »Elhiszem – felelé Gegő,.. mert méltóságod czimzetes püspök, s számot tarthat megyei püspökségre, jövőjét tehát nem veszélyeztetné, én pedig bátran kimondhatom meggyőződésemet, mert bármit tegyenek is velem, az mindig megmaradhatok a mi vagyok, t.i. koldus«…” (Pulszky Ferenc: Életem és korom. I–II. Bp., 1880.; az idézet az 1958-as kiadásból való: 136.; idézi Takács Ince is, i. m. 651.).
1837-ben kezdte meg Szombathelyi működését mint „vasárnapi magyar szónok és nagyböjti szónok. A magyar nyelvű testvérek magisztere… aki ekkor magyar, román, német nyelven beszélt” (vö. Takács: i. m. 160.). „Szombathely fogadta azt, kit nagy híre jóval megelőzött. Fellépése Szombathelyen hódítás volt. Szűk volt az egyház a mind nagyobb számban sereglők befogadására” (Egyetemes Magyar Encyclopaedia. VIII. Pest, 1870. 596–597.).
2. Gegő Szombathelyen is Gegő maradt. Cikkek, tanulmányok, levelek sora derít fényt itteni munkásságára. A társadalmi haladás erős akarása (a politika, a gazdasági élet, a műveltség stb.) területén és e haladás előmozdításának vágya hatja át írásait.
A Gazdasági élet Rohonczon (Társalkodó 1839. szeptember 14. 293.) című cikkében egy mezőgazdasági jellegű iskola alapításáról, rendszeréről, rendjéről, céljáról, tárgyairól stb. tudósít, az oktatás – nevelés alapvető fontosságát hangsúlyozva. Úgy látja, hogy az 1832–1836-os országgyűlés utáni időszak „derültebb jövendőt igér, feltéve, hogy a’ nemzet azon szikrát, melyet a’ kor’ lelke keblünkben gyujtott, gondosan őrzi, ápolja és neveli.” Ő maga is mindent megtett Szombathelyen e szikra ébren tartására, sőt tovább szítására: a személyes ráhatás és folyamatosan megjelenő cikkei mellett ilyen céllal tervezhette a már bemutatott Népoktató című sorozatának megindítását is.
Az ifjúság nevelésének fontosságát a rohonci leánynevelő intézetről (Társalkodó 1840. május 13. 15.) írt cikkében is hangsúlyozza. A magyar lányok nemzeti nevelésének korabeli hiánya miatt üdvözli örömmel az 1839-ben Klauzál Imre által alapított intézetet „[a lányoknak]… a jövő nemzedék magyar nevelőinek kell vala lenniök”, ezért fontos, hogy fel is készüljenek erre a feladatra. Ebbéli törekvéseiben P. Csepy Dömötör, Szombathely házfőnöke is támogatja, aki művelődéstörténeti szempontból igen jelentős alakja a városnak. Ő például az első szombathelyi kisdedóvó megteremtője, alapítója. Gegő Elek neve is szerepel a megajánlást tevők között: két kiadandó beszédének tiszta jövedelmét ajánlotta fel az intézetnek (vö. Fodor Henrik: A százéves szombathelyi kisdedóvó intézet. Vasi Könyvtár 1958. 1. sz. 8.; Kővári Ferenc: A közoktatás és iskolaügy története. Vas megye, Helytörténeti tanulmányok, szerk. Horváth Ferenc, Szombathely, 1958. 302.; vö. Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára. II. Pest, 1851. 151–152.).
Nemcsak a nevelésből, hanem a költészetből is hiányolja a nemzeti érzést és gondolatot (Valami a költészet ügyében. Társalkodó 1840. március 4. 75.). Vörösmartyval és a kor legjobbjaival együtt azt akarja, hogy az irodalom a magyar múltból merítsen témákat: „Mennyi jót lehetne kiemelni követésre, mennyi rosszat megváltoztatni! Mennyi anyag a költészetre!?” Indulattal kéri számon a költőktől a nemzeti témákat: „Oh! míg más köznép nemzete történeteit, hőseit ’s t. e. f. dalokban zengi, ajakról ajakra adja, nálunk a’ teremtő lélek a’ legérdemesb nemzeti anyagokat elhanyagolván, hold, kis Babet ’s t. e. f. tárgyakkal bibelődik.” Föl is sorol több témát, történelmi alakot, akikről írhatnának a költők. Bizakodva fejezi be cikkét (és nem bízott hiába): „mintha látnám, hogy egyik vagy másik közülük [t.i. »költészink közül«] a’ László’ és Mátyás’ édesanyját Szilágyi Erzsébetet készülne megénekelni. Ugy legyen!” És úgy lett, de csak 1854-ben. Arany Jánosnak köszönhetjük a költeményt. (A „Hunyadi-kultusz” egyébként akkoriban igen erős, de főként János és Mátyás „viselt dolgait” írják meg [pl. Czuczor: Hunyadi János viselt dolgai. 1832; Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak. 1844.; bő listát ad a Hunyadiak tetteit felidéző irodalmi alkotások közül és a szakirodalomból: Vörösmarty: ÖM. II. Drámák VI. 286–297. Bp., 1966.]. – Hunyadi László és édesanyja pedig még jó ideig csak mellékszereplők maradnak. Így Gegő Szilágyi Erzsébet nagyságának felismerésében és megéneklése fontosságának tudatában az elsők között volt. Gegő cikkének megjelenésekor [1840] Arany Nagyszalontán dolgozott. Elvileg olvashatta a Társalkodó megfelelő számát és abban Gegő írását.)
Továbbra is foglalkoztatja a nép kultúrájának színvonala, e színvonal emelésének kérdése. Minden kis eseményt, alkalmat megragad, amellyel csak egy kicsit is előbbre lehet vinni az ügyet. Ilyen alkalom számára például a pünkösdi ünnepség. Csepregen vett részt ilyenen, de az volt a benyomása, hogy silány, üres, tartalmatlan vigadás, semmi egyéb az ünnep: „…itt a hajdankorban talán nemesebb irány törpül, ’s álutra tér.” Ezért javaslatot tesz az ünnepség tartalmasabbá tételére: széles társadalmi összefogással „ipart ’s erkölcsöt előmozdító” ünneppé kell változtatni, mert most „sem anyagi, sem szellemi iránya nincs… az egész ünnepség silány alapokon fekszik” (Társalkodó 1840. június 20. 200.). 3. Szombathely közönsége a források szerint nagyon megszereti a lelkes, tudós, haladó szellemű, szűkebb és tágabb hazájával egyaránt törődő ifjú papot. Ezekben az években is sokat dolgozik, utazgat a megyében, Zalában, néha egy-egy akadémiai gyűlésre vagy Bécsbe, Brünnbe, de állandóan érzi, hogy szemmel tartják. Schedelnek panaszkodik egyik levelében (1841. május 22.): „…rab [vagyok] a szabadok közt, száműzött a hazában, kinek még a 19-dik században is »salvus conductust« [’utazási engedély, ami régebben kellett, de a XIX. sz.-ban már nem] emlegetének!?” – Kicsin múlt, hogy nem került be a szombathelyi líceum professzorai közé. Erről Önéletrajzából szerzünk tudomást (amit 1841. május 22-én küldött az Akadémiának): „A szombathelyi Lyceumban a magyar nyelv érdemteljes professzora leköszönvén, t. n. Vas megye rendei Gegőt választják vala helyébe, ha a tisztelt tanító szándékát ismét meg nem változtatta volna” (MTAK). (Önéletrajzából tudjuk meg azt is, hogy „szerzete 1833-ban philosophia’ tanítónak nevezé ki, de lelke a hitszónoklásra híván őt, nem fogadá el”.)
4. Két új téma bukkan fel Gegő szombathelyi írásaiban. Az egyik középpontjában a város, a megye áll, annak történelmi, helytörténeti vonatkozásai. Ezek a művek a Társalkodóban, illetve a Tudománytárban jelentek meg (bemutatását l. Mátai: Vasi Szemle 1978. 2. sz. 291–296.).
A másik új téma szélesebb hatósugarú. Folytatása egy már megkezdett munkának, de új ösvény vágása is. Ez pedig a Kelet, a keleti népek és nyelvek kutatása. Törökország, Bosnyákország érdekli abból a célból, hogy megkeresse az ott élő magyarokat. Moldva után itt akar anyagot, adatokat gyűjteni.
Tiszteletreméltó tervszerűséggel készül az útra: igyekszik megismerni a törökök történelmét (vö. pl. Török történeti kalászok. Társalkodó 1838. 387.; ez a cikk nem szerepel a bibliográfiákban; A’ kegyetlen-kegyes török császár. Társalkodó 1840. 352.; Bosnyákország története. Tudománytár. új folyam 6. év, 13, kötet 1843. 255–258.), és országuk jelenét (Pillanatom Keletre. Társalkodó 1840. szeptember 26. 311.). A’ sz. Ferencz rendű bosnyák szerzetesek (Tudománytár új folyam 5. kötet 1839. 128–133.) és a Bosnyák tárgyak című írásában (Tudománytár 12. kötet 1842. 187–190.) Bosnyákországról szóló ismereteit, adatait részenként ígéri közölni – addig is, míg „nem megvető történeti, földleirási, nép szokási ’s többféle hiteles forrásokból meritett adatok gyüjteményével birván, és ezt a’ czimzett szerzetesek’ [ilyenek Szombathelyen is voltak] értesítése, elbeszélése után jelenleg is szaporitván, addig is, mig ez valaha sajtó alá menendne”; erre sajnos nem kerül sor (Tudománytár 5. 1838. 128.).
Utazási vágya ösztönzi a török nyelv tanulására. 1841-re ebben már annyira előre haladhatott, hogy előadást akar tartani a török nyelvről az Akadémián. Schedelnek irt levelében (1841. május 22. MTAK 215/1841) ígéri, hogy a következő gyűlésre igyekszik eljutni, és kér legalább tíz percet „a török nyelvről szándéklott igen érdekes rövid értekezésem előadhatására eszközölni. Gr. Széchenyit is, kivel tegnap valék együtt, e tárgyban megkértem”.
Hivatalosan akart török földre utazni, ezért „bizonyos évekre a’ konstantinápolyi ugy nevezett Custodiánál lelkészi hivatalra ajánlkozék. A praefectus örömmel fogadá, de Rómából azon utasítást nyeré, hogy Odessa vagy Mariánopol városai közül – mert Konstantinápolyban elegen vannak, tetszése szerint választhatott.” (Önéletrajza, 1841. MTAK) Az, hogy Róma keresztezi tervét, nem engedi Konstantinápolyba, lehangolta Gegőt, mégis: „…iránya tekintetéből [ti. az is kelet felé van] választá Odesszát, hova még ez idén elutazand német és olasz nyelven több évekig csupán azért szolgálandó, hogy az arab perzsa s előkelőleg török nyelvre szert tehessen. – Az elutazandó reményli, hogy a sokszor emlitett nyelv segedelmivel élvén, maholnap érdekes történeti adatokat, és helyzeténél fogva a’ bessarabiai magyar maradványok’ [Csöbörcsök] állapotjáról értesitést terjeszthetend a m. tud. acad. elébe.” (Önéletrajza, 1841. MTAK)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages