TÁMADÁSOK, „MEGINTÉSEK”
TÁMADÁSOK, „MEGINTÉSEK”
Gegő, szerény ember lévén, barátaihoz ritkán fordult kéréssel, a levelező taggá választás, azaz az 1835-i akadémiai nagygyűlés előtt azonban – levélben – Jankovich Miklós támogatását kéri megválasztásához: „A levelező tagi czim nekem igen sokat használna a’ helyzetembeni gátok összetépésére” (1835. augusztus 17. OSzK).
Mert gáttal, akadállyal nem kevéssel találkozott. A cenzorok akadékoskodása, reakciós beállítottsága áttörhetetlen volt. Már említett levelében (Jankovich Miklóshoz, 1835. január 16. OSzK) arról panaszkodik, hogy a cenzor „a nyelvet nem is érti, és nem is azt vizsgálá mit, hanem ki mondotta”. Ilyen híre volt már akkor a cenzorok között, hogy tartani kell eszméitől. A székesfehérvári királyi cenzor, aki 1835. január 14-én nem engedélyezte egy beszédének kiadását, véleményét így fogalmazta meg: „Sublimium nimis Idearum sensum assequi… valeo, ideo publico prelo subjicere non audeo.” („Az eszmék magasztos tartalmát meg tudom érteni, ezért nem merem nyilvános sajtón kinyomatni.”) Jankovichnak küldött leveléből tudjuk meg ezt is. Jó lenne ezt a prédikációját ismernünk, de mint sok más, ez sincs meg.
Támadás éri a Tudományos Gyűjtemény hasábjain is, Podhraczky József tollából (Tudományos Gyűjtemény 1835. VI. 100–109.). Gegőnek a Husvéti Piros tojás helyett a’ Pesti Kisded Magyar Leánykák számára 1835. Pest című művét bírálta. (Ez a bírálat már csak arra is jó, hogy belőle megtudjuk, mit tartalmaz szerzőnknek ez a munkája, ugyanis ezt sem őrzik könyvtáraink.) Gegő ebben az írásában „az egyházi szertartásban mutatkozó némelly idegen szovakot szándékozott [megmagyarítani, vagy legalább megmagyarázni” (Tudományos Gyűjtemény 1835. VII. 80.). Podhraczky szerint sok idegen szót rosszul értelmez és magyaráz, sokszor fölösleges és rossz magyar megfelelőket ajánl. Például a ceremóniát „szertartás”-nak nevezi, pedig az csak „egyházi szertartás” stb. Podhraczky a „magyarosítás dühét” veti szemére Gegőnek: „Mi végre emlittetik a kisdedeknek a magyarositás dühe?” (Uo. 1835. VI. 101.). A folyóirat következő számában (1835. VII. 79–84.) Gegő válaszol a bírálatra. Rendkívül logikus, szellemes, szúró, gunyoros, okos ez a válasz. Kitűnő vitázó Gegő. Bizonyítja (hogy milyen sikerrel, azt én nem tudom megítélni), hogy alaposan ismeri az egyházi szertartás minden mozzanatát, kifejezését, történetileg is, Podhraczky olvasottsága viszont hiányos. „…tanulja meg Podhraczky…. olvassa el…” ezt meg ezt. „Kinevet Podhraczky [egyes magyar kifejezéseket], mert azt gondolta, hogy én faragtam, pedig már a’ 15dik században Apáink éltek vele” (uo. 83.). Azt is felhozza Gegő, hogy Podhraczky „sem egy régi szót a’ feledékenységtől meg nem mente, sem egy szükséges újat nem teremte” (uo. 82.). (Viszont írt a kérdésről Podhraczky; vö. Szalontay Gabriella, A Tudományos Gyűjtemény nyelvtudományi jelentősége. Nyelvtudományi Dolgozatok 13. szám, Bp., 1973. 108–109.). – Számunkra ebből a fontos az, hogy Gegő sokoldalú tevékenységében még az egyház nyelvének magyarosítása, illetőleg az erre való törekvés is helyet kap. (Az a rendelet, mely szerint a misét anyanyelven kell mondani, csak több mint száz évvel később jelent meg!)
A magyar nyelvű prédikáció szükségességét meggyőző erővel magyarázza: „Bár milly ékesen beszéljek valamelly tárgyról tanítványomnak, ha értetlen szovakkal (p. o. magyarnak görögül) adandom elő, felbuzduland-e annak, légyen akár milly szép, jó, hasznos, kedvellésére? Soha sem” (uo. 81.).
A legerősebb támadás azonban a reakciós, Habsburg-barát egyházi vezetés részéről éri, mely annyira veszélyesnek tartja őt a fővárosban, hogy Albachhal és másokkal együtt őt is elmozdítja hivatalából, és Szombathelyre helyezi.
A pesti rendházból való kitételének körülményeiről P. Huszár I. Jeromosnak Albachról írt életrajzából tudunk meg egyet-mást: Albachhal egy időben lakott a pesti kolostorban „két másik kiváló szónok; a magyarságáról híres P. Gegő Nicefor, az úgynevezett »magyar Albach«…, és a későbbi neves 48-as paphonvéd, P. Gasparich Kilit… E kiváló szónokok nyiltan kimondták véleményüket. Ez természetesen sokak nemtetszését eredményezte. Egymásután mentek a feljelentések a pesti rendház fegyelmének teljes leromlásáról a bécsi helytartótanácshoz. Valójában azonban a nagy ügybuzgóságnak nem volt egyéb célja, mint… a fent említett tüzes hazafiságukról híres magyar nyelvű hitszónokok… elnémítása. Az első célpont P. Gegő Nicefor, a lobogó hazafisággal telített székely, aki Pulszky szerint egy Szent István napon »nyiltan papolt Budán arról, hogy a magyar többet szenvedett a némettől, mint a töröktől« (Pulszky Ferenc, Assziszi Szt. Ferenc és a ferencesek, mint az újkor kezdeményezői. Budapesti Szemle 1866. 116.). Mindjárt utána következett Gasparich Kilit, aki ellen vádként többek között éppen azt hozták fel, hogy Gegő követője és mindketten inkább hirdetik a nacionalizmust, mint a megfeszített Krisztust” (Prímási levéltár, Religiosi. Fasc. II. gr. Pálffy Fidel jelentése)”; (P. Huszár J.: P. Albach J. Sz. Szeged, 1944. 19.) – A pesti rendház elleni vádirat „Gegő és Gasparich kiszólásait [is] említi. Hogy ezek milyen természetűek voltak, arra szintén a prímási levéltárban őrzött korábbi iratok adnak felvilágosítást. Ezek értelmében már egy 1836. augusztus 13. keltezésű [tehát még moldvai útja előtti] feljelentésben – mely már akkor Gegő elhelyezését követeli, – arról értesülünk, hogy P. Gegő Nicefor félreértésre alkalmat adó merész kifejezéseket használ. Pl. »Krisztus nem volt ám bigott ember.« – »Meghalt Mátyás, oda az igazság.« – »Nekem nincs selyem ruhám, gubát hordok, de ebben a gubában megmondhatom az igazságot.« (Prímási levéltár. Religiosi. Fasc. II.). A másik vád ellene 1837. augusztus 11. keltezésű,… E szerint kevéssel Kossuth bebörtönzése után… P. Gegő a rend pesti templomában többek között azt a kijelentést tette, hogy: »a jó hazafi már az isteni Gondviselés szeme előtt sincs biztonságban« (uo.)”; (i. m. 20.).
Ezt a vádat követhette a Bónis György által említett megintés „Kossuth fogságára utaló prédikációja miatt” (Útmutató az esztergomi prímási levéltárhoz. Bp., 1964. 393.) majd a gyors Szombathelyre helyezés, ugyanis 1837 szeptemberében már biztos, hogy ott van.
