GELEJI SÁNDOR, A SZAKÍRÓ ÉS TUDOMÁNYSZERVEZŐ
GELEJI SÁNDOR, A SZAKÍRÓ ÉS TUDOMÁNYSZERVEZŐ
Geleji Sándor életművének fontos és a hazai tudományos élet szempontjából jelentős része a szakirodalmi és tudományszervező tevékenység.
A két világháború között a magyar kohászati irodalom; de különösen a fémek képlékeny alakításával foglalkozó szakirodalom még rendkívül szegény volt, és ebben az időszakban néhány folyóiratcikken kívül önálló művekkel alig gyarapodott. Amikor a felszabadulás után elsőrendű feladattá lett nehéziparunk nagyarányú fejlesztése, kohóiparunk műszaki dolgozói az idegen nyelvű külföldi szakirodalomra és legfeljebb néhány kevésbé korszerű magyar szakkönyvre voltak utalva. A színvonalas magyar nyelvű szakirodalom hiányát mindenki érezte; a hiány mielőbbi megszüntetése a fejlődésmegalapozása és a fejlesztő tevékenység alátámasztása érdekében elsőrendű feladat volt. Geleji Sándor már mint üzemmérnök felismerte a szakirodalom fontosságát és annak meghatározó szerepét technikai fejlődésünk és műszaki kultúránk kibontakozásában.
A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában 1948-ban jelent meg első könyve: A fémek képlékeny alakításánál fellépő erők és erőszükséglet meghatározása számítás útján. Ennek a könyvnek előszavából idézzük az alábbiakat: „Nagyon örülnék, ha azok a mérnöktársaim, akik a fémek képlékeny alakítására szolgáló gépek tervezésével foglalkoznak, és akik számára elsősorban írtam e könyvet, lapjait haszonnal és azzal az érzéssel forgatnák, hogy munkám révén ők sok felesleges fáradságtól mentesültek, tervező munkájukban biztosabb talajra kerültek…”
Szerkesztésében 1949-ben látott napvilágot az Alumínium Kézikönyv, 687 oldal terjedelemben, 25 szerző közreműködésével. Ennek előszavából csak a következő mondatokat idézzük: „Sajnos az alumíniumtechnológiának ismerete még ma is szűk körre szorítkozik, főleg azért, mert az alumínium technológiájának eddig alig volt magyar irodalma … Azt hiszem, hogy Alumínium Kézikönyvünk nagy szolgálatot fog tenni nemcsak az új szakemberek kiképzésénél, hanem a meglevő szakemberek tudásának továbbfejlesztésénél is…”
Az Akadémiai Kiadó gondozásában, 1952-ben került ki a nyomdából Geleji Sándor szerkesztésében a 12 szerző közreműködésével íródott Színesfémek félgyártmányainak technológiája című, 434 oldalas összefoglaló mű, amely a hazai műszaki irodalomban szintén hézagpótló könyv.
Az alumíniumiparnak és a színesfémiparnak tehát már van összefoglaló hazai szakkönyve. A vas- és acélipar gyűjteményes szakirodalmának megteremtésére tesz sikeres kísérletet ez után Geleji professzor kezdeményezésére az Akadémiai Kiadó, a 15 kötetre előirányzott Vaskohászati Enciklopédia sorozattal. A sorozat- főszerkesztőjéül Geleji Sándort kérik fel. Zsák Viktor tollából, 1954-ben jelenik meg az első kötet, amely a vaskohászat alapanyagaival foglalkozik. Az első kötet előszavában Geleji Sándor – mint főszerkesztő – a sorozat kiadásának célkitűzését így körvonalazza:
„Vaskohászatunk korszerűsítése, fejlesztése és a vonatkozó hazai irodalom hiányossága, illetve lemaradottsága szükségszerűen megköveteli olyan eredeti magyar gyűjteményes mű kiadását, amely összefoglalja a vaskohászat tudományára és gyakorlatára vonatkozó ismereteinket és különös tekintettel van hazai viszonyainkra. Annál is inkább szükség van ilyen eredeti magyar műre, mert a fordításban megjelenő, hasonló tárgyú külföldi művek a sajátos magyar viszonyokat természetszerűen figyelmen kívül hagyják…
Az Enciklopédia segédeszköze kell hogy legyen a vaskohászat tudományos kérdéseivel foglalkozó kutatónak, az egyetemi előadónak és hallgatónak, a gyakorlatban dolgozó mérnöknek. Azt akarjuk, hogy ez a sorozat tájékoztatást adjon a vaskohászati tudomány és gyakorlat múltjáról, jelenlegi állásáról és fejlődésének irányáról, a vaskohászat egészéről és minden részletéről.”
Nemcsak főszerkesztője, de szerzője is a Vashohászati Enciklopédia XII/1. kötetének, amely az acélok képlékeny alakításával, azon belül is a kovácsolással és sajtolással foglalkozik.
Geleji Sándor kezdeményezésére 1954-ben indultak meg a Kohászati Kézikönyv összeállításának széles körű előkészítő munkálatai. Elkészült a kézikönyv tematikája, az egyes fejezetek tartalmi vázlata, és kidolgozásra kerültek az egységes szerkesztési irányelvek is. Sajnos, 1955-ben a további munkálatokra már nem került sor, mert az akkori iparfejlesztési elvek mellett egy ilyen nagyszabású vállalkozás pénzügyi fedezetét nem lehetett megteremteni.
Geleji Sándor szakirodalmi tevékenységében fontos helyet foglaltak el tankönyvei, amelyeket nemcsak kohómérnökhallgatók, hanem hazai és külföldi szakemberek, tervezőirodák, sőt több külföldi egyetem (a freibergi, osztravai, krakkói, kassai stb.) hallgatói is használtak. Első Kohógéptan című egyetemi tankönyve 470 oldal terjedelemben, 1950-ben jelent meg. Ezt hamarosan követte a második, bővített kiadás, 1953-ban, 610 oldal terjedelemben. A képlékeny fémalakítás (kovácsolás, sajtolás, hengerlés, húzás stb.) gépeinek és segédberendezéseinek üzemtanát, tervezését, méretezését tárgyaló mű nemzetközi viszonylatban is egyedülálló foglalata a szükséges elméleti, technológiai és gépészeti ismereteknek. Ez magyarázza azt, hogy 1954-ben a könyvet német nyelven, Walzwerks- und Schmiedemaschinen címmel a Verlag Technik Berlinben kiadta. A könyv tankönyvként, és szakkönyvként egyaránt nagy népszerűségre tett szert német nyelvterületen. Az első kiadás nem egészen négy év alatt teljesen elfogyott. A második bővített kiadás 1961-ben készült Berlinben, 972 oldal terjedelemben. S a könyv nemzetközi sikere és elismerése indította az Akadémiai Kiadót arra, hogy azt angol nyelven is megjelentesse. Az angol nyelvű kiadás Forge Equipment Rolling Mills and Accessories címmel, 847 oldal terjedelemben 1967-ben, rendkívül nívós nyomdai kivitelben került forgalomba.
A fémek képlékeny alakításának technológiáját összefoglaló egyetemi tankönyve, 1083 oldal terjedelemben, 1955-ben látott napvilágot. A könyv olyan egységes foglalata az acél, a színes- és könnyűfémek kovácsolásának, sajtolásának, hengerlésének, húzásának és egyéb képlékeny alakító műveletének, amelyet nemcsak az egyetemi és technikumi hallgatók, de a szakterületen tevékenykedő mérnökök és technikusok is mindig szívesen forgatnak.
A fémek képlékeny alakításának elmélete című munkája mint a Miskolcon tartott szakmérnöki előadásainak jegyzete 1964-ben készült. Ennek továbbfejlesztett, azonos című kiadása az Akadémiai Kiadó gondozásában, 1967-ben került ki 422 oldalon. Idézzük a könyv előszavának befejező sorait: „A fémek képlékeny alakításának elmélete” című könyvem tudományos munkáim alapvető elméleti fejtegetéseit tartalmazza, a magyar műszaki egyetemi hallgatóknak is megfelelő formában feldolgozva. De természetesen megtalálhatók benne más kutatóknak a tárgyra vonatkozó tudományos eredményei is. Ezt a könyvet elsősorban egyetemi tankönyvnek szántam, de ezen felül szól mindenkihez, akiket a fémek képlékeny alakításának kérdése érdekel.”
Geleji Sándor szakirodalmi munkásságához hozzátartoznak kifejezetten tudományos jellegű könyvei, szakcikkei, tanulmányai is. Ezekről az előző fejezetben olvashattunk. Szakirodalmi tevékenységének volt még egy nagy jelentőségű oldala: a tudományos folyóiratok, kiadványok szerkesztése. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő „Acta Technica” című, idegen nyelvű és a „Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei” című, magyar nyelvű folyóiratoknak 1954-től haláláig főszerkesztője. Aktív tagja volt a Nehézipari Műszaki Egyetem (magyar és idegen nyelvű) Közleményei szerkesztő bizottságának is.
Geleji Sándor szakirodalmi tevékenységét a hallatlan aktivitás, a rendkívüli termékenység és az igényesség jellemzi. Szilárd meggyőződése volt, hogy az írott szónak küldetése van, mert nemcsak oktat, tanít, de közvetlenül segíti az ipar műszaki-technikai színvonalának emelését. Szakirodalmi tevékenységének volt ugyanakkor olyan célkitűzése is, hogy a magyar műszaki tudományok eredményeit a hazai szakembereken kívül a nemzetközi szakmai világgal is megismertesse, és ezen keresztül a magyar műszaki tudományoknak nemzetközi rangot és elismerést szerezzen. Ilyen irányú tevékenysége a külföldi kiadású szakkönyvek szorgalmazásán kívül elsősorban az Acta Technica szerkesztésében nyilvánult meg. Nemcsak szívesen biztosított nemzetközi fórumót hazai kutatók tudományos eredményeinek, hanem a rendelkezésére álló eszközökkel hatékonyan mozgósította is a kutatókat eredményeik idegen nyelvű publikálására.
Geleji Sándor sokoldalú munkásságának ismertetése nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg tudományszervező és irányító tevékenységéről is. Mint a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának megválasztott osztálytitkára 1956-tól 1964-ig elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai műszaki tudományok fejlesztésében és a műszaki kutatások bázisainak megalapozásában. Osztálytitkári működése idején indult meg érdemlegesen a Műszaki Tudományok Osztálya kutatási hálózatának kiépítése. Mint akadémikus részt vett minden olyan legfelsőbb szintű tudományszervező munkában, amely a magyar műszaki kutatások fellendítésére, a kutatómunka korszerű irányítási rendszerének kialakítására, valamint a nélkülözhetetlen kutatóbázis megteremtésére irányult. Osztálytitkárként következetesen harcolt az Akadémia önálló alapkutatási intézethálózatának megalkotásáért, minthogy a műszaki alaptudományok művelésének magas szintű feltételeit, az alapkutatások koordinált fejlesztését és folyamatosságát leghatékonyabban ilyen feltételek mellett látta megvalósíthatónak. Elsőrendű fontosságúnak tartotta a műszaki kutatások vertikális jellegének biztosítását. Ebbe a vertikális kutatóhálózatba az önálló akadémiai intézeteken – mint bázisokon – kívül beletartoztak volna az ipari kutató intézetek és az egyetemi tanszékek is.
A kutatási hálózat kialakításában nagy jelentőséget tulajdonított a műszaki egyetemeken megalakuló tanszéki kutatási munkaközösségeknek. Ezek a munkaközösségek több tanszék kutatási tevékenységét egységes keretbe foglalják, ilyen módon biztosítva a kutatások vertikalitását, az eszközök jobb és gazdaságosabb kihasználását, valamint a tanszéki oktatók és kutatók sokoldalú alkotóközösségét. Elképzelései szerint ezek a tanszéki munkaközösségek a fejlődés során átalakulhatnak alaptudományi intézetekké. A tanszéki munkaközösségek életrehívását, mint a jövőben kibontakozó intézeti hálózat magját, nagyon fontosnak tartotta és minden vonatkozásban támogatta. A Nehézipari Műszaki Egyetemen elsőként alakította meg a Kohászati Munkaközösséget, amelynek haláláig igen gondos gazdája és vezetője volt.
Az Akadémiai Kohászati Munkaközösség öt kohászati szaktanszék akadémiai alapkutatásait foglalta egységes szervezeti keretbe. A munkaközösség Geleji Sándor vezetésével olyan eredményeket ért el, amelyekből következtetni lehetett arra, hogy az eredeti koncepció reális és életképes. A munkaközösség kutatási témáit az illetékes akadémiai szakbizottságok hagyják jóvá, a kutatási jelentéseket is ezek a bizottságok értékelik. A kutatások költségeit a Magyar Tudományos Akadémia célhitellel fedezi. A kutatómunkát az Akadémia személyi állományába tartozó tudományos munkatársak és a tanszék oktatói együttműködve végzik.
Geleji Sándor tudományszervező tevékenységének egyik fontos célja volt az egyetemi tanszékeken folyó kutatómunka fellendítése. Ez szervesen illeszkedett bele az országos műszaki kutatási hálózat kiépítésébe. Régebben a tudományos kutatómunka majdnem kizárólagosan az egyetemi tanszékeken folyt. A felszabadulás után az egyetemek mellett részt kértek és részt vállaltak az ipari kutatóintézetek, majd később az akkor megalakult vállalati kutatóhelyek és az Akadémia intézetei. A kutatási hálózat kiszélesedésével az egyetemi tanszékeken folyó kutatások sok esetben háttérbe szorultak, s igen sokszor szembekerültek anyagi, tárgyi és személyi problémákkal. A fejlődéssel arányosan megnövekedtek a tanszékek oktatási feladatai, ami sok esetben a kutatómunka rovására ment. Nem volt elszigetelt jelenség annak esetenkénti hangoztatása sem, hogy az egyetemek elsősorban oktatási intézmények, és a kutatómunka jobb hatásfokkal művelhető a kutatóintézetekben. Geleji Sándor sokszor szállt szembe az ilyen nézetekkel. Számos előadásában, felszólalásában és cikkében bizonyította, hogy az egyetemi tanszékek kutatási hagyományaik, felszerelésük birtokában és jól képzett oktatóikkal olyan jelentős kutatási potenciált képviselnek, amelyet a magyar tudományos élet semmiképpen sem nélkülözhet. A tanszéki kutatások tárgyi és személyi feltételeinek megerősítése tehát az ország tudományos aktivitásának növelése érdekében elsődleges fontosságú. Geleji professzor meghatározó szerepet tulajdonított a kutatók és oktatók szakmai színvonalának, tudásának. A tudományfejlesztés egyik kulcskérdésének tekintette ezért a színvonalas tudósképzést, a tudományos utánpótlás nevelését. Ennek megfelelően sokat fáradozott az aspiránsképzés továbbfejlesztésén, színvonalának emelésén.
A tudományszervezésben nagy szerepet tulajdonított a megfelelő tudományos fórumok kialakításának. Erre a legautentikusabbnak az Akadémia különböző szakbizottságait, munkabizottságait tartotta. Mint osztálytitkár mindig szorgalmazta a bizottsági hálózat kiszélesítését és a bizottságok aktivitásának fokozását. Ő maga számos akadémiai bizottságban, tudományos és szakmai egyesületben vállalt vezető szerepet.
Tudományszervező munkásságát az ország határain túlra is igyekezett kiterjeszteni. Állandó és eleven kapcsolatot tartott fenn a különféle tudományos központokkal és azok vezető munkatársaival, akiket nagyrészt személyesen ismert. Kiterjedt levelezésben állott szakterületének valamennyi külföldi reprezentánsával. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében magas szintű tudományos delegációk vezetője, illetve tagjaként többször járt a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban. Több nemzetközi tudományos együttműködési szerződés előkészítésében és megkötésében vezető szerepet játszott.
Geleji Sándornak, a tudományszervezőnek szilárd meggyőződése volt, hogy a magyar műszaki kutatások helyes vagy helytelen megszervezése döntő hatással van az ipar és ezen keresztül az egész népgazdaság fejlődésére. A Magyar Tudományos Akadémia 1963. évi nagygyűlésén széles körű visszhangot kiváltó előadásában teljes részletességgel elemezte hazai műszaki kutatásunk helyzetét, és nagy körültekintéssel vázolta fel a fejlesztés fő irányait, valamint a soron következő teendőket. Előadása a hazai műszaki kutatások fejlesztésének gondosan kimunkált programját adta, messzemenően megindokolva az Akadémia műszaki alaptudományi intézetének létrehozatalát sürgető teendőket. Idézzük az előadás néhány megállapítását: „Minden országban, ahol az ipar fejlesztése, korszerűsítése és termelékenységének növelése törvényszerű, ott műszaki kutatást kell folytatni. Ez a kutatás természetszerűleg mind alapkutatás, mind célkutatás kell legyen. Csak haladó technika és fejlődő ipar képes az ország életszínvonalát emelni. Fejlődő, eredményes ipar nélkül az ország életnívója rohamosan esnék … Újra és újra rá kell mutatnom arra, hogy a műszaki tudományoknak és a műszaki kutatásoknak fejlesztése egyetemes országos érdek.”
Geleji Sándor, a tudományszervező sokat kezdeményezett a műszaki alapkutatások megszervezésében, és mindig szívesen vállalta az időszerű tudománypolitikai feladatokat, amelyek megvalósításán aktívan, teljes felelősséggel munkálkodott. A magyar műszaki tudományok fejlesztésének mindig az élvonalában járt, előbbre viteléért soha nem sajnálta a fáradságot. Ott volt minden tanácskozáson, értekezleten, minden bizottságban és konferencián, ahol a műszaki haladásért, a kutatások fejlesztéséért és a tudományos színvonal emeléséért valamit tenni kellett, vagy tenni lehetett.
