TEVÉKENYSÉGE A KOHÁSZATI IPARI KUTATÁSOKBAN
TEVÉKENYSÉGE A KOHÁSZATI IPARI KUTATÁSOKBAN
1926-ban okleveles vaskohómérnökként alkalmazza a Magyar Rézhengerművek akkori igazgatója a huszonnyolc esztendős Geleji Sándort, akinek élete ezután szorosan egybefonódik az iparral, a fémek képlékeny alakításának gyakorlatával. Mint fiatal mérnök azonnal olyan bonyolult üzemi problémákkal találja magát szembe, melyeknek eredményes megoldása alapos elméleti tudást, kutatói vénát és szívós, kitartó munkát igényelt. Pályakezdésének ezen körülményei életre szóló irányt szabtak szakmai tevékenységének. Szakmai támogatás nélkül, számottevő szakirodalmi segítség, kutatási eszközök és kísérleti lehetőségek hiányával küzködve, saját műszaki ismereteire támaszkodva kellett megtennie az első lépéseket az ipari problémák tudományos megoldására.
1935-től 1949-ig a csepeli Fémműben tevékenykedett. 1939-ben főmérnökké nevezték ki, s ebben a beosztásában vezető szerepet játszott a hazai fémfeldolgozás technikai színvonalának emelésében, a gyártmányfejlesztésben, az új minőségű termékek bevezetésében és a fémmű különböző üzem részeinek korszerűsítésében. A fejlesztés és a korszerűsítés munkájából közvetlenül is kivette részét; több új berendezés tervezését vezette, sok új gyártási technológia kidolgozását maga végezte. Sokat rajzolt, számolt, tanulmányozta a külföldi szakirodalmat, külföldi cégekkel tárgyalt, kapcsolatokat épített ki neves tudósokkal, kutató intézetekkel és ipari szaktekintélyekkel. A csepeli Fémmű lendületes fejlesztésében, gyártási kultúrájában és a termékek nemzetközi sikerében döntő része volt. A felszabadulást követő napokban haladéktalanul megjelent a nagyrészt romokban heverő gyárban, és teljes energiájával kapcsolódott be a romeltakarítás, majd az újjáépítés munkájába. Rövidesen a Fémmű műszaki igazgatójának nevezték ki. A tőle megszokott energiával szervezte és irányította a termelés mielőbbi megindítására irányuló munkálatokat. A Dunántúlon még háború volt, amikor a Fémműben begyújtották az első kemencéket, és forogni kezdtek az első munkagépek. Az újjáépítés és a termelés megindítása rengeteg szervezési és műszaki probléma megoldását jelentette. A munka sürgető volt, a fémtermelés gyors felfutása az ország újjáépítésében létfontosságú feladatot jelentett.
Amikor Geleji Sándort 1946-ban tanszékvezető professzornak hívták meg, a Fémműben még rengeteg tennivaló volt. Ezért határozott úgy, hogy tanári állása mellett továbbra is az üzem élén marad. Az egyre növekvő tanszéki oktatási és kutatási feladatok azonban már egész embert kívántak, és emiatt 1949-ben úgy döntött, hogy megválik az ipartól. Az üzemi évek emléke – 23 év – azonban mindvégig élt benne. A termelőmunkában oly elengedhetetlen pontosság, a határozottság és a gyakorlati feladatok megoldása iránti érzék életpályája további szakaszának is jellemző vonása maradt.
Ilyen előzmények alapján könnyen érthető, hogy Geleji Sándor akadémikusként, tanszékvezető egyetemi professzorként is mindig megtisztelő kötelességének tartotta az ipari problémák megoldásának elősegítését. Ő maga számos miniszteri, ipari kollégium, szakbizottság vagy munkacsoport tagjaként – egész élete során – szoros alkotó kapcsolatban állott a hazai fémalakító iparággal, annak fejlesztésével és korszerűsítésével. Kutatómunkásságának legfőbb célkitűzése is az volt, hogy az ipari szakemberek számára elérhető közelségbe hozza a korszerű tudományos eredményeket. Egyik akadémiai előadásában erről a következőképpen nyilatkozott: „Aki ismeri iparunk nehézségeit és problémáit, az tudja, hogy milyen súlyos kérdésekkel kell naponta megküzdeni, és hogy az ipar legfontosabb kérdései közé tartozik a minőség, a korszerűség és a világszínvonal elérése. Márpedig az is nyilvánvaló, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldása kutatás, éspedig nívós kutatás nélkül nem lehetséges.”
Tanszékén az ő irányításával és vezetésével az elméleti alapkutatások mellett nagyon sok tudományos jellegű ipari probléma megoldásán dolgoztak. Így számos népgazdasági jelentőségű eredmény is született, sok termelőberendezés kapacitása növekedett, és több új, körszerűbb gyártmány kialakítása vált lehetségessé. A teljesség igénye nélkül soroljuk fel a legjelentősebb ipari kutatásokat:
Csőgyártó berendezések tervezésében, gyártásában és exportjában a Csepeli Tervező Iroda és a kooperáló gépgyárak komoly nemzetközi sikereket értek el. A tervezéshez azonban sok olyan újszerű elméleti összefüggést kellett tisztázni, amelyek nélkül a varrat nélküli csőhengerművek méretezése egyáltalán nem volt elvégezhető. A Tervező Iroda megbízásából Geleji Sándor vezetésével a tanszéki kollektíva több éven át foglalkozott az elongátoros és a pilgerrendszerű csőnyújtó hengerlés elméleti alapjainak kidolgozásával. Ezen munka keretében olyan nemzetközileg új tudományos eredmények is születtek, amelyek tudományos értékükön túlmenően, lehetővé tették a hazai tervezésű hengersorok teljesen korszerű kialakítását. A tanszéken végzett kutatások nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a berendezések ma világszínvonalon álló – sőt bizonyos vonatkozásokban azt meghaladó – paraméterekkel rendelkeznek, és a magyar ipar egyik nagy értékű, keresett exporttermékét képezik.
A tanszéki kutatások eredményeinek felhasználásával sikerült a csepeli Csőgyár Ehrhardt-rendszerű csőtolópadján az üzemi szakembereknek olyan termelési eredményeket elérni, amelyek ebben a technológiai kategóriában feltétlenül világszínvonalon állónak tekinthetők.
A tanszéki kollektíva több üzemi kísérleti méréssorozat keretében vizsgálta a Lenin Kohászati Művek régi blokksorát. A kidolgozott szakvélemények és számítási eredmények egyértelműen igazolták a blokksori rekonstrukció szükségességét. Ezen túlmenően az ipari kutatási anyagot a KGMTI eredményesen tudta hasznosítani az új blokkhengersor tervezésekor. Amikor az új blokksort üzembe helyezték, a tanszék újabb üzemi kísérletekkel elemezte a berendezés terhelését, a túlterhelés elleni biztonságát, valamint az új szúrásterveket. Ezen munkálatok nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a hengersor elméleti kapacitását mielőbb ki lehetett használni.
A Dunai Vasmű félfolytatólagos melegsorával több szakértői vizsgálat keretében foglalkozott Geleji professzor szakmai irányításával a tanszék. A kidolgozott tanulmányok egyike még a beruházás szakaszában részletesen kimutatta, hogy a folytatólagos sor ötödik hengerállványa mindenképpen szükséges, nem nélkülözhető. Az előnyújtón végzett üzemi mérések eredményei alapján lehetőség nyílott a szúrástervek átdolgozására és ennek révén az előnyújtó sor termelésének megnövelésére.
A Lőrinci Hengermű durvalemezhengerlő Lauth-trió hengersorán végzett kísérleti mérések adatainak felhasználásával a tanszék új hengerlési technológiát dolgozott ki. Az új technológia bevezetésével a durvalemeztermelés akkoriban kereken 30%-kal növekedett.
A Lenin Kohászati Művek finomhengerművében végzett kísérleti mérések és a mérési adatokra támaszkodó számítások a nagyobb méretpontosságú finomsori termékek gyártási feltételeit tisztázták. A csepeli Fémmű cső- és rúdhúzó üzemében végzett mérések és kutatások nagyban elősegítették a húzási technológia optimális feltételeinek megállapítását, a húzópadok jobb kihasználását és a termelés mennyiségi és minőségi fejlesztését.
Az Általános Géptervező Iroda megbízásából a tanszék nagyon széles körű kutatómunkát végzett az acélok hidegfolyatásával kapcsolatos problémák megoldásában. Sikerült újszerű mérési metodikával a súrlódási tényező kísérlet mérését megvalósítani, a folyatószerszámok terhelési viszonyait egyértelműen tisztázni és a használatos ipari kenőanyagokat a technológiai követelményeknek megfelelően rangsorolni.
Igen jelentősek voltak azok a kutatások is, amelyek a növelt sebességű huzalhúzással kapcsolatban részben a tanszék laboratóriumában, nagyobb részben azonban a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben folytak. Mind az elméleti jellegű kutatások, mind a kiterjedt üzemi kísérleti mérések sok olyan alapvető problémát tisztáztak, amit nemcsak a húzóművek, de a húzógépeket tervező, illetve gyártó DIGÉP is eredménnyel hasznosíthatott. A növelt sebességű húzással kapcsolatos vizsgálatok értékes adatokkal járultak hozzá a húzószerszámok tartósságának megítéléséhez, illetve a nagyobb kopásállóságú húzószerszámok kialakításához.
Feltétlenül említést érdemelnek azok a kutatások, amelyek még Geleji professzor irányításával indultak meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hideghengerművében. Ezek a komplex kutatások sok olyan kérdésre adtak választ, amelyek nemcsak a hideghengerlési technológiák fejlesztéséhez, de a berendezések jobb kihasználásához, a termelés fokozásához és a hidegen hengerelt szalagok minőségének javításához is hozzájárulnak.
Ezek a fontosabb – és csak vázlatosan bemutatott – ipari kutatási témák igazolják, hogy Geleji Sándor tudományos tevékenysége nem elvont, nem „l’art pour l’art” jellegű volt, hanem szorosan egybefonódott az iparág műszaki fejlesztésével.
Az elméleti alapkutatások magas színvonalú művelése, az ipari problémák keresése és megoldása, az igényes műszaki szakirodalom megteremtése és művelése, valamint a korszerű tudományos alapokkal rendelkező mérnökképzés szolgálata képezték azokat a nemes ötvözőelemeket, amelyekből Geleji Sándornak, a tudós professzornak rendkívüli egyénisége egybeötvöződött. Több mint negyven évi szakmai tevékenysége során a magyar tudományos életben, az egyetemi oktatómunkában, a tudományszervezésben és az ipar műszaki fejlesztésében egyaránt maradandót alkotott.
