ÁLTALÁNOS NYELVTUDOMÁNYI ÉS FONÉTIKAI MŰVEI

Teljes szövegű keresés

ÁLTALÁNOS NYELVTUDOMÁNYI ÉS FONÉTIKAI MŰVEI
Végigtekintettük Gombocz tudományos munkásságának fő területeit, de beszélnünk kell még arról a jelentős munkásságáról is, amelyet az általános nyelvtudomány és a fonétika területén fejtett ki.
Idetartozó fiatalkori dolgozatai nagy olvasottságról és az olvasottak kritikai átgondolásáról tanúskodnak. Láttuk A jelenkori nyelvészet alapelvei (Nyr XXII, 1898) c. diákkori dolgozatát. Nyelvtörténet és lélektan címen (uo. XXXI–XXXII, 1902) C. H. Beckerrel való megbeszélések alapján Wundt nyelvtudományi nézeteit ismerteti. Néhány évvel később Képzettársulás és jelentésváltozás e. dolgozatában (M. Filoz. Társ. Közl. XXXVII, 1911) módosítja Wundt jelentésváltozási rendszerét. Gombocznak ez az inkább ismertető és adaptáló munkássága nagyban hozzájárult a magyarországi általános nyelvtudományi műveltség emeléséhez.
Már 1916-ban megjelent, de csak a húszas évek elején terjedt el több kiadásban egy nagy svájci nyelvésznek, Ferdinand de Saussure-nek posztumusz munkája: Cours de linguistique générale. Ez a mű, amelyet de Saussure tanítványai állítottak össze, egyike a legjelentősebb és legnagyobb hatású nyelvtudományi műveknek. Gombocz ismertetést ír róla, és kiemeli jelentőségét (MNy XX, 1924).
Ekkoriban Gombocz tudományos munkásságának új korszaka kezdődik: általános nyelvtudományi alkotó tevékenysége. Egyik legszebb dolgozata: Változás és törvény a nyelvtudományban, (Társadalomtudomány I, 1921; Összegyűjtött Művei I, 1938); bemutatja, hogy milyen szoros összefüggés van az elméleti általános nyelvtudományi munka és a gyakorlati kutató munkásság között.
Az 1928-ban Hágában tartott nyelvtudományi kongresszuson diadalmasan bevonult a nyelvészeti elméletbe és gyakorlatba a fonológia, a beszédhangok funkciójának, változatainak és szerves rendszerének a tana. 1932-ben megjelent nálunk Laziczius Gyulának Bevezetés a fonológiába c. műve. Gombocz azonnal felismerte a fonológia rendkívüli jelentőségét, a fonológia főeredményeire előadásai kidolgozása közben tulajdonképpen ő maga is rájött. 1934. január 22-én, a Magyar Nyelvtudományi Társaság közgyűlésén elhangzott elnöki megnyitójában (MNy XXX) a következőket mondja: „Abból a meggondolásból kiindulva, hogy nemcsak artikuláló mozgások által létrehozott fonétikai hang van, hanem lélektani hang, ti. a tudatban elraktározott hangkép (és a vele társult mozgáskészség) is, s a hangtan az utóbbit sem hagyhatja figyelmen kívül, már több mint tíz évvel ezelőtt (kőnyomatban: Magyar hangtan, 1925) szembeállítottam a szorosabb értelemben vett fonétikával a lélektani hangtant, s a beszédhangok akusztikai és fiziológiai elemzésén kívül megpróbáltam a beszédhangok asszociatív rendszerét is felállítani. Utólag látom, Laziczius Gyula nagy tanulmányából, hogy ezzel voltaképpen a Benni és Ulaszyn értelmében vett lélektani fonéma fogalmához jutottam el.” Miután más példákon is bemutatja a funkcionális nyelvszemléletet, elnöki megnyitóját így fejezi be: „A tudományos kutatásban a feltevések és elméletek értékét gyakorlati használhatóságuk bizonyítja, legértékesebb feltevések a munkahipotézisek. Így van ez a nyelvtudományban is. Noha meg vagyok győződve az imént vázlatosan ismertetett funkcionális nyelvszemlélet helyességéről, a főkérdés mégis csak az, hogy gyümölcsözőnek bizonyul-e a gyakorlati nyelvkutatásban, elég szilárd alap-e egy új nyelvtani rendszer felépítéséhez. Egyetemi előadásaimban már megpróbáltam a magyar nyelvtan egyes ágait ilyen szempontból kidolgozni, s az a szándékom, hogy rendszeres, de csak az elvszerű anyagot tartalmazó leíró és történeti magyar nyelvtanomat nyomtatásban is közzéteszem. Remélem, hogy a tisztelt Társaság előtt néhány év múlva a tervezett munka befejezéséről tehetek jelentést.”
Erre azonban nyelvtudományunk nagy kárára nem került sor.
Úttörő Gombocz a magyar jelentéstan megalapozásában és rendszerezésében is. (A magyar történeti nyelvtan vázlata, IV, Jelentéstan. Tud. Gyűjt. 16. Pécs 1926.) Okos, világos fejtegetéseit ma is élvezettel lehet olvasni, de azóta a nyelvtudománynak ez a fejezete nagyon meggazdagodott.
Jelentős Gombocz fonétikai munkássága is. Laziczius Gyula fellépéséig ő a magyar fonétika legkiválóbb képviselője, fonétikai tanszéken is megállta volna a helyét, 1906-ban a budapesti egyetem Bölcsészeti Kara az „általános fonétika és a finnugor hangtan” című tárgykörből magántanárrá képesítette. 1900-tól kezdve kitűnő ismertetések és cikkek sorozatát adja ki a fonétika területén, megcsinálja az első magyar tudományos palatogrammokat (NyK XXXVIII) és 1908-ban. Uppsalában E. A. Meyerrel együtt méréseket végez a magyar hangok időtartamáról (Le Monde Oriental, 1907–8).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages