ELŐSZÓ
ELŐSZÓ
Az a szerencse jutott osztályrészéül, hogy mikor zsíros szülővárosom, Karcag, kálvinista gimnáziumának javaival 1909-ben főiskolai pályára bocsátott, egy nagy szívű és nagy eszű tanár, egy kivételes tehetségű tudós fogadott barátságába. Ez a tanár és tudós Gombocz Zoltán volt. Gombocz Zoltán akkor a régi Magyarország egy oázisán, az Eötvös-Kollégiumban működött. A Kollégium régi épületében, a Központi Vásárcsarnok közelében, az akkori Csillag utcában kerültem a keze alá. Igazgatónk, Bartoniek Géza, ez a derék, nagy műveltségű, néha nyers ember, régebben Eötvös Loránd asszisztense volt. Az Eötvös Józsefről elnevezett Kollégiumot Eötvös fia, Eötvös Loránd alapította közoktatásügyi miniszter korában, 1895-ben, és a Kollégium működését élete végéig kúrátorként ő irányította.
A következőkben nemcsak Gombocz Zoltánról szeretnék képet adni, hanem arról az Eötvös Loránd teremtette világról is, amelyben Gombocz tehetsége kifejlődött és érvényesült. Bartoniek nyugalomba vonulása után ő lett a Kollégium igazgatója.
Gombocz életét és munkásságát megírta már az ő nagy munkatársa, Melich János, alaposan és mélyenjáró elemzéssel, ahogyan Melich nyelvészeti kutatásaiban is dolgozott.*
Gombocz Zoltán emlékezete. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 36. sz. 1936, 22 l. + 4 l. bibliográfia Urhegyi Emíliától.) – MNy 1936.
Zsirai Miklós, akinek kapcsolata volt Beleddel és Sopronnal, a Gombocz-család régi lakóhelyeivel, a körülmények pontos ismeretével elmondotta, amit Gombocz ifjúságáról tudott s egész tudományos munkásságát is méltatta.*
Nyelvtudományi Közlemények XLIN (1935).
Kovalovszky Miklós, Gombocz kedves tanítványa, az Eötvös-Kollégium volt tagja, aki közelről látta Gombocz életét és mint magyar nyelvész belelátott Gombocz tudományos munkásságának lényegébe is, nagy szeretettel és tudással, sok írói készséggel, újabb összefoglaló képet adott Gomboczról, halála után húsz esztendővel.*
MNyTK 91. sz. 1955, 19 l. (a 79. lapon jegyzetben bibliográfiai adatok). – A Gombocz Zoltán temetésén elhangzott beszédeket és a róla szóló megemlékezéseket kéziratként öccse, Gombocz Endre adta ki „Gombocz Zoltán emlékezete 1935” címen. – Az Eötvös-kollégisták volt tagjainak „Szövetségi Évkönyvében” (XIV–XV, 1937) rövid megemlékezést írtam (3–11). 1938-ban Zsirai Miklós, 1940-ben Laziczius Gyula és Pais Dezső gondozásában jelent meg egy-egy füzet a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Gombocz Zoltán Összegyűjtött Művei címen.
Én most egyéni formáját választottam annak, hogy életéről, munkásságáról és sajátságos, rendkívül érdekes egyéniségéről képet adjak: személyes élményeimet mondom el minden igényesség és kutatómunka nélkül. Gombocz tudományos karakterének, nagyságának tárgyilagos rajzát akarom adni – főleg közös kutatási területünk, a régi magyar kor török vonatkozásai problémáinak alapján – s mellékesen elmondom Eötvös Loránd szerepét az Eötvös-Kollégium megalkotásában és vezetésében, különös tekintettel arra, amit Bartoniek Géza (kollégiumi nyelven BG úr) szóbeli közlései alapján tudok. Nem két téma ez: Gombocz és az Eötvös-Kollégium szorosan összetartoznak.*
Alexandre Eckhardt, Le Collčge Eötvös. Budapest 1947. 15 l. Kedves, szépen megírt füzet, a francia vonatkozások alapos rajzával, három nagy kollégista, Szekfű Gyula, Szabó Dezső és Kodály Zoltán mesteri jellemzésével.
