GOMBOCZ TURKOLÓGIAI MUNKÁSSSÁGA
GOMBOCZ TURKOLÓGIAI MUNKÁSSSÁGA
Külön fejezetekben ismertetem Gombocz magyar nyelvészeti, azután általános nyelvészeti és fonétikai munkásságát, a bevezető részekben kiemeltem altajisztikai dolgozatait, de már annak aligha volna értelme, hogy uráli, romanisztikai és szlavisztikai munkásságának külön fejezeteket szenteljek. Ezzel szemben azonban – ha nem is nagy terjedelmű – igen jelentős turkológiai munkássága.
Sajnálom, hogy nem lett turkológus.
Vámbéry nagyon tehetséges, de autodidakta, a nyelvtudományi kutatás módszerét nem ismeri, – a rövid élete végén jól dolgozó Thúry nem járt magasabb iskolába, – a nagy tudású Bálint Gábor kutató műveiben fantaszta, – Kúnos szerencsés kézzel tárta fel az oszmán-török népköltés kincseit, de kutatással nem foglalkozott, fő területén kívüli cikkei ismertetés jellegűek, – Pröhle sok nyelvet tudó ember, hasznos szolgálatokat tett a turkológiának, de hiányzott belőle a nagyvonalúság és a mélyebb kritika, – Mészáros Gyula kitűnően ismert több török nyelvet és fontos csuvas szövegeket publikált, de kritikátlan. Persze ez a névsor – minden hiba mellett – nagy tudományos értéket képvisel, – de ha Gombocz szorgalmával, kritikai képességével, módszerbeli készültségével annak idején turkológiai tanszékre kerül, rendkívüli hatással lett volna mind a hazai, mind a nemzetközi turkológia fejlődésére.
Azzal kell kezdeni, hogy török jövevényszavaink problematikája félig a magyar, félig a török nyelvészetbe tartozik. Nem akarom ismételni, amit erről a bolgár-török jövevényszavak fejezetében mondottam, de itt is kiemelem, hogy Gombocznak egyik legfontosabb eredménye a régi bolgár-török hangtani rendszer megállapítása (ez az őstörök hangrendszer kérdései szempontjából is kardinális jelentőségű). A kazár birodalom bolgár-török lakosságának, továbbá a török népekkel szomszédos Kaukázus-vidéki magyar őshazának a kutatásba való kritikus beállítása, – a kazár birodalom türk nyelvének, mely a kazár birodalom létrehozóinak nyelve, a régebben itt lakó bolgár-törökök nyelvétől való elválasztása: a turkológiának is nagyon fontos alapvető tételei közé tartoznak.
Különösen fontos a legrégibb török emlékeknek, pl. a Bajkál tó-vidéki, VIII, századi orkhoni (és más) feliratok nyelvének régi török jövevényszavainkkal való hangtani egyezése. Az explozív mássalhangzók közül például az orkhoni feliratokban szó elején csak a b, t és k hangok állhatnak, ugyanígy a magyar nyelv bolgár jövevényszavaiban (barom, bocsát, bölcs, – tanú, tinó tükör, – kapu, korsó, köd stb.). Szókezdő p-, d-, g- nincs, legfeljebb újabb fejlődés következtében. Súlyos és vitatott probléma az őstörök (zárt) é kérdése. A magyar nyelv őstörök jövevényszavai eldöntik a kérdést, ezekben is megvan: bér < török bérü, bölcső (bélcső), erő (érő).*
L. cikkemet: MNy 1942.
1916-ban egy kis oszmán-török nyelvtant adtam ki a Sammlung Göschenben hallgatóim számára. Gombocz egy terjedelmes cikkben bírálta a NyK 1915–1917-i kötetében. Sok kitűnő megjegyzést tesz.
Gombocz – részben Melich népnév-kutatásainak hatása alatt – látta a régi török népnevek kutatásának lehetőségeit és történeti jelentőségét is.
Két névről írt: az egyik a kazár, a másik a besenyő.
Beszéltem már a kazároknak a magyar nyelv ótörök jövevényszavaihoz való viszonyáról. Ennek a viszonynak a megítélése szempontjából fontos szerepe van a kazár népnévnek. (BTLw 198–199; 1930-i előadások, 23. l.) Gombocz e nevet a török qaz- ’bolyongani’ igéből származtatja; hozzá kapcsolja természetesen a csag. qazaq ’a nyájból elmaradt gazella; csavargó; a régen kirgiznek nevezett nomád nép (>kozák)’ nevét is. Gombocz után Pelliot is részletesen foglalkozott e névvel (Notes HO 1950, 207), de eredményre nem jutott. Pelliot nem veszi figyelembe, hogy számtalan forrás (arab, perzsa, bizánci, orosz, magyar stb.) kazarnak nevezi ezt a népet, és bizonyos kevésbé jelentős adatok fontosságát helyezi előtérbe. Ezzel szemben Gombocz magyarázatában nem lehet kételkedni:
A másik török népnév, melyet Gombocz fejtett meg, a besenyő (Túrán, 1918). Ez a magyarázat a régi török történet, a török népnevek jelentéstana és a török–magyar érintkezések szempontjából egyformán jelentős. A magyarok a besenyőket – a bolgár kazárok híradásai alapján, a IX. század első felében ismerték meg. Ekkoriban a besenyők a déli Volgától keletre, a magyarok a kazár birodalom nyugati részeinél laktak. A besenyők neve a magyarban bolgár eredetű, bolgár alakja *bešeneg < bečenek lehetett. Jelentése: ’Sógorka’. ’Sógor’ nevő törzsek voltak a mongoloknál is (Bang: Túrán, 1918. 437. l.).
Fontos adalékkal járult Gombocz az avarok nyelv-e nehéz kérdésének megoldásához is. Pelliotnak annak idején az volt a jól meggondolt véleménye, hogy az ázsiai avarok mongol nyelvűek. Gombocz az európai, magyarországi és ausztriai avarok nyelvét vizsgálja (MNy 1916), azt a sovány névanyagot, ami fennmaradt. Az avar tudun méltóságnév megvan a belsőázsiai türköknél, a qagan megvan több népnél, a Bajan név megvan a törökségben; a többi avar név magyarázata, kétes: Σóλακος „Balog” – vagy talán tisztségnév; a törökben sol, solaq, ’bal, baloldali; balog’); Kóχ – alighanem kök ’kék’, Kaζδíχ: török nomen verbalenak látszik a qan-igéből, talán tisztségnév. Beszél Gombocz az avar yugurruš méltóságnévről is, de ezt nem fejti meg, pedig ez a legvilágosabb, legegyszerűbb és legfontosabb: a belsőázsiai oguz nyelvű (ujgur stb.) törökségnél van yugruš méltóságnév. Újabban Simonyi Dezső idézte (MNy 1970) az avar Cacanus rex, Tarcan, és Catun- ’a kagán felesége’ megnevezéseket. Ezek is támogatják Gombocz eredményét. „Ennyi az, amit a tulajdonnevekből az avarok nyelvére vonatkozólag kihámozhatunk. Nem sok, de elég ahhoz, hogy figyelmünket a törökség felé irányítsa”, mondja Gombocz. A kérdés azonban bonyolult, eldöntve nincs.
Gombocz különösen szerette a turkológiát, sokszor és szívesen beszélt turkológiai kérdésekről, és szívesen ismertetett turkológiai munkákat.
Ezek közül az ismertetések közül kiválik a kitűnő finn turkológus, Räsänen Die tschwassischen Lehnwörter im Tscheremissischen, c. művének ismertetése a KCsA I. kötetében (1921).
