Budapest: magántanári cím
Budapest: magántanári cím
Ha nem is nyílegyenes úton, 1912 végén Hevesy csak hazaérkezett Manchesterből Budapestre. Habilitációs eljárását 1912 elején indította be és körülbelül egy év múlva fejezte be. Ügyét Lengyel Béla és Buchböck Gusztáv, az egyetem két tekintélyes kémiaprofesszora képviselte. Mindketten, kivált utóbbi, elismerően nyilatkoztak Hevesy tudományos munkásságáról, sőt véleményükből az is kitűnt, hogy Hevesynek javára vált itthon is publikálni külföldi kísérleti eredményeit. Sikerrel tette le a vizsgát ugyanezen két professzor előtt 1913. január 24-én, és így nem volt akadálya, hogy január 28-án megtarthassa magántanári bemutató előadását.
Az előadás „Az elektron tulajdonságai és az atom konstitucziója” címet viselte, szövege nyomtatásban is megjelent. Kiderül belőle, mit gondolt a szakma állásáról az a fiatalember, aki időközben Nobel-díjas színvonalú felfedezést tett egy sajátos területen. Nos abból indult ki, hogy az „elem” már a legkorábbi föltevések szerint sem szükségképpen a világegyetem alapköve, hanem nagyon is megengedhető valamiféle őselem létezése. Ennek az elképzelésnek bizonyos mértékig megfelel az elektronelmélet, vélte, melyet az előadás részletesen, kísérleti módszereivel és bizonyítékaival együtt ismertetett. Tekintve, hogy az elektron hivatalos felfedezési dátuma 1897, ez a megközelítés, mely messze túlvezetett a klasszikus kémiai gondolkodáson, még igencsak modernnek hangzott akkoriban. A hazai kémikusok közül, tudomásom szerint, Hevesy szólt először a relativitáselméletről, amikor ebben az előadásban összefüggésbe hozta az elektron tömegét sebességével, és megemlítette a tömeg és az energia közötti kapcsolatot. Érintette az akkor még nagyon ritkán alkalmazott kvantumelméletet is („parányelmélet”) az elektronok felszabadításával kapcsolatban, és eljutott az atomszerkezet tárgyalásáig, Rutherford modelljéig, ami valóban a tudomány addigi utolsó állomásának tekinthető, minthogy Bohr csak néhány hónappal később publikálta saját modelljét. Igen figyelemre méltóak a még kidolgozás alatt álló izotópiéra utaló megjegyzései, például: „egyrészt egyenlő atomsúlyú elemek különböző chemiai tulajdonságokat mutathatnak, addig másrészt ismerünk több olyan esetet is, mikor különböző atomsúlyú elemeknek teljesen ugyanazok a chemiai tulajdonságai”.
Az előadás megdöbbentően magas színvonalat képviselt. Elhozta Budapestre a tudomány legutolsó szavát a kémiai atomelméletről és persze Hevesy számára a magántanári címet, vele a „venia legendit”, az előadási jogot a budapesti egyetemen. Hasonló stúdiumok egy abszolút naprakész tudású fiatal magántanár előadásában elvben óriási nyereséget jelentettek a szakmai vagy a diákhallgatóságnak.
De kérdés, jelentettek-e? Tartott-e Hevesy valóban előadásokat a tudományegyetemen? Csak az biztos, hogy folyamatosan meghirdette őket. Már habilitációjakor négy előadásra vállalkozott: az elektromos vezetésről, a radioaktivitásról és az atomok szerkezetéről, a fémolvadékokról, a fázisátalakulásokról. Ámde ez csupán ajánlás volt, távolról sem valóban megtartott előadás. Későbbi kurzusai azonban már szerepeltek a hivatalos órarendben is, mégpedig változó témakörrel. 1913: „Az atom alkatrészei”, 191.5: „A rádioaktivitás elemei”, 1916: „Bevezetés a rádioactivitásba”, 1917: „Fizikai kémia és kolloidkémia”.
Mindez persze még mindig nem egyéb, mint az előadások meghirdetése, amiből egyáltalán nem következik, hogy valóban meg is tartotta őket. Ebben az időben semmi rendkívülit nem láttak abban, ha a magántanári kurzusokra – jelentkezők híján vagy egyéb okból – végül is nem kerül sor. Abból, hogy 1915-ben és 16-ban bejelentette: magántanári óráit katonai szolgálata miatt nem tudja megtartani, továbbá néhány leveléből, némi bizonytalansággal, mégis talán arra lehet következtetni, hogy valóban tartott órákat.
