Az ítélet
Az ítélet
Ezek után a bizottság bizonyára visszavonult. A hozzászólások és kérdések alapján föltételezem, hogy még vitatkozott is, sőt valószínűleg ítélete sem lehetett egyhangú. Az Angyal Dávid dékán által hitelesített határozat mindenesetre a magántanári szabályzat 29. paragrafusára hivatkozott, és kiemelte azt a gumipasszust, amely szerint „magántanári jogosítványát veszti az is, akinél időközben személyes viszonyait illetően oly változások állottak be, melyek a magántanári állással vagy az egyetem méltóságával s tudományos és erkölcsi érdekeivel össze nem egyeztethetők.”
A kérdés tehát ez: vajon „az egyetem autonómiáján esett sérelmek megvizsgálására kiküldött bizottság” fölfedezett-e Hevesy György tevékenységében tényeket, amelyek ellenkeznek az egyetem magasztos érdekeivel, féltve őrzött és persze elfogulatlanul szemlélt tekintélyével?
A választ már tudjuk: igen, fölfedezett. Nem is egyet, mindjárt hármat, mégpedig főbenjárót: Hevesy 1. a közoktatási népbiztosságtól kapta ny. r. tanári címét; 2. a kari bizottság tagja volt; 3. szoros kapcsolatban állt Káruránnal és az ő segítségével beavatkozott az I. sz. fizikai intézet ügyeibe – mint írták – „a törvényesen kinevezett vezető kíméletlen félretolásával”, továbbá Kármán részére igyekezett az intézetet „nagy befektetésekkel fölszerelni”. Bírái ezeket a vádpontokat egyértelműen az imént idézett 29. paragrafus megszegésének minősítették. Így hát nem is maradt más hátra, dönteniük kellett a javasolt büntetésről. Határozatuk egyértelmű, rövid és éppoly szégyenteljes is volt: Hevesy Györgytől meg kell vonni a venia legendit, az előadói jogot.
