Koppenhága
Koppenhága
Hevesy 1935 elején ismét a Bohr-intézetben dolgozott. Megdöbbentően könnyen tette túl magát a kínos változáson. James Francknek azt mondta, boldog, hogy megszabadult az adminisztrációs munkától, a pénzügyi feltételek biztosításának nyűgétől és az asszisztensek ügyeinek elboronálásától: végre ismét szabadnak érzi magát. Hamar sikerült megfelelő új családi otthonra szert tennie, amit szokása szerint állandóan elhagyott, hogy folytathassa sajátos, delokalizált kutatói életét. És újra hihetetlenül termékeny tudományos időszakot produkált.
Ezek az egyszerű, már-már sablonos tények. Csak akkor tudjuk méltányolni őket, ha nem feledjük a történelmi dátumot és a körülményeket. Németországból kezdő és beérkezett tudósokat, hatalmas tehetségeket és átlagosakat tömegesen üldözött el a nácizmus. Óriási szellemi potenciál és persze hatalmas érték szabadult fel és vált gyakorlatilag szabad prédává. Csakhogy a nagy tudományos műhelyekkel rendelkező országok, főleg Anglia és Amerika, felkészületlenek voltak befogadására. Szilárd Leó javaslatára hozták létre Angliában az Arademic Assistance Councilt, a menekülő tudósokat segítő első szervezetet azzal a céllal, hogy segítsenek ezt a világproblémát megoldani; később több hasonló szervezet is alakult. Kiváló emberek bolyongtak a világban szerény megélhetést biztosító tudományos állást keresve. Hevesy ezzel szemben maga mondhatott le, és azonnal kitárt kapuk fogadták Koppenhágában. Mi több, szinte azonnal a csodálatos Bohr-intézet érdeklődésének középpontjába került.
Intézetében gyakorlatilag teljes politikai közönyt mutatott. Munkatársai között csupán asszisztensei tudományos teljesítményével törődött, és nem látszott hajlandónak még figyelemre se méltatni, hogy valaki horogkeresztet visel vagy éppen a halálos veszély elől menekül. Hevesy körül még a világégés kellős közepén is kizárólag a laboratórium, a kísérletek, az új cikkek képezhették a beszélgetések tárgyát. Csupán levelezése árulja el, hogy abszolúte tudatában volt a politikai fejleményeknek. Nagyon aggódott mindenért, amiért akkoriban az emberek aggódtak, és ez a hűvös, tárgyilagos ember barátainak bizony beszámolt súlyos aggodalmairól.
Tudományos pályája viszont újabb hullámhegyhez érkezett, holott, ne feledjük, már túllépett az ötvenedik évén. 1935 májusában az RF [Rockefeller Foundation] tisztviselője meglátogatta a Bohr-intézetet, és ezt írta: „Bohr csupa lelkesedés a fiziko-biológiai kutatás tervei miatt, olyannyira, hogy nem is tud másról beszélni. Azt mondja, előre látja, hogy három év múlva teljes idejét ennek fogja szentelni. Az államot és más hatóságokat mélyen befolyásolja a legújabb RF támogatás, és ennek megfelelően reagálnak. Az állam megduplázta a Bohrintézet fenntartási költségeihez való hozzájárulását és új asszisztensi állást létesített. Ez bőséges támogatást jelent a fizikai oldal számára és biztosítja, hogy az RF pénzt még a tervezettnél is nagyobb mértékben használja fel a biológiai oldal. Bohr beszélt a Carlsberg alapítványnyal Hevesy fontos szerepéről a tervben, és az alapítvány ötéves fizetést biztosított Hevesy és Neugebauer számára. Ez a támogatás néhány év múlva kezdődik, amikor a jelenlegi elfogy. A Dán Biológiai Alapítvány, melynek bevétele az inzulinkereskedelemből származik, szintén adott 3000 dollárt Hevesy támogatására. H. most radioaktív kénvegyületekkel táplál egereket, és vizsgálja, hogyan jelentkezik ez az excrementumukban, csontjaikban, különféle szerveikben. Dr. Chievitz, az egyik vezető dán orvos délutánjait azzal tölti, hogy Hevesyt segíti munkájában. Bohr hatalmas érdeklődést tapasztalt több biológiai laboratórium részéről, és az világos, hogy az együttműködés egyáltalán nem fog Kroghra korlátozódni.” A Bohr aláírásával beérkezett pályázat segítette az intézetet a ciklotron megépítéséhez, ez pedig ellátta Hevesyt radioaktív izotópokkal.
Itt szökkent tehát szárba a már korábban is megindult biokémiai, biológiai, orvosi munkássága, melynek révén Hevesyt a nukleáris medicina megalapítói között tartják számon. A biológiai kutatási irány a több mint két évtizeddel korábban kidolgozott radioaktív indikációs nyomjelzésen alapult, ám ebben az időben alakultak ki azok a szakmai feltételek (főként a mesterséges radioaktív izotópok), melyek lehetővé tették a széles körű alkalmazást.
Ugyanezek szolgáltak alapul másik alapvető felfedezéséhez: a neutronaktivációs analízishez. Hevesy már 1934-ben elkezdett dolgozni rajta fiatal munkatársával, későbbi életrajzírójával, Hilde Levivel, de alapvető cikkük 1936-ban jelent meg. Módszerükkel nagyot tudtak előrelépni a ritkaföldfémekre vonatkozó kutatásban.
