A tudománytörténeti kontextus

Teljes szövegű keresés

A tudománytörténeti kontextus
Ha csak futó pillantást vetünk Hevesy 1913 körül írt munkáira, azonnal gyanút foghatunk. A címek korántsem arra utalnak, hogy energiájának, idejének túlnyomó részét az ólom és a rádium-D szétválasztására koncentrálta volna. Inkább a radioaktív anyagok fizikai kémiai tulajdonságaival foglalkozott, gyűjtögette az adatokat az akkoriban még kevésbé ismert és igen különösnek látszó kémiai elemekről, ami kétségkívül modernnek, fontosnak tekinthető, már csak a terület újdonsága miatt is, de mégsem utal konceptuálisan is jelentős kutatásra. Így nézve, az ólom oldékonysága legfeljebb azért lehet fontos (eltekintve a módszertől), mert a radioaktív bomlási sorok végtermékéről ad újabb információt.
Valójában azonban az említett publikációk a vegytan egész fogalmi rendszerét érintő, alapvető feladatok lépésenkénti megközelítései: egyrészt a kémiai elemfogalom és a periódusos rendszer újradefiniálása került szőnyegre a klasszikus vegytannak ellentmondó tények fényében, másrészt a kémiai tulajdonságok szubatomi szintre történő visszavezetése, az egész kémia megmagyarázása.
1913 ugyanis nemcsak a nyomjelzés születési dátuma, hanem az az év is, amikor egyszeriben mintha szigorú rend alakult volna ki a már-már reménytelenül szétfutó, egyre kevésbé áttekinthető kutatási területen. Ebben az évben alkotta meg Soddy az „izotópfa” fogalmát, Fajans az eltolódási szabályt és Bohr a maga atommodelljét. A három eredmény három kutatási irányt szintetizált, melyek a század első éveitől kezdve foglalkoztatták a kutatókat: 1. az egyre növekvő számú, ám technikai okokból igen nehezen tanulmányozható radioaktív elemek fizikai és kémiai tulajdonságai; 2. a radioaktív anyagok kapcsolata egymással és a többi kémiai elemmel: genetikai összefüggésük, helyük az elemek periódusos rendszerében; 3. az egyes tulajdonságok strukturális magyarázata, az atom szerkezetének kutatása.
Az eltolódási szabály kimondja: ha egy anyag a-sugárzást bocsát ki, a keletkező termék a periódusos rendszerben az eredeti elemtől két hellyel balra fog elhelyezkedni, ha ß-sugárzást, akkor egy hellyel jobbra. A szabály lehetővé tette, hogy a bomláskor keletkező elemeket elhelyezzük a periódusos táblán. Így azonban egy helyre több elem is kerülne, ami a klasszikus koncepció szerint lehetetlen. Ezt a nehézséget oldja fel az izotópfa fogalma, amely szerint lehetséges, hogy egyes elemek atomsúlya eltér, mégis azonosak kémiai tulajdonságaik (ezeket nevezzük izotópoknak). A periódusos rendszer kockáiba izotópok írandók, egy helyre akár több is. Azt pedig, hogy miképp lehetséges ez a klasszikus vegytan szerint abszurd helyzet, vagyis azt, hogy a kémiailag azonosnak tekinthető elemek atomsúlya különbözhet, a Bohr-féle atommodell magyarázta meg, legalábbis részben. A Bohr-modellben ugyanis az atomok tömege az atommag összetételétől függ, vegytani tulajdonságaik pedig a magok körül keringő elektronoktól. Az izotópoknak tehát csak a magjuk különbözik, elektronrendszerük nem.
Ez az egyszerűnek és kézenfekvőnek látszó logika azonban nem a történeti folyamat logikája. Az elméleti áttörés fokozatosan következett be, és még bajnokai fejében sem azonos radikalizmussal, hogy az újítást elutasítókról ne is beszéljünk.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem