A nukleáris technika fejlődésének hatása
A nukleáris technika fejlődésének hatása
A háború alatt jelentősen javult az izotóp-előállítás technikája. Amerikai útján Hevesy összebarátkozott a ciklotron nagymesterével, Ernst Lawrenceszel, aki rendszeresen küldött neki radioaktív izotópokat (kezdetben légipostán, borítékban!), előbb a Martin Kamen által készített 32P-t, később 24Na-ot és 42K-ot is. A háború utáni újabb amerikai útján Hevesy már azt tapasztalta, hogy a nukleáris technika – jelentős részben nyilván az atombomba-kutatás eredményeként – hihetetlenül nagyot fejlődött. Ennek mintegy mellékkövetkezményeként az ő tudományterülete is óriási lendületet vett. Ekkor Amerikában már kórházak is használták, és egyre-másra nyíltak meg az újabb felhasználási irányok. A korábbi európai tanító most már tanulni kényszerült saját felségterületén.
Ilyen új területnek tekinthető a rákkutatás, mely abból az eredményéből nőtt ki, amely szerint a DNS meglepően lassan inkorporálja a 32P-t. Hevesy munkatársaival arra a véleményre jutott, hogy a 32P DNS-be való felvétele valószínűleg nem az utóbbi megújulását méri, hanem az új sejtek képződését. Ebből az következik, hogy a sejtszaporodás tanulmányozható a fenti módszerrel. Márpedig a sejtszaporodás tipikus területe a tumorképződés. Elkezdett tehát az iránt érdeklődni, hogyan képződik a DNS a tumorban.
Az egyik eredmény szülte tehát a másikat, de közben bátran át kellett lépni az egymástól elvileg eltérő kutatási területek határait: amíg eddig a sugárzó anyagot bevitte a szervezetbe, és azt tanulmányozta, miként viselkedik benne, ettől kezdve a kívülről jövő sugárzás élő anyagra gyakorolt hatását kezdte tanulmányozni. Ez persze magában foglalta a röntgentől a különféle radioaktív sugárzásokig terjedő sugárzások hatását, és ismerve ennek leírhatatlanul nagy terapeutikus szerepét, könnyű méltányolni a kutatás fontosságát. A stockholmi Hans v. Eulerrel közösen végzett munkájuk során a kitűnő kísérleti anyagnak bizonyult Jensen-szarkomás patkányokban vizsgálták, hogyan blokkolja a röntgensugárzás a DNS képződést. A sok új ismeretet eredményező kutatásban Lucie Ahlstöm feladata volt, hogy Svédországban kinyerje a DNS-t és a különféle egyéb foszforvegyületeket a besugárzott szövetekből, magukat a radioaktivitás-méréseket viszont Koppenhágában végezték.
Ki tudták mutatni, hogy amikor a patkányt röntgensugárzásnak tették ki, a DNS képződése 50 %-kal csökkent; megállapították, hogy a bal oldali besugárzás nem csupán a bal oldalon lévő daganatra hat, hanem befolyásolja a jobb oldali szarkómát is; megmutatták, hogy a hatás nem függ az életkortól, újszülött patkányon ugyanazt az eredményt kapták, mint a már kifejlett példányokon.
Újabb lendületet kapott a DNS kutatása a radioaktív szénizotóp előállítása után. A jelzett ecetsav (CH3-4COOH) molekulát be lehetett vinni a DNS purinjaiba, és így megvizsgálhatták, hogyan épül be a szén a besugárzott egerek DNS-ébe. Ugyanezzel az izotóppal tanulmányozták egyebek között a bikarbonát-, a glukóz- és a zsírsavanyagcserét, melynek során megállapították, hogy a májban lévő zsírsavfrakciók igen gyorsan cserélődnek.
*
A csak egészen vázlatosan bemutatott, igen tarka, sokirányú biológiai munkássága során Hevesy gyakorlatilag átképződött profi biológussá. Sokan nem is tudták, hogy nincs orvosi diplomája, hanem valójában vegyész. Lassanként azonban fogyni kezdett az energiája. Idős korában azért még mindig folytatta tumorkutatásait, és tanulmányozta, hogyan károsítja a besugárzás a nyúl hemoglobinját, illetve ezzel összefüggésben a vas metabolizmusát tanulmányozta.
A még mindig gyarapodó új eredmények mellett azért egyre több visszaemlékezése jelent meg. Egyre többet merengett a múlton, barátain, életén. Bohr halála (1962) után már nemigen végzett aktív kutatómunkát, de személyes kapcsolatai a kutatókkal az utolsó pillanatig megmaradtak, érdeklődése soha egy percre sem szűnt meg.
Közvetlenül halála előtt a Pápai Akadémián hematológiai konferencián vett részt. Oxigénsátorra volt szüksége a légzéshez. A szakma még épphogy élő legendájaként ünnepelték az igazi nagyoknak kijáró tisztelettel.
