HONTI JÁNOS
HONTI JÁNOS
DÖMÖTÖR TEKLA, 1975
DÖMÖTÖR TEKLA, 1975
Honti János (Bp., 1910. okt. 19. – Kópháza, 1945. márc. v. ápr.): folklorista. Honti Rezső nyelvész, irodalomtörténész fia. 18 éves korában jelent meg m. mesekatalógusa (Verzeichnis der publizierten ungarischen Volksmärchen, Helsinki). 1933-ban Bp.-en tanári oklevelet szerzett. 1930–32-ben önkéntes gyakornok az MNM Néprajzi Tárában, majd több bp.-i középisk.-ban német és angol nyelvet tanított. 1935 végétől az OSZK-ban működött. 1937–39-ben ösztöndíjjal kelta és izlandi témákon dolgozott Párizsban. A II. világháború kitörésekor hazatért; 1945-ben munkaszolgálatos társaival Ausztriába akarták hurcolni, de útközben meghalt. Számos m. és idegen nyelvű dolgozata foglalkozik a népi mese- és mondavilág m. és európai kérdéseivel. Művei a m. és a nemzetközi néprajztudomány értékei. – M. Volksmärchen und Heldensage (Helsinki, 1931); A mese világa (Bp., 1937); Az ismeretlen népmese (Bp., é. n.); Anonymus és a hagyomány (Bp., 1942); Válogatott tanulmányok (Szerk. és az előszót írta Ortutay Gyula, Bp., 1962). – Irod. Ortutay Gyula: H. J. emlékezete (1961); Trencsényi-Waldapfel Imre: Mesetudomány és vallástörténet (Bp., 1961); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Dömötör Tekla: H. J. emlékezete (Népszabadság, 1965. 75. sz.); Szilágyi János: T. H. (1910–1945) (New Hung. Quart. 1965. 20. sz.).
Honti Jánost a múlt tudósai közt kell számon tartanunk, holott még itt élhetne köztünk, alkotóereje teljében. Életpályájának fordulói szokatlanok; tizennyolc éves, középiskolás diák, mikor első tudományos munkája német nyelven a legtekintélyesebb nemzetközi folklórsorozatban megjelenik. Harmincnégy éves, mikor a fasizmus áldozataként Kópházán eltemetik. E két dátum közé esik tudományos munkássága – mintegy száz nyomtatott mű, köztük két német nyelvű és három magyar önálló monográfia; magyar és idegen nyelven megjelent tanulmányok, népmeseantológiák, recenziók glosszák.
Sokan megemlékeztek 1945 óta Honti Jánosról, de senki sem tudott meghatott elfogódottság nélkül írni e tiszta tudósegyéniségről; hiszen úgy pusztult el, fiatalon és büntetlenül, akár a mondahősök, akikről ifjúkori munkái szólnak. Élete és halála tragikus jelképpé s figyelmeztetéssé vált az utókor számára.
E sorok írója 1932-től 1943-ig szemtanúja lehetett e tudós életpálya fő fordulatainak; azt is írhatnám, hogy együtt léptünk át a felnőttkorba, együtt éltük meg a második világháború kitörését is Párizsban, családomnak dedikált művei ott sorakoznak könyvespolcomon. Azok közül, akikkel együtt tettük meg ezt az utat, sokan, akik nálam hitelesebben tudtak volna írni Honti Jánosról, már nem élnek. Így hát nekem jutott a feladat, hogy beszámoljak nemcsak Honti Jánosról, hanem egy humán tudományokkal foglalkozó baráti kör – folkloristák, ókortudósok, vallástörténészek, költők – ifjúságáról és sorsáról a második világháborút megelőző években, a fasizmus térhódítása idején. Egy olyan nemzedékről szólok, melynek gyermekkora az első világháborúval kezdődött, s felnőtté válása a második világháború kitörésével fejeződött be.
