HUNFALVY MINT STATISZTIKUS
HUNFALVY MINT STATISZTIKUS
Azt lehetne mondani, hogy Hunfalvy a történelemtől a statisztikán át jutott a földrajzhoz. Élete némi túlzással az általa művelt tudományok sorrendje alapján is periodizálható lenne. Vannak ugyan átmeneti szakaszok, amikor egyidejűleg több tudományággal is foglalkozott, de a statisztika hirtelen jelenik meg életművében. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy tagja lett az akadémiai Statisztikai Bizottságnak, s a műegyetemen is foglalkoznia kellett statisztikával.
Főleg a hazai viszonyok képezik elemzései tárgyát, de ezen belül igen sok részterület (bányászat, iparstatisztika, népoktatás, állami pénzügyek stb.) kerül feldolgozásra. Ezek a vizsgálatok a kiegyezésre készülő, majd 1867 után a viszonylagos önállósághoz jutott magyar állam szempontjából nem lebecsülhető fontosságúak voltak. S ha túl is vagyunk már Fényes Elek „hősi korszakán”, aki úgyszólván egyedül teremtett Magyarországon az egész osztrák államapparátuséval sok vonatkozásban versenyképes statisztikát, az adatok tömegének összegyűjtése még ekkor is sok nehézséggel járt, s Hunfalvy ilyen munkáit olvasva gyakran érezhető, hogy küszködni kénytelen az adatok hiányossága miatt. Egyébként maga is sokat hivatkozik Fényesre, aki ekkor már – különböző, de főleg politikai jellegű problémák miatt – lényegében kiszorult tudományos életünk fő sodrából.
A szerkesztésében megjelenő statisztikai folyóiratokban közölt tanulmányainak anyaga kibővített formában önálló kötetekben is megjelent. Ilyen a kiegyezés évéből való, első formájában még Az osztrák birodalom rövid statisztikája különös tekintettel a magyar államra címen megjelenő összefoglaló munkája. Előszavában írja: „…az osztrák összbirodalom s különösen a magyar korona alatti országok azon statisztikai viszonyait szándékoztam előadni, melyekről most, midőn hazánk ősi alkotmánya helyreállíttatott, minden hazafinak, ki a közügyek elintézésében, s a köztanácskozásokban részt venni akar, tudomással s némi tájékozottsággal bírnia kell.” A különböző népszámlálások és népösszeírások, valamint Fényes adataiból állítja össze a népességi részt. Még több nehézséggel áll szemben a mezőgazdaság vonatkozásában, ahol sokféle ellentmondó adat között kell eligazodnia. E munkájában a bányászatot csak röviden foglalja össze, mert erről a kérdésről többször (és később is) részletesen értekezik. (A bányakapitányságonként közölt adatsorait más munkáiban különösen érdekessé teszi, hogy azok mellett földtani áttekintést is ad, és a kimutatott termelésingadozások okaival is foglalkozik.) A bányászatot az ipar követi viszonylag kevés nemzetközi összehasonlítással, majd a közlekedés, kereskedelem, állami pénz- és hadügyek következnek, s végül a közműveltségi viszonyok igen vázlatos képével zárja kötetét.
A művelődés részkérdéseivel más munkáiban részletesebben foglalkozik. Komoly forrásértékű tanulmányban dolgozta fel pl. gimnáziumaink állapotát az 1852–59 közötti időszakra. E munkában nemzetközi összehasonlításra is vállalkozik, s így megállapíthatja, hogy az 50-es években végbement tanulólétszám-növekedés eredményeként nálunk az ausztriai tartományok zöménél kedvezőbb a gimnazistáknak az összlakossághoz viszonyított aránya. 666 főre jut egy gimnáziumi tanuló. Ám lényegesen alatta maradunk pl. Poroszország 444 fő/gimnazista arányának.
Készített Hunfalvy statisztikai összeállítást a főbb európai országokról is, Európa államainak rövid statisztikája (1868), s talán ez a munkája még jobb példa az összehasonlító módszer alkalmazására, mint a Keleti Károly által külön méltatott Az európai államok budgetjei (1862) című műve. Ez utóbbi ugyanis lényegében báró Czoernig, az állami költségvetéseket bemutató 1861-es német dolgozatának kivonata.
Hunfalvy számára statisztikai munkássága is nemzetközi nevet szerzett, főleg külföldi kongresszusokon való szereplései révén. Ma mégis statisztikai működésének hazai vonatkozásaira kell elsősorban emlékezni. Arra a fáradságot és kudarcot nem ismerő sok erőfeszítésre, amellyel már 1860 óta a hivatalos magyar statisztikai intézmények létrehozásán, majd azok anyagi megerősítésén munkálkodott. Mindenütt ott láthatjuk egy sorban a kor többi vezető magyar statisztikusával, Keleti Károllyal, Konek Sándorral, Kautz Gyulával és másokkal. Indítványoz, érvel, szervez, szerkeszt, előad és ír. Művei a 60-as, 70-es évek magyar statisztikájának legelső vonalába tartoznak. Valóságos kincsesbányát jelentenek a korabeli magyar gazdasági-társadalmi viszonyok ismeretét illetően. Csak sajnálni lehet, hogy széles körű statisztikai tevékenységének eredményeit nem építette be jobban földrajzába, amely így igen jelentős gazdasági oldallal bővült volna.
