TANULÓÉVEK, IFJÚSÁG
TANULÓÉVEK, IFJÚSÁG
A Szepességből, a „Tátra alatti lapályról” jött. Ősei Hunsdorfról (később Hunfalva) költöztek Nagyszalókra (máshol Nagy-Szálok), így magyarázható a család neve, amely eredetileg Hunsdorfer volt. Szepességi német földműves – tulajdonképpen jobbágyfamiliáról van szó, amely őrzi még nyelvét a szlovákosodó környezetben. Részben ennek köszönhető, hogy a jófejű apa, aki még a latin nyelvet is ismerte valamelyest, a község elöljárója lett. Mint nyelvismerettel rendelkező tisztségviselő jelentős szerepet játszott abban, hogy a falu sikerrel fejezhette be a birtokos, gróf Csáky családdal folytatott perét, és 72 000 pengőforintért megválthatta magát. A pereskedés során Pesten és Bécsben is megfordult apa idősebb fiát, Pált taníttatni kívánta, míg a kereken tíz évvel fiatalabb Jánost iparosnak szánta. (Születésének időpontjaként az egyes források az 1820-as év négy különböző napját emlegetik, de június 11-én kelt keresztelési anyakönyve alapján csak a január 21-i vagy a június 9-i dátum jöhet szóba.)
Az eredeti terv azonban felborult. János már a falusi iskolában is kiválóan tanult, és a latin nyelvben is szépen haladt előre. Apja végül engedett a tanító, az evangélikus lelkész és Schneider, késmárki tanár (aki ismerhette már bátyját a késmárki iskolából) együttes rábeszélésének, és vállalta második fiának taníttatását, s annak anyagi következményeit.
Így 1832-ben János is Késmárkra kerül, és kitüntetéssel végzi el az evangélikus iskola első három osztályát. Ekkor bátyja nyomdokát követve Miskolcra megy, folytatva az iskolát és – főként – xanulva a magyar nyelvet. Hunfalvy Pál is Miskolcon tanult meg magyarul, s ebben az időben is itt élt mint báró Podmaniczky Károly két fiának nevelője. A családtól engedélyt kapott, hogy János öccse is odajöjjön lakni, aki így a két bárógyerekkel és bátyjával tölthette ideje jó részét. Ez az együttlét mindegyikük számára igen hasznosnak bizonyult. Pál a báróékkal több ízben eljutott Németországba, János pedig ebben a „legfogékonyabb” életkorban az akkor már – főként Széchenyi Világának hatása alatt – magyar érzésűvé vált bátyja mellett szinte „természetesen a magyarsághoz vonzódott” (Ortutay Gyula). A Podmaniczky fiúk is szívesen emlékeztek erre az időre. Frigyes írja később Naplótöredékeiben, hogy a Hunfalvy Jánossal való együttlét „a vele való folytonos érintkezés és együtt tanulás csakis jótékony befolyással lehetett mi reánk gyöngébbekre s a fejlettség sokkal alantosabb fokán állókra nézve”.
A gimnázium második syntaxis és rhetorikai osztályait végezte el Miskolcon, de tanulás közben már maga is tanított. A Késmárkon megkezdett francia tanulásban már odáig jutott, hogy francia nyelvórákat adhatott, s ez anyagi szempontból is segítséget jelentett.
Három miskolci év után, 1838-ban az eperjesi evangélikus líceumban tanul tovább. Itt végzi el egymást követő években az ún. filozófiai és jogi tanfolyamot, sőt 1841/42-ben magántanulóként a teológiait is. Ekkor ugyanis az egyre gyérülő otthoni segítség miatt már saját lábára kell állnia, s ő is nevelő lesz. Gróf Dessewffy Egyed mellett működik egészen 1845-ig.
Eperjesi évei alatt, nevelősködése idején válik igazában felnőtté. Ide köthetők első irodalmi szárnypróbálgatásai, s itt kerül közelebbi kapcsolatba a reformkor javában pezsgő politikai életével.
Tanulmányairól még annyit, hogy a 40-es évek elejére már megszerzi azt az igen széles és biztos nyelvi alapot, amely későbbi tudományos pályáján olyan nagy szerepet játszik. A gyermekkorából magával hozott német és szlovák mellett tökéletesen beszél már magyarul, jól franciául és angolul. Nagyszerű klasszikus nyelvismeretét mutatja, hogy később ő fordítja le görögből Theophrasztusz jellemrajzait. Nevelősködése idején spanyolul, olaszul és héberül is tanul, sőt a keleti nyelvekben is szerez némi jártasságot.
Rendelkezésére áll a viszonylag gazdag grófi könyvtár, ahol főleg történelmi és nemzetgazdaságtani munkákat forgat szívesen. Látókörét szélesítik a korszak több jeles politikusával. (pl. Szemere Bertalan, Pulszky Ferenc, Újházy László) folytatott beszélgetések, amelyekre ugyancsak a gróféknál kerülhetett sor. A megyegyűlésekre is eljárt, ahol ebben az időben a vegyes házasságok kérdése volt napirenden, és nagy hatással voltak rá Újházy László szabad szellemű szónoklatai. Még nevelősködése idején, a Dessewffy család 1843-as vatai tartózkodásakor nyílik alkalma néhány hónapos joggyakorlat folytatására Nagy Gedeon borsodi alispán mellett. E pár hónap kivételes szakasz életében, mert ettől eltekintve egész pályája a tanítás, nevelés és közben természetesen a tudományos munka jegyében telik.
Eperjesről küldi Pestre az Athenaeumnak első kisebb írásait. Ezek részben szépirodalmi, részben történelmi jellegű (pl. Napóleonról, Thuküdidészről, Pestalozziról szóló), a nagyközönség számára írt munkák, ill. fordítások. A legkorábbi, bizonyosan tőle származó cikk 1840-ből való. 1841-ben az Athenaeum már mint dolgozótársát mutatja be.
Ugyanebben az évben a két Hundsdorfer testvér (Pál már a Magyar Tudományos Akadémia tagja) elhatározza, hogy érzéseiknek megfelelően német hangzású nevüket is magyarra változtatják. Közös levélben kérik Pest Pilis és Solt t. e. Vármegyéket, hogy a Hunnfalvi nevet vehessék fel. Erre 1842-ben a Helytartótanácstól meg is kapják az engedélyt. A névváltoztatásról a Pesti Hírlap 1842. május 12-i száma is hírt ad. (Érdekes, hogy később nevüket maguk önkényesen továbbformálják, s így alakul ki annak ma is leghasználatosabb Hunfalvy alakja).
Hunfalvy 1845-ben még egy protestáns teológiai vizsgát is tesz, majd Dessewffyéktől megválva, barátjával, Greguss Ágosttal (a későbbi neves esztéta és pesti egyetemi tanár) Németországba utazik. Ez az út tanulmányainak végső befejezése. A téli szemeszterre beiratkozik a berlini egyetemre, ahol akkori érdeklődésének megfelelően elsősorban történelmi előadásokat hallgat. Bár talán már a 40-es években írt az iparegylet megbízásából egy földrajzi összefoglalást is (kézirata elveszett), Hunfalvy a földrajzzal csak később kezdett komolyan foglalkozni. Érdekes adalék erre nézve, hogy soha nem tesz arról említést, hogy Berlinben hallgatta volna az akkor már Európa-hírő Karl Ritter földrajzi előadásait, akit pedig később a modern földrajz egyik megteremtőjének tartott, s akinek munkássága komoly hatással volt rá.
Németországban sokat utazik és sokat lát. A Rajna-vidék pezsgő gazdasági életét szemlélve „a gőz hatalmas központosító” erejét csodálja, s észreveszi a nyomában járó gyors társadalmi átalakulást is – egyik oldalon a gazdagság rohamos halmozódását, a másikon pedig a hihetetlen nyomort. 1846 tavaszán Belgiumba és Hollandiába is átmegy, s végül néhány hónapot a tübingeni egyetemen tölt.
Amikor 1846 nyarán hazajön, már „várja” a késmárki líceum II. számú jogi tanszéke.
