TUDOMÁNYOS ÉLETMŰVE
TUDOMÁNYOS ÉLETMŰVE
Hunfalvy Pál életműve szinte áttekinthetetlenül gazdag, s igen sokrétű. Jogtörténeti és ókortudományi, „országgazdászati” és esztétikai, magyar nyelvtörténeti és finnugrisztikai, folklór és etnográfiai, őstörténeti és néptörténeti tárgyú munkáival több tudományszak történetébe írta be nevét. Hunfalvy még nem volt a szó mai értelmében vett szaktudós, de munkásságával számos szaktudomány önállósodásához járult hozzá. Ő maga – sok tekintetben meghatározatlan, komplex érdeklődéstől vezéreltetve – mindazt megismerni törekedett, amit a magyarság eredetéről, rokoni kapcsolatairól, őstörténetéről csak tudni lehet, s foglalkozott számos más nép történetével, nyelvével, kultúrájával is. Nemrégiben Zsigmond Gábor kimutatta, hogy a fiatal Hunfalvy új tudományterület, az egyetemes „embertudomány” elméleti megalapozásán fáradozott. Ennek érdekében kívánta tisztázni a társadalom és a nemzet kategóriáit, s jutott el egy új etnikumkutató koncepcióhoz. Jól látta, hogy a népek történetét az írásbeliség koráig sűrű homály fedi. Őstörténetünkről a nyelv a legbeszédesebb tanú, ki kell tehát fejleszteni az összehasonlító módszerre alapozott nyelvtörténetet. E cél érdekében fordult érdeklődéssel a nyelvészet felé már az 1840-es években.
A teljes életmű áttekintésére a szűkre szabott terjedelemben nem vállalkozhattunk, csupán azon tudományterületeket érintjük, amelyeken a legeredményesebben dolgozott. Meg kell azonban mondanunk, hogy a nyelvtudomány, a történetírás és a néprajz területén kifejtett munkásságának áttekintése sem egyszerű feladat.
NYELVÉSZETI MUNKÁSSÁGA (Domokos Péter)
NÉPRAJZI MUNKÁSSÁGA (Paládi-Kovács Attila)
TÖRTÉNETIRÓI MUNKÁSSÁGA
