EGY TUDÓSPÁLYA INDULÁSA

Teljes szövegű keresés

EGY TUDÓSPÁLYA INDULÁSA
Hut˙ra Ferenc a Szepeshely melletti Zsibrán (a mai Szlovákiában, a Spišska Kapitula melletti Sivá Bradán) született, 1860. október 7-én. A hatgyermekes szegény Huttira András és felesége, Kossik Zsuzsanna a kis Ferencet Znióváralján, Iglón, Késmárkon, Egerben, Lőcsén iskoláztatták. Ennek költségeit később már korrepetálásból ő maga fedezte, másként nem tanulhatott volna tovább. Tizennyolc éves korára tökéletesen beszélt magyarul, németül és szlovákul, szépen zongorázott és orgonált. A tehetséges ifjú gyermekkori ábrándjait látta megvalósulni, amikor 1878-ban a budapesti egyetem akkor már Európa hírű Orvosi Karának anyakönyvébe beírhatta nevét.
A fiatal Hut˙ra igen nagy érdeklődéssel és még nagyobb szorgalommal kezdett hozzá orvosi tanulmányaihoz. Bonctant Mihálkovicsnál, vegytant Than Károlynál, állattant Margó Tivadarnál, közegészségtant Fodor Józsefnél hallgatott. Tanárai voltak még Jendrassik Jenő (élettan), Balogh Kálmán (gyógyszertan, kórtan), Scheuthauer Gusztáv (kórbonctan) stb. Az előadást Gabelsberger-féle gyorsírással jegyezte, ennek köszönhető, hogy Korányi Frigyes 1881–82. évi belgyógyászati előadásainak teljes anyaga Hut˙ra páratlanul gondos gyorsírásos feljegyzéseiben fennmaradt.
Harmadéves medikus korában Jendrassik professzor élettani intézetébe lépett egyetemi demonstrátorként. Ebben az évben egyetemi pályadíjat is nyert A zsírok átszivárgásáról, nevezetesen az epe befolyása alatt című dolgozatával. Érdekes, hogy nyolc évvel korábban Thanhoffer Lajos ugyanitt és ugyanebből a témából szerezte meg magántanári képesítését, és később is ugyanebből az intézetből került az Állatorvosi Főiskolára tanárnak a rövid életű Regéczy Nagy Imre.
Hut˙ra teljes odaadást és érdeklődést tanúsított az orvostudomány iránt, de professzorai is felfigyeltek a feltűnően tehetséges és feltűnően jó megjelenésű fiatal medikusra, akinek érdeklődése egyre inkább az elméleti tárgyak felé hajlott. Boncolási jegyzőkönyvével az Arányi-díj I. fokozatát érdemelte ki, és hamarosan egyetemi gyakornok lett Scheuthauer professzor kórbonctani intézetében (1882).
Lehet, hogy csak a közös felvidéki származás vezette a fiatal Hut˙rát Scheuthauerhoz; lehet, hogy a szakmai érdeklődés a betegségek lényegének megismerése iránt, de az is lehet, hogy a furcsa, különc öregúr különös egyéni varázsa ragadta magával. Talán ugyanaz a furcsa érzés, amely akkor is elfogta, amikor néhány évvel később Tormay Béla, az Állatgyógyintézet igazgatója hívta meg segédnek, vagy ismét akkor, amikor a váratlanul elhalt Azary örökébe lépett. mindenesetre még itt, Scheuthauer mellett kapta meg Hut˙ra is azt az útravalót, amely tizenkét tanítványnak volt elég az egyetemi katedráig. „Fortes creantur fortibus et bonis” (Horatius). Az enciklopédikus műveltségű, óriási olvasottságú tudós Scheuthauer Gusztáv ugyanis – akárcsak hajdani mestere, Rokitansky Bécsben, vagy a híres Bichat Párizsban – egy új orvosi iskolának lett a megteremtője. Scheuthauer lenyűgöző egyénisége és óriási tudása, melyből – mint mondogatták – négy fakultás számára is bőven jutott volna, szerénységet parancsolt, és folytonos munkára ösztönzött. Asszisztensei teljesítőképessége iránt azonban szinte emberfeletti követelményeket támasztott, amelynek csak rendkívüli képességekkel és rendkívüli munkabírással lehetett megfelelni.
Ebből az iskolából került ki Hut˙ra Ferenc, akinek első tudományos dolgozatai még „felejthetetlen jó főnökének" érdeklődési irányát követték, mesterének, akinek sírjánál 1894-ben a tanítványok nevében már mint az Állatorvosi Tanintézet tanára tartotta a gyászbeszédet. 1886-ban ugyanis Tormay Béla, az Állatgyógyintézet igazgatója, Hut˙rát a súlyosan beteg Czakó Kálmán professzor mellé hívta meg segédnek. „Dann sind sie ein gemachter Mann" – mondotta akkor Scheuthauer, és Hut˙ra Ferencet gróf Széchenyi Pál, a Tisza-kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere a budapesti Állatorvosi Tanintézethez a kórbonctan segédtanárává kinevezte.
Szeretik úgy beállítani, mintha Hut˙ra hozta volna a tudományos szellemet az elmaradott, szűkös viszonyok között sínylődő állatorvosi tanintézetbe. Ez az intézmény azonban Hut˙ra kinevezésének évében már öt éve az országház zseniális építője, Steindl Imre által, Tormay Béla elképzelései szerint pavilonrendszerben emelt gyönyörű épületcsoportban, az akkori viszonyok között a legragyogóbb felszereléssel működött. – Amikor 1886. május 5-én I. Ferenc József meglátogatta a már akkor híres intézményt, annak falai között, a fényesen felszerelt laboratóriumokban olyan elismert tudósok dolgoztak, mint Thanhoffer Lajos, a Tudományos Akadémia levelező tagja, az élettan kiváló tudósa, Magyarországon az összehasonlító orvostudomány és az orvosi szövettan úttörője, e tudományok legkiválóbb képviselője; Tormay Béla kir. tanácsos, a Tudományos Akadémia levelező tagja, a magyar állattenyésztés vezéralakja, az állattenyésztéstan Európa-hírű tudósa; Azary Ákos, a modern klinikai állatorvos-tudomány úttörője és kiemelkedő tudósa; az Innsbruckból egyetemi helyettes tanárként hazatért Liebermann Leó, az Országos Kémiai Intézet megteremtője, a magyar kémiai és közegészségtani tudomány hírneves tudósa, aki a Nobel-díjat odaítélő bizottságban is tevékeny szerepet kapott; Nádaskay Béla, a neves anatómus, a Veterinárius c. folyóirat alapítója; Czakó Kálmán, maga is Scheuthauer-tanítvány, az Országos Vetőmagvizsgáló Állomás igazgatója és mások, akik nem azért hívták maguk közé a fiatal Hut˙ra Ferencet, hogy egy elmaradott intézményben a tudomány mécsesének pisla fényét fellobbantsa, hanem azért, hogy a súlyosan beteg Czakó professzort helyettesítse.
Ragyogó kutatási lehetőségeket biztosított ez a meghívás egy olyan fiatalember számára, akinek tudományos ambícióit a Mária utca 47. alatti kiöregedett bölcsődéből átalakított rozzant kórbonctani intézet, amelyet Scheuthauer professzor halála után egy évvel végleg és örökre bezártak, nem lehetett képes kielégíteni. Scheuthauer szavait úgy kell értenünk, mintha makedónfai Fülöpnek annak idején Nagy Sándorhoz intézett emlékezetes mondását idézte volna: „Kicsi neked ez a haza, keress magadnak nagyobbat." Fényes lehetőségeket ígért ez a meghívás, hiszen a Budapesti Tudományegyetem rektora egyik beszédében, panaszkodván az orvoskari intézetek elégtelen dotálása miatt, az akkori Állatorvosi Akadémiát hozta fel példának mint olyan intézményt, amely bőségesen volt ellátva anyagi javakkal. Ettől kezdve meglehetősen általánossá vált az a felfogás, hogy az állatorvosi iskola az állami költségvetésben különösen kedvező elbánásban részesül. A kínálkozó fényes lehetőségek valósággá formálásához azonban Hut˙ra Ferenc tehetsége kellett.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT