FELLÉPÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI

Teljes szövegű keresés

FELLÉPÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI
A tizenkilencedik század második felének kulturális felfogására általában a realizmus jellemző. Ez a realizmus azonban már méhében hordta a huszadik század materializmusának csíráját. A természettudományokban az egzaktságra való törekvés teljesen felszabadította a gondolkodást minden idealista befolyásától. Comte pozitivizmusa és a kísérleti kutatómunka nyomában járó nagy felfedezések: az élettan, a szolidárpatológia, a sejtkórtan, a kísérleti kórtan, valamint a mikrobiológia, majd az immunitás tanának kialakulása az orvostudományt a szimptomatológia (tünettan), a szemiotika (kórjelzéstan) és a noszológia (betegségtan) felől előbb praktikus-realista, majd a Morgagni- és Rokitansky-féle anatómiai gondolatot, a betegségek lokalizációs tanát továbbfejlesztve a kóroktani irányba terelte.
Az orvostudomány központja, az „orvosi Róma" ekkor Bécs és Berlin, a tizenkilencedik század utolsó harmadában azonban már méltó harmadikként ott állt Budapest is, ahol Eötvös József, Trefort Ágoston és Markusovszky Lajos tevékenysége nyomán megszületett az orvosi felsőoktatás korszerű reformja. Ők hangsúlyozták tudatosan a közgazdaság, közegészségügy és köznevelés oszthatatlanságát. Az ő politikájuknak köszönhető az új tudományegyetemi épületek, a klinikák felépítése és Markusovszky társaságának (Balassa, Semmelweis, Korányi stb.) vezető szerephez juttatásával a hanyatló Bécset is fokozatosan megelőző „magyar orvosi iskola" kialakítása.
Semmelweis az 1867-es kiegyezést már nem érte meg, így nem vehetett részt a közegészségügyi törvény alkotásában, az Országos Közegészségügyi Tanács létrehozásában, a modern orvosi felsőoktatás megszervezésében, az orvostudomány intézeteinek felépítésében.
Az Országos Közegészségügyi Tanács felállítása (1868. április 9.) hazánk kiemelkedő egészségpolitikai eseménye volt. Ebben a szervezetben Zlamál Vilmos személyében az állategészségügy kapott ugyan képviseletet, de az állatorvos-tudomány ekkor még nem tért magához 1848 ütötte sebeiből. A tudományegyetem orvosi karától egy szerencsétlen intézkedéssel csak nemrégiben (1851) különválasztott és önállóvá tett, de az önállósággal csaknem halálra ítélt Pesti Állatgyógyintézet még nem érezte a „centralisták" reformtörekvéseit. Amikor már újra működött a Tudományos Akadémia, a Természettudományi Társulat és a Királyi Orvosegyesület, Markusovszky már megindította az Orvosi Hetilapot (18S7) és a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot (1864), akkor az állatorvostudomány székhelye még mindig a rendkívül szegényes felszerelésű Kunewalder-féle terményházban volt, szűkös körülmények között. Ennek kapuit sem lehetett azonban soká zárva tartani Trefort nemzetgazdasági célkitűzései elől. Más talán megelégedett volna az állategészségügy rendezésével, a közegészségügyi program keretei között az állategészségügyi igazgatás megszervezésével; Trefort Ágoston azonban felismerte, hogy csak szilárd állatorvos-tudományi alapokra helyezve működhet a nemzetgazdaság igényeit kielégítő, korszerű állategészségügy, s még abban az évben, amelyben átvette a kultuszminiszteri tárcát (1872), Thanhoffer Lajost, a bonctan egyetemi magántanárát kineveztette a Pesti Állatgyógyintézet tanárává.
Thanhoffer kinevezése kellett hogy jelentse a biztosítékot a Magendie- és Claude Bernard-féle élettani gondolkodásmód meghonosítására, a Balassa, Korányi, Markusovszky által képviselt és a modern magyar orvosképzés alapjául szolgáló elvek érvényre juttatására az egyetemi szintre emelendő állatorvosképzés terén is. Thanhoffer a kezdetleges felszerelésű Állatorvosi Tanintézetben olyan magas szintű tudományos tevékenységet indított meg, amelyért őt pár évi működése után már levelező tagjává választotta a Tudományos Akadémia. Ugyancsak ő kezdeményezte mindjárt kinevezése évében a német nyelven folyó előadások megszüntetését. A tanári testület az indítványt egyhangúlag elfogadta, az így született felterjesztés eredményeként rendelte el a minisztérium a magyar nyelv kötelező használatát az állatorvosi oktatásban. Thanhoffernek köszönhető, hogy a hajdani állatgyógyintézeti tanársegédből a Rókus kórház igazgató főorvosává, Pest megyei főorvossá és az Országos Közegészségügyi Tanács tagjává emelkeddett Tormay (Krenmüller) Károly fiának, Tormay Bélának személyében Markusovszkyhoz hasonló kiváló képességű szervező került az Állatgyógyintézet tanári, majd igazgatói, egyben a Földművelésügyi Minisztérium államtitkári székébe.
Thanhoffer és Tormay: ők ketten indították el a magyar állatorvos-tudományt fejlődésének útján. ók ketten teremtettek új, méltó hajlékot e tudománynak, és ők nyertek meg tanárokul kiváló tudósokat, köztük a legkiválóbbat, Hut˙ra Ferencet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT