KÖZEGÉSZSÉGTANI MŰKÖDÉSE

Teljes szövegű keresés

KÖZEGÉSZSÉGTANI MŰKÖDÉSE
Hut˙ra működésének kezdete azonkívül, hogy egybeesik a mikrobiológia és az immunitás tanainak elterjedésével, egyúttal soha nem látott fejlődésnek volt tanúja az egészségtudomány történetében is. Angliában Farr, Chadwick, Simon, Franciaországban Hallé, Németországban Pettenkofer, hazánkban Fodor József vált ki ez új tudomány úttörő képviselőjeként.
Fodor József a közegészségtan megalapítója volt Magyarországon. Nevét felejthetetlenné teszik azok a vizsgálatok, amelyeket a fertőző betegségek lényegének kiderítésére, az immunitás alapjainak megismerésére, az ország közegészségügyi állapotának emelésére folytatott. Tudományos működése révén a Cambridge-i egyetem is tiszteletbeli doktorává avatta. Életéről, működéséről könyvek, tanulmányok jelentek meg. A Magyar Hygiénikusok Társasága minden év tavaszán emlékelőadással, érem odaítélésével és a Gutenberg téren álló szobrának megkoszorúzásával tiszteleg előtte.
Fodor már 1872-ben, angliai tapasztalatai alapján foglalkozott az állatjárványok, az állatvásárok, a vágóhidak, a húsforgalom, a tejgazdaság kérdéseivel, követendő példaként mutatva be az angliai viszonyokat. Mindezek a témák a törvényszéki orvostannal és az orvosrendészettel együtt a régebben „államorvostan"-nak nevezett közegészségtan keretei közé tartoznak. Amikor Fodor a pesti egyetemen elfoglalta a számára létesített közegészségtani tanszéket (1874), hozzáfogott az Országos Közegészségügyi Tanács 1868-as céljainak, közöttük az állatjárványügy és az élelmiszerforgalom egészségügyi rendezésére vonatkozó elképzeléseknek megvalósításához is. Ennek lett az eredménye, hogy az egyik legjelesebb Fodor-tanítvány, Rózsahegyi Aladár fordításában 1882-ben a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat XL. köteteként megjelent Röll bécsi professzor Az állati járványok c. könyve, amelyet a fordító „az állatjárványtani magyar törvények és rendeletekkel bővített". Fodor állategészségügyi célkitűzései valósultak meg akkor is, amikor Hut˙ra Ferenc, az Állatorvosi Tanintézet tanára állatjárványtanból, állategészségügyi rendészetből és orvosrendőri hússzemléből – tehát pontosan az „államorvostant" kitevő tárgyakból – 1899-ben a Tudományegyetem orvosi karán magántanári képesítést szerzett. Az új magántanár előadásait e tárgyból összesen heti három órában Fodor professzor közegészségtani intézetében tartotta.
Jelentős esemény volt 1894-ben a Fodor vezetésével Budapesten megrendezett VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus, ahol Hut˙ra ismét találkozhatott Hansennal, Arloinggal, Csokorral, Ostertaggal, Chauveau-val, Laverannal, Mecsnyikovval, Nocard-ral, Roux-val, Botkínnal, Filatovval és Gabricsevszkijjel és másokkal, akik mind a közegészségügyi-járványügyi szemlélet jegyében értékelték a kongresszus XVII. (állatjárványtani) szakosztályának tevékenységét. Fontos szerepet vállalt Hut˙ra 1886-ban, amikor Fodor Józseffel és Babes Viktorral együtt részt vett a Hőgyes Endre vezetésével megalakult és a veszettség elleni védekezés hazai problémáival foglalkozó lyssa-bizottság munkájában.
Midőn Hut˙ra első könyvét, a Háziállatok fertőző betegségeinek oktanát megírta, ezt még a Scheuthauer intézetéből magával hozott eszmék hatására tette. Még Babes Viktor példája lebegett előtte, akivel hosszú időt töltött együtt Scheuthauer intézetében. Eleinte csak a kórbonctant kívánta kóroktani, bakteriológiai alapokra helyezni. Ezt az irányt akarta követni még akkor is, amikor Thanhoffer tanácsára átvette a váratlanul elhalt Azary tanszékét, a belgyógyászat és az „államorvostan"-nak megfelelő járványtan, törvényszéki állatorvostan és hússzemle előadását.
Ekkor következett be a fordulópont Hut˙ra életében. Ekkor érkezett el az a pillanat, amikor teljes világosságában ismerte fel az állategészségügy felmérhetetlen közegészségügyi jelentőségét. Ebben nagy szerepe volt Liebermann Leónak, akkor még az Állatorvosi Akadémián a kémia professzorának, aki később, Fodor halála után (1901) annak utóda lett a közegészségtani tanszék élén. Liebermannt is elsősorban a járványok, az immunitás, a járványmegelőző módszerek és rendszabályok, az élelmiszer-ellenőrzés, a kémiai és bakterológiai élelmiszer-vizsgálatok érdekelték: Liebermann professzorral együtt látott hozzá Hut˙ra, hogy a Fodor által kijelölt úton, Fodor egészségpolitikai irányelveit követve hozzon létre egy – a közegészségügy keretein belül tökéletesen működő – fejlett állategészségügyi szervezetet. Ez a magyarázata annak, hogy már nem kórbonctanból vagy összehasonlító kórtanból habilitáltatta magát; e program keretében töltötték be a Hut˙ra távozásával megüresedett kórbonctani tanszéket Fodor tanársegédével, Rátz Istvánnal, aki Fodor mindent átfogó közegészségügyi célkitűzéseit a hazai parazitológiai tudomány megteremtésén, eredményes művelésén és széles körű propagálásán keresztül valósította meg. E program keretében hozta létre Hut˙ra az állategészségügyi törvényt; szervezte meg az Országos Állategészségügyi Tanácsot; az állatorvosi közszolgálat államosítását, az állatorvosi tisztivizsga-bizottságot; indította meg az Állategészségügyi Évkönyvet, és e program céltudatos, lépésről lépésre történő megvalósítása volt az is, hogy a klasszikus „államorvostan" egyes kollégiumainak vezetését fokozatosan e célra szerencsés kézzel, kiváló emberismerettel kiválasztott tanítványaira bízta. Így lett az állategészségügyi igazgatás feje Hut˙ra volt tanársegédje, Fokányi László, akinek nevéhez fűződik a modern állategészségügyi szervezet kiépítése, a budapesti Országos Állategészségügyi Intézet létesítése, az új állategészségügyi törvény előkészítése és végrehajtása, a gümőkórirtás és az országnak számos veszedelmes, pusztító állatbetegségtől (a takonykórtól, a ragadós tüdőlobtól, a tenyészbénaságtól, a bivalyvésztől) való teljes mentesítése. E program keretében kapott vezető szerepet a közvágóhidak, a húsforgalom és az állatvásárok igazgatásában Breuer Albert, Budapest állategészségügyi igazgatója, a Hússzemle c. lap főszerkesztője, aki Rátz professzor intézetéből hozta magával a közegészségügyi szemléletet. Fodor élelmezésegészségügyi céljainak megvalósítására szemelte ki Hut˙ra hajdani tanársegédjét, Fettick Ottót, aki a tejhigiénei laboratórium vezetésére kapott megbízatást azzal, hogy abból majdan élelmiszer-higiéniai tanszéket szervezzenek. Közegészségügyi célok megvalósítása érdekében vette át Hut˙ra már 1899-ben az „államorvostan" fontos részét képező törvényszéki állatorvostan tanítását, amelytől nem vált meg akkor sem, amikor a járványtan tanítását kiváló tanítványára, Manninger Rezsőre bízta (1927).
Hut˙rának törvényszéki állatorvostani működését szeretik egyszerűen úgy beállítani, hogy már fiatal korában élénk érdeklődést tanúsított a jogtudomány iránt, és pusztán ez a jogi érdeklődés terelte volna figyelmét az állatkereskedelemmel kapcsolatos szavatossági kérdések tanulmányozása felé. Ez a véleményünk azonban rögtön megváltozik, mihelyt elolvassuk Hut˙rának az Állatorvosi Főiskola Felülvéleményező Tanácsában készített „felülvéleményeit", vagy kézbe vesszük két kiadást megért Törvényszéki Állatorvostan c. könyvét. A korábban valóban csak kereskedelmi és magánjogi szempontokat figyelembe vevő és tudománynak alig nevezhető szaktárgyba ugyanis éppen ő vitt orvosi szemléletet és gondolkodásmódot. A kitűnő patológus kórfejlődéstani alapokra helyezte az állatbetegségek szavatossági szempontból való megítélését; szigorú kóroktani, kórfejlődéstani és közegészségügyi-járványtani szemléletet juttatott érvényre a fertőző, járványos állatbetegségek elleni nemzetközi állategészségügyi intézkedések és egyezmények megkötése alkalmával és ezek szavatossági szempontból történő elbírálásában (pl. szarvasmarhák tuberkulózisának közegészségügyi vonatkozásai stb.). Orvosszakértői szempontból foglalkozott a háziállatokon ejtett különböző kártételek (sérülések, mérgezések, helytelen tartásból, bánásból, visszaélésekből származó károsodások) törvényszéki állatorvostani megítélésével; az állatorvosi műhiba kérdéseivel; az oltási balesetekkel, tehát mindazokkal a kérdésekkel, amelyek alapos orvostudományi szakismereteket követelnének meg a jogászoktól. Hut˙ra nem jogászt kívánt nevelni az állatorvosokból, hanem törvényszéki (igazságügyi) állatorvos-szakértőket nevelt a jogszolgáltatás számára.
A járványtan és törvényszéki állatorvostan (Hut˙ra), állategészségügyi rendészet (Fokányi), hússzemle (Breuer) és élelmiszer-higiéné (Fettick) ily módon történt szoros, tervszerű és céltudatos egybefűzése most már a pillanatnyi közgazdasági érdekek fölé emelkedő legmagasabb szintű közegészségügyi szempontok érvényre juttatásához és megvalósításához nyújtott biztosítékot. E szempontok érvényre juttatása volt a célja az ő szellemi irányítása alatt működő szervezeteknek, elsősorban az Országos Állategészségügyi Tanácsnak, amelynek elnöke volt; ezeknek megvalósításáért küzdött az Országos Közegészségügyi Tanácsban, amelynek rendes tagfává választották és a főváros Törvényhatósági Bizottságában. Különösen nagy jelentőségű az 1921-ben 43 alapító ország – köztük Magyarország (Hut˙ra) részvételével megalakult és Párizsban székelő Nemzetközi Állategészségügyi (állatjárványtani) Hivatal (Office Internationale des Epizooties) igazgató bizottságának elnökeként több hároméves cikluson keresztül végzett tevékenysége, mert ezen keresztül az egész világ állategészségügyi és állatjárványtani intézkedéseinek irányítása az ő kezébe került, és rajta keresztül közegészségügyi arculatot kapott. (Megjegyzendő, hogy a FAO [Food and Agriculture Organisation = élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezet] 1943-ban, a WHO [World Health-Organisation = Egészségügyi Világszervezet] 1948-ban, a Nemzetközi Állatjárványtani Hivatal és a FAO közötti megegyezés 1960-ban, a Nemzetközi Állatjárványtani Hivatal és a WHO közötti megállapodás 1961-ben jött létre.)
A Nemzetközi Állategészségügyi Hivatal fő feladatai közé tartozott és tartozik ma is kezdeményezni és összhangba hozni a háziállatok fertőző betegségeire vonatkozó tanulmányokat és kísérleteket; összegyűjteni és a kormányokkal közölni az állatjárványok elterjedésére és leküzdésére vonatkozó tapasztalatokat és intézkedéseket, végül tanulmányozni az állategészségügyi rendészetre vonatkozó nemzetközi megállapodások tervezetét és ellenőrizni a megállapodások végrehajtását. Világhírű könyvén, nagy sikerű kongresszusi szereplésein kívül e fontos nemzetközi szervezetet irányító bizottság elnökeként végzett és osztatlan elismerést kivívó szereplése olyan hallatlan nemzetközi tekintélyt biztosított számára, ami rajta kívül egyetlen magyar tudósnak sem jutott osztályrészül, és amely az ő személyén keresztül az egész állatorvosi társadalomra kiterjedt. Ezt a megbecsülést az állatorvosok világszerte élvezték.
Ennek a tekintélynek fenntartásához természetesen hihetetlen szervezőkészség, hallatlan aktivitás, közegészségügyi gondolkodástól áthatott határozott egészségpolitikai célkitűzés kellett. Mindez megvolt Hut˙rában. Írt útmutatást magyar és német nyelven a vágóhídi hússzemle megejtéséhez. Kiadta Dubravszkyval, az állategészségügyi közszolgálat akkori főnökével közösen írt munkáját A magyar állategészségügy szervezetéről. Foglalkozott az állatkereskedelem szavatossági kérdéseivel, az állatforgalom közegészségügyi szempontok alapján végzett szabályozásával; az állatkórházak ügyével. Vezető szerepet vállalt az állatról emberre terjedő fertőző betegségek (antropozoonózisok) és az akkoriban legnagyobb jelentőségű népbetegségnek számító tuberkulózis elleni harcban. Ennek egyik fontos részeként a szarvasmarhatuberkulózis felszámolását tűzte ki célul. Mint a hazai tuberkulózis elleni küzdelem egyik vezéralakja, ő képviselte a magyar kormányzatot a párizsi és a londoni nemzetközi tuberkulózis kongreszszuson. Széles körű tudományos és felvilágosító tevékenységének elismeréseképpen választotta őt tagjává az Országos Közegészségügyi Tanács, alelnökévé a Közegészségügyi Egyesület, levelező tagjává az Internationales Zentralbureau zur Bekämpfung der Tuberkulose, a Royal Society of Medicine stb. Akadémia székfoglaló előadásán kívül a tuberkulózissal foglalkozott Hut˙ra az ún. „Kis Akadémiában" is, amelynek Bókay, Dollinger, Gerlóczy, Heim Pál, Jendrassik, Lenhossék, Tauffer, Thanhoffer professzorokkal együtt ő is tagja volt. Ő válogatta meg és neveztette ki az Országos Állategészségügyi Tanács tagjait, ő nevelte a nagyszerűen működő magyar állategészségügyi szolgálat olyan ragyogó vezetőit, mint Fokányi László, Hámori (Hradil) Dezső, Erdős Dezső, Marcis Árpád és mások, akik mellette állva, az ő irányításával végezték felelősségteljes munkájukat. Senki sem írta még meg a magyar állatorvosi kar történetét, noha ennek népgazdasági és kulturális jelentősége általánosan elismert. Ennek az elismerésnek kivívásában elsőrangú szerepet Hut˙ra Ferenc játszott, ezért a magyar állatorvosi rend történetében a legfényesebb hely, a legmagasabb elismerés őt illeti. Ő volt az, aki mint a Magyar Országos Állatorvos Egyesület örökös díszelnöke és az egész magyar állatorvosi kar vezéralakja vezetni tudta a kart, és emelni tudta annak tekintélyét kifelé, etikai tartalmát befelé. Nem volt szüksége arra, hogy a külföldi szakirodalom szűrőjén keresztülbocsátva értékelje a hazai állatorvoskutatók eredményeit. El tudta azokat bírálni ő maga is, és – mint nagy nemzetközi referáló szemlék munkatársa – nem volt nálánál szorgalmasabb terjesztője és ismertetője idegen nyelvterületeken a magyar tudománynak. Sikeres tevékenységéhez a példát Fodortól vette, aki éppúgy kórboncnokként kezdte pályáját, és később, felismerve a közegészségtan történelmi-társadalmi jelentőségét, ennek előrevitelére áldozta életét. Hut˙ra is egész életével, tevékenységével a közegészségügyön keresztül a társadalom felemelkedését szolgálta, még az állatorvostudománnyal kiegészített orvostudományok nagy egészét is közegészségtani jelentőségén keresztül értékelte.
Hut˙rának minden megnyilvánulását a Fodor által megfogalmazott közegészségtani szemlélet és gondolkodásmód hatotta át. Ennek jegyében küzdött az állategészségügyi szolgálat színvonalának állandó emeléséért. Az egészségpolitika és művelődés-, ill. neveléspolitika közös célkitűzéseinek jegyében küzdött az állatorvosképzés, állatorvosi oktatás egyetemi szintre emeléséért. Ezt a kérdést szívügyének tekintette, különösen azóta, hogy – mint korábban már láttuk – az Állatorvosi Akadémiának igazgatója, majd 1899-ben a főiskolává szervezett intézménynek első rektora lett.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT