ÉLETTÖRTÉNETE
ÉLETTÖRTÉNETE
Huzella Tivadar már több, mint két évtizede halott, s az, hogy most készült róla egy munkásságát is méltató monográfia, mutatja, hogy mennyire szükséges az érlelődési idő. Közben eltűnnek a kortársakban megrögződött, sőt állandóan a felszínen tartott jelentéktelen, emberi gyarlóságok, s a feltisztult emlékezés lapjain maradnak meg azok az értékek, amelyek egy egyéniség súlyát a jövendő számára fémjelzik és biztosítják. Huzella egyénisége s az időszak, amelyben élt, együttesen határozták meg sorsát.
Nem mindennapi egyéniség volt. Rendkívüli ideálokban, rendkívüli időkben, nehéz gazdasági viszonyok között, a tudomány jelentőségének háttérbe szorulásakor élt. Ezek a körülmények befolyásolták életét, motiválták tetteit.
Külön is ki kell emelnünk azt, amire ő olyan sokat adott, hogy orvos volt. Orvos és kutató. Talán e kettő determinálta egyéniségét legintenzívebben, talán az orvosi és kutatói vénát érezte magában a legaktívabbnak. Szerinte az orvosok képezik a társadalom krémjét, és éppen ezért csak kiválasztott egyének lehetnek orvosok. Az orvosi működés nem mesterség, hanem művészet, mely a természet törvényeinek az ismeretében az emberi test és lélek hibáit kutatja, azokat felfedezi és hivatásának felelősségtudatában művészi intuícióval kijavítja. Huzella az orvos ténykedésében hivatást lát, hivatást, mely neveli, tanítja és gyógyítja az egyéneket és rajtuk keresztül a társadalmat. E felfogása is liberális gondolkodásából fakadt, és nem csodálható, ha összeütközésbe került a fasizálódó környezettel.
Huzella Tivadar (1886–1951) Nagyváradon született, mind apai mind anyai ágon kereskedő családból származott. Elemi és középiskoláit kis megszakítással, amikor is Nagyszombaton tanult, Budapesten végezte. A piarista gimnáziumban érettségizett. Természetes volt, hogy szülei szerették volna, ha tehetséges fiúk a kereskedő pályára megy és átveszi a virágzó porcelánüzlet vezetését. Tivadar azonban inkább a tudományok, elsősorban a természettudományok felé vonzódott. Nagy élvezettel foglalkozott a zenével és a művészettel és később egyetemi tanár korában is sokat énekelt és szórakoztatta vendégeit gyönyörű mély basszus hangjával. Ha külföldi kongresszusokra ment, soha sem mulasztotta el, hogy neves énektanárokat keressen fel és leckéket vegyen tőlük.
Igazi hajlama az orvostudomány felé sodorta. Szülei befolyására mégis Bécsbe ment, és sikeresen elvégezte a bécsi kereskedelmi akadémia két éves tanfolyamát. A szilárdan eltökélt orvosi pályát csak ezután kezdhette el. Beiratkozott a budapesti egyetem orvosi fakultására. Már mint medikus Petrik Ottó professzor mellett dolgozott, a budapesti Tudományegyetem orvosi fakultásának II. sz. Kórbonctani Intézetében, és 1911-ben tanársegéd lett. Azután Krompecher professzor keze alá került, s adjunktusi kinevezést nyert 1912-ben. Ugyanebben az évben ment tanulmányútra a berlini kórbonctani intézetbe. Első nemzetközi nyilvános szereplése a müncheni kórbonctani kongresszuson volt 1914-ben.
A világháború megnehezítette szakmai törekvéseit. 1914-ben be kellett vonulnia s kikerült a frontra ahonnan 1916-ban került vissza Székesfehérvárra a katonai kórház főorvosaként. Innen küldik Cetinjébe (Montenegro) két háborús járványkórház főorvosának. Katonáskodása alatt alakult ki az a felfogása, ami azután későbbi munkáiban mint antimilitarizmus és pacifizmus olyan pregnánsan mutatkozott meg.
1916-ban került vissza a budapesti egyetem orvosi fakultására, ahol Krompecher Ödön profeszszor mellett mint adjunktus folytatta munkáját. Ott dolgozott egészen 1921-ig, amikor egyetemi tanárrá nevezték ki az újonnan megnyílt debreceni egyetem orvosi fakultására az Anatómiai Intézet igazgatójául, ahol egy teljesen új intézet alapításához kellett hozzáfogni. Itt dolgozott 1932-ig innen hívták meg a budapesti egyetem orvosi fakultására. Debrecenben 1926–27-ben orvoskari dékáni tisztet töltött be.
Huzella 1932-ben a budapesti kar meghívása alapján került az egyetemre, hol a II. sz. Anatómiai Intézet Tellyesniczky halálával megüresedett tanszékére került. A tanszék elnevezését az anatómiai tudományok erőteljes differenciálódásának megfelelően megváltoztatták, úgy hogy Huzella már a Szövet- és Fejlődéstani Intézet, vezetésével lett megbízva. A Budapesti I. sz. Anatómiai Intézet élén akkor Lenhossék Mihály, a hírneves anatómus állott. Az ő halála után utódja Kiss Ferenc professzor lett, akinek egyénisége teljes ellenkezője volt Huzelláénak. Ennek számtalan ellentét kialakulása lett a következménye és lassanként Kiss professzor csatlakozott Huzella ellenfeleihez, ami annál is inkább kedvezőtlen volt, mert az Anatómiai s a Szövet- és Fejlődéstani Tanszékek ugyanazon épületben vannak. A professzorok közötti ellentét átterjedt az Intézetek tagjaira is, az így keletkezett állapot folytatója lett annak a legendás állapotnak, melynek hagyománya szerint az épületben elhelyezett két intézet között mindig „társbérleti” viszony uralkodott. Huzellát ismét intézeti szervezési munka várta.
1916-ban Krompecher Ödön professzorhoz visszakerülve kezdte tudományos pályáját mint kórboncnok. Érdeklődése kezdettől fogva a szerkezet tanulmányozása felé irányult, s ő volt az első Magyarországon, kinek figyelme elsősorban a szerkezet és működés összefüggésére irányult. Bár kórbonctanon dolgozott, mégis elsősorban a normális struktúra funktionalis értelmezése érdekelte. Ez lehetett talán az oka, hogy amikor Debrecenben az egyetem orvosi fakultása megnyílt, az anatómiai tanszék vezetőjévé Huzellát nevezték ki.
A debreceni egyetem orvosi fakultását már az első világháború előtt, 1913-ban elkezdték építeni Korb Flóris műépítész tervei nyomán, ideális környezetben, a Nagyerdő öreg fáitól elhódított területen, a gyönyörű hatalmas tölgyfák iránti kímélettel, melyeknek szerencsés megtartása az új épületnek festői környezetet biztosított. Az építkezést azonban megzavarta az első világháború s a munka megállt.
Amikor Huzella 1921-ben lement Debrecenbe, az Anatómiai Intézet a város perifériáján, az akkori DEMKE (Délmagyarországi Közművelődési Egyesület) kétemeletes épületében foglalt helyet a Gyógyszertani és Közegészségügyi Intézettel, valamint az orvoskari dékáni hivatallal és egyetemi gyógyszertárral együtt, de az épületben volt Huzella, valamint a Belák család lakása is. Az új Anatómiai Intézet alapítása 1 db csontvázzal s 100 db szövettani metszettel történt, melyeket Huzella Budapestről hozott magával Debrecenbe. Az első teendő az oktatás megszervezése volt, főleg néhány olyan diplomással, akiket bizonyos kötelékek Debrecenhez fűztek, részben olyan orvostanhallgatókkal, akik mint debreceniek Pesten hallgattak és a debreceni egyetem megnyitásával a debreceni egyetemre iratkoztak be. Közvetlen munkatársai voltak, kik az Intézet alapításában később is mellette dolgoztak: dr. Balogh Zoltán később sebész; dr. Tolnai Kálmán (korán elhunyt), dr. Nagy Ferenc (később kórboncnok, majd sebész, szülész és nőgyógyász s végül körorvos); dr. Kovács Károly (később szülész); dr. Bodnár Tibor (később sebész); dr. Gazó Erzsébet (később szemész); dr. Lengyel Júlia (később bőrgyógyász); dr. Törő Imre, ki később utóda is lett.
A tudományos munkalehetőség megteremtése előtt az oktatás megkívánt feltételeit kellett biztosítani és ezért a demonstrációkhoz szükséges preparátumok, szövettani metszetek készítése, falitáblák rajzolása képezte az Intézet dolgozóinak főfeladatát. Huzella az Intézet szervezésében nagy agitációt fejtett ki, hiszen a morphológia oktatásához szükséges eszközök, műszerek, készülékek beszerzésére szükséges pénz csak lassan, fokozatosan állt rendelkezésére. Ennek ellenéré rövid idő múlva már a Pesten elkezdett tudományos munkáját is tovább folytatta Debrecenben és embereiben a tudományos munka iránti lelkesedést igyekezett felkelteni.
A DEMKÉ-ben töltött időszak az intézetalapítás időszaka volt, melyre 1924-ben a közben felépült nagyerdei Anatómiai Intézetben az újabb, most már nagyobb stílusú intézet szervezési időszaka következett. Az U alakú kétemeletes épület délnyugati szárnyának földszintjében és a középrész felében nyert végleges elhelyezést az Intézet. Az első emeleti szárny az Élettani-, a második a Kórtani Intézet helye lett Verzár Frigyes vezetése alatt. Az U-alakú épület másik szárnyában, hasonló elosztásban a Kórbonctani Intézet, a Közegészségtani és Mikrobiológiai Intézet helyezkedett el. Ezen sok-sok szervező munka az első világháború utáni nehéz körülmények között folyt, melyet Huzella külföldi tudományos kapcsolatok kiépítésével valamint alapítványoktól szerzett pénzügyi támogatás megszerzésével hidalt át. Ebben nagy segítségére volt, hogy olyan tökéletesen beszélt három világnyelven (német, angol, francia), hogy kongresszusi felszólalásain mindenkor dicsérő elismerést váltott ki a külföldi szakemberekből. Nagy súlyt helyezett arra, hogy részt vegyen külföldi kongresszusokon és nemcsak a magyar tudománynak, de a debreceni egyetemnek és az Anatómiai Intézetnek is elismerést szerezzen.
Debreceni tanárkodását eleinte megterhelte az a magyar viszonyok között nem ritka körülmény, hogy a vidéki egyetemi professzorok családja Pesten lakott, s így a hétvégét (ez többnyire 3 nap) a tanár nem a munkahelyén töltötte, hanem attól távol. Ennek egyik következménye a három nap időveszteség volt, a másik pedig, hogy az egyetem tanári kara nem eresztett gyökeret, nem fonódhatott össze a helyi városi értelmiséggel. Ehhez még az is hozzájárult, hogy maga a fakultás is a város vezetőségétől izoláltan élt, ami éppen egy orvosi fakultás tekintetében nem jelentéktelen tényező. Huzella csakhamar rájött erre, és amint megfelelő tanári lakások építésével ezt az egyetem lehetővé tette, leköltöztette családját Debrecenbe. Ez saját és az intézet tudományos munkásságán azonnal érezhető is lett.
Tanári mentalitása nem volt a megszokott és általános. Bár az anatómia tanára volt, nem az adatokat, hanem a gondolkodást, a logikus következtetéseket kívánta meg hallgatóitól. Az egyetem rendeltetését meghatározó álláspontja ma is teljes érvényű. „Az egyetem, ellentétben a szakiskolával, nemcsak szaktudás tételes anyagát közvetíti, hanem elsősorban módszert és rendszert ad az önálló továbbgondolkodáshoz, a tudomány szeretetét, az eredetiséget, a függetlenség szellemét és a tudományos kutatás vágyát igyekszik felkelteni.”
Miután tudományos érdeklődése a sejt- és szövettan volt, a tanításában is ezzel szeretett foglalkozni s az anatómia (bonctan) előadásának nagy részét rábízta munkatársaira. Előadásaiban is érezni lehetett ezt, mert anatómiai előadásaiban nem volt lendület, de a sejt- és szövettani és különösen biológiai előadásai magával ragadó lendülettel kötötték le a hallgatóságot. Huzella ugyanis beiktatta az általános biológiát előadásainak programjába és nagy tevékenységet fejtett ki, hogy az orvostanhallgatók tanrendjébe a biológia bekerüljön. Így érvel: „A biológiai műveltség ma az általános műveltség korszerű követelménye. Annál visszásabb jelenség, hogy éppen az orvos nem szerezheti meg intézményesen az egyetemi rend keretén belül a biológiai ismereteket, melyek nélkül az életnek az emberi élethez viszonyított általános jelenségeit és megnyilvánulásainak formáit mélyebb okozati vonatkozásaiban meg nem értheti.”
„Az általános biológia rendszere az az értelmi kötelék, amely a természettudomány és az orvostudomány, valamint az orvostudomány egyes elkülönülő szaktudományainak összefüggését az orvostudomány egységében biztosítja és amely az orvosi gondolkozás és világnézet számára biztos alapot teremt. Rendszeres biológiai alapismeretek nélkül az orvos tudása darabos marad.”
Nem szerette az ellenőrző munkát, katalógust soha sem tartott. Szigorlatain rendkívül elnéző volt, keveset buktatott. Itt sem a tények pontos ismeretét tartotta fontosnak, hanem a gondolkozási intelligenciát, A hallgatóság nagyon szerette, amit az is mutat, hogy 1945 utáni igazolása alkalmával tömegesen jelentek meg, hogy mellette demonstráljanak.
Huzella az egyénekben látta az emberi társadalom haladásának biztosítását. Ő maga valóban sok mindent tett, igazságáért nem félt kockáztatni sem. Sokszor került ellentétbe nemcsak tanártársaival, hanem a kormányzattal is. Tanártársaival való konfliktusai közül kiemelkedett az az ellentét, mely debreceni tanársága alatt Orsós Ferenccel, a kórbonctan és a törvényszéki orvostan tanárával állította szembe. Liberális gondolkodása, amely abban az időben az ő körülményei között baloldali politikának felelt meg, kifejezésre jut abban, hogy nem lépett be a MONE (Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete) tagjai közé, amely testület nemcsak jobboldali, hanem egyenesen fasiszta szellemű és törekvésű volt, s az az orvos, aki nem volt MONE tag, számíthatott a hivatalos körök mellőzésére, sőt zaklatására. A debreceni egyetem orvoskara méreteiben évfolyamonként 60 hallgató számára készült, de 100 hallgatót vettek fel. Huzella kifogásolta ezt, és harcolt azért, hogy ne vegyenek fel többet, vagy 100 hallgató számára biztosítsák a feltételeket, hogy a tanítás korszerűen és megfelelő intenzitással történhessen. Az akkori kultuszminiszter Klebelsberg Kuno ezt nem volt hajlandó teljesíteni, és továbbra is kötelezte Huzellát a tanítás adott körülmények közötti folytatására. Huzella erre válaszként nem írta alá csak 60 hallgató indexét, amivel hosszú tárgyalásoknak tette ki magát, változatlanul és nem csökkenő hevességgel sorra beadványokkal védve igazát. Álláspontjától miniszteri figyelmeztetések ellenére sem tért el, s végül is a 60-as létszómon felül levő hallgatók indexét a dékán írta alá.
Harcai a debreceni orvoskarban azonban még meg sem közelítették azokat, melyeket Budapesten kellett megvívnia. Nem sokkal Budapestre való kinevezése után Orsós Ferenc is Budapestre került mint az Egyetem Törvényszéki Orvostani Intézet tanára, mely intézet a Huzella által vezetett Szövet- és Fejlődéstani Intézet közvetlen szomszédságában van. A politikai helyzet élesedésével tovább folytak a Huzella elleni támadások, melyek egészen apró, de sokszor élesen személyeskedő és becsületsértő hullámokat is vertek. Huzella nemcsak védte magát ezekkel a lealacsonyító vádakkal szemben, hanem maga is támadt. A kari tanácsteremben a kari ülések alkalmával saját részére egy kis asztalkát vittetett be, dokumentálva, hogy támadóival nem ül le egy asztalhoz, miután nem tehette meg, hogy az üléseken ne vegyen részt, hiszen ez hivatali kötelessége volt. Különös harcot folytatott szeretett biológiájának elismertetéséért. Debrecenben minden további nélkül oktatta az általános biológiát, melyet ő a general biology, illetőleg az allgemeine Biologie példájára kidolgozott. Egy tankönyvet is írt ezen a címen. Ebben a biológia legfejlődőképesebb irányait az összehasonlító biológia, az evolució, a darwinizmus tételeit tanította. Pesten egyenesen megtiltották neki, hogy biológiát adjon elő. Sokszor elmondotta, hogy az orvostanhallgatók elvben úgy mennek át a klinikai tanulmányokra, hogy nem tudhatják, az embert nem a gólya hozza. Ő ezért előadta a darwinizmus tanait és saját munkáinak ismertetésével mindent elmondott hallgatóinak a biológia alapjairól, amit csak fontosnak tartott.
Ezek a harcok nemcsak hogy nem merítették ki erejét, nem csökkentették munkakedvét, hanem még jobban élesztették. Idegrendszere azonban mégis megérezte. Az egyetem vezetőségével való konfliktusa miatt többnyire Alsógödön, saját otthonában dolgozott, ahol egészen addig folytatta munkáját, amíg a második világháborúban a front Budapestet el nem érte. Az ostrom alatti nélkülözések azonban kihozták az elmúlt évek megerőltető munkájával járó következményeket. Örömmel üdvözölte az 1945-ös átalakulást, de egészségileg már képtelen volt újra helytállni és 1951-ben súlyos sclerotikus megbetegedésben meghalt. Kívánsága szerint családi villájuk kertjében, a kedvelt alsógödi parkba temették el. Egész életében nagy támasza volt felesége, ki méltó társa volt nemcsak társadalmi és családi életében, hanem a tudományos pályán is. Négy gyermeke volt, 3 fiú és egy lány. Fiai közül csak egy választotta az orvosi pályát, de az sem a kutatás, hanem a gyakorlati orvosi pályán helyezkedett el.
Huzellában hallatlan lelkesedés élt a tudomány iránt, ez a lelkesedés nemegyszer nem ismerte a reális határokat, s ez hivatalos ügyeiben és magánügyeiben is sok kellemetlenséget tartogatott számára. Abban az időben nem voltak meg a rendes beruházási feltételek és így az intézet felszerelésének tökéletesítése csak azokból a pénzekből volt lehetséges, melyeket az intézet bevételezett. Egy elméleti intézet esetében ez nem volt más, mint a hallgatók által befizetett laboratóriumi díj, mely Debrecenben pl. anatómiai, valamint szövettani gyakorlatok esetében negyedévenként 25 pengőt számítva hallgatóként, 200 hallgató esetében (2 évfolyam) ez mintegy 5000 pengőt tett ki. Ha tekintetbe vesszük egy új egyetem fejlesztési szükségletét, a felszerelés nagy problémát okozott. Az egyetem is juttatott bizonyos minimális keretet intézetfejlesztési célra, de komolyabb összeggel csak a minisztériumban történő állandó könyörgés és összeköttetés kecsegtetett. A laboratóriumi díjakból származó évenkénti 10 000 pengő volt a biztos, amelyből tervszerűen lehetett beruházásokat eszközölni. Huzella külföldi útjairól az ott látott új készülékekben feltételezett lehetőségektől vezettetve számos megrendeléssel tért vissza, melynek összege nemegyszer túlszárnyalta az anyagi lehetőségeket. A támadt adósságok kiegyenlítését azonban erélyes feltépésével mindenkor kipréselte a kormányzattól; igaz hogy ez rengeteg energiáját vette igénybe és ezáltal igen sok ellenséget is szerzett magának.
Az általa megkívánt, de megszerezni nem tudott műszereket öntevékenység, más szóval hazai műszerészekkel szervezett kooperáció útján próbálta létrehívni. Így próbálta meg egy egyszerű mikromanipulátor elkészítését, mellyel szövettenyészetekben igyekezett műtéti beavatkozásokat végezni. Ezt tudományos folyóiratban le is közölte. Ezen hajlama magyarázza meg, hogy mindenkor igyekezett maga köré gyűjteni olyan hallgatókat, kiknek kiemelkedő kézügyessége volt.
A budapesti karban nem érezte jól magát, állandó nézetelérései voltak különösen Orsós Ferenccel, a törvényszéki orvostan tanárával, aki vezető szerepet vállalt a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületében a fasizálódó orvostársadalom szervezésében. A fajüldözés és numerus clausus érdekében hozott egyetemi rendelkezéseken is túltette magát, miáltal a karban fokozatosan izolálódott. Kutatómunkájához állandóan külföldi segítség után nézett és miután még fegyelmi eljárás is indult ellene mondvacsinált vádaskodással, kutatómunkájának biztosítására saját kis családi birtokát áldozta fel, mely Alsógödön a Duna-parton volt, hol a családi villa és az azt körülvevő park nyújtott neki asylumot.
1930-ban már elhatározta, hogy Alsógödön egy biológiai kutatóállomást létesít, ahol természetes körülmények között, a Duna vizéből és a parkban levő 3 szűrőtóból kiemelt, ott tenyésztett állatokkal fogja kutatómunkáját végezni. Kisebb épületeket létesített munkatársai részére lakásul, valamint egy taboratóriumot, melynek működtetésére a pesti intézet néhány műszerét is kölcsönvette. A laboratórium felszerelésére a Széchenyi Tudományos Társaságtól, valamint az Ella Sachs Floth Foundationtől is kapott anyagi támogatást. Erre kényszerítette az is, hogy a pesti kar az egyetemi intézetétől időnként kölcsönvett és Gödre vitt műszerek miatt megvádolta Huzellát, hogy a műszereket eltulajdonítja, miután azokat engedély nélkül vidékre viszi. Erre válaszképpen Huzella a külföldi támogatást felhasználva, valamint saját erejéből egy önálló Alsógödi Kutató Állomást szervezett és szinte ennek szentelte erejét, vagyonát. Egy olyan magán kutatóállomást hozott létre, ahol vendégül láthatta saját tanítványait, a külföldi kutatókat, kik 1–2 hónapot töltöttek ezen a festői szép helyen, ahol kellemes tudományos vitákkal is fűszerezve s a park és a Duna által nyújtott környezetet élvezve, végezték kutatómunkájukat. Munkatársai több-kevesebb időt töltöttek Alsógödön, sőt kutató és kutatói segéderői állásokra is vett fel alkalmazottakat. Szinte egyedülálló ez a teljesítmény a magyar, de még a külföldi biológiai kutatások területén is. Alexis Carrel a Nobel-díjas tudós, aki látogatóban volt Gödön, még hosszú évek mulya is elragadtatással nyilatkozott Huzella teljesítményéről, melyet ő a tudomány iránti hallatlan lelkesedés példájaként jegyzett fel magának,
Az alsógödi biológiai kutatóállomás másfél évtizeden át nyújtott nyaranta lehetőséget elmélyült és eredményes kutatómunkára, melyben számos külföldi kutató is sikeresen vett részt. A spiritus loci ma is megvan Alsógödön, mert miután a Huzella család az alsógödi biológiai állomást felajánlotta a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, az ott levő terület ma is a tudományt szolgálja. De az Állomás területén épült fel a Magyar Tudományos Akadémia Dunakutató Állomása is, mely tulajdonképpen az egyetlen ilyen létesítmény a nemzetközi Duna-kutatás területén. Sajnos az a levelezés, amit innen Huzella folytatott, elpusztult a világháború harcai alatt.
