ÉLETE TIHANYBAN, TEVÉKENYSÉGE A MAGYAR BIOLÓGIAI KUTATÓ INTÉZETBEN

Teljes szövegű keresés

ÉLETE TIHANYBAN, TEVÉKENYSÉGE A MAGYAR BIOLÓGIAI KUTATÓ INTÉZETBEN
1929-ben Entz Géza végleg hazajött Hollandiából. Erre a Biológiai Kutató Intézet megalapítása adta meg az indokot, majd az, hogy Klebelsberg Kunó, akkori kultuszminiszter meghívta Tihanyba, az intézet I. osztályának az élére. Hollandiai tartózkodásának évei alatt is tudott a tihanyi intézet megalapításának előzményeiről. Örömmel töltötte el, hogy 1924-ben Révfülöpön megnyitották a Magyar Nemzeti Múzeum Biológiai Állomását. Ez, bár kicsi volt és szerény felszereléssel rendelkezett, de hazánkban az első édesvízi kutatóállomás volt. Rövidesen követte ezt a magyar tudományos és kulturális élet szempontjából rendkívül jelentős esemény, a Magyar Biológiai Kutató Intézet alapkőletétele. Ez az intézet volt hivatva arra, hogy a révfülöpi állomás munkáját korszerű kutatási lehetőségek között folytassa. Az 1926. augusztus 25-i tihanyi alapkőletételi ünnepélyen Ilosvay Lajos akadémikus, professzor, a Természettudományi Társulat akkori elnöke volt az egyik szónok. Beszédében hangsúlyozta, hogy azok a mozgalmak, amelyek a Természettudományi Társulatban kutatóállomások létesítésére irányultak, előfeltételei voltak az új intézmény létrehozásának. Köszönetet mondott a társulat nevében a kormánynak, a nemzetgyűlésnek, a pénzügyminiszternek, hogy megadták az eszközöket a régen óhajtott intézmény létesítésére. „Most már bízom benne, hogy ez a biológiai állomás megóv bennünket attól a szégyentől, hogy a Balaton biológiai vizsgálatainak eredményeit idegen tudósok munkája ismertesse meg a tudományos világgal… Kívánom, hogy ez az állomás minél több igazsággal gazdagítsa a biológiai tudományok tárházát, és minél több gyakorlatilag hasznos tapasztalattal mozdítsa elő a nemzeti vagyon gyarapodását.” Évekkel később Entz valósággal emberfeletti és áldozatkész munkássága révén valóra váltak Ilosvay szavai.
1927. szeptember 5-én nyílt meg a tihanyi intézet, és ezzel Klébelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter a társulat évtizedes törekvéseit valósította meg. Sajnos akkori társadalmunk bizonyos rétegeiben ez az intézkedés értelmetlen kritikát, sőt gúnyt váltott ki. Lehet, hogy politikai ellentétek miatt érték támadások a minisztert, és vált a világviszonylatban is helytálló kutatóintézet idehaza a lekicsinylés és gúny céltáblájává. Jó része volt azonban ebben annak a hozzá nem értésnek, tudatlanságnak, amely alig pár évvel azelőtt elérte, hogy a műegyetemi állattani tanszéket megszüntették. A világ valamennyi kultúrállamában már hosszú évek óta működtek biológiai kutatóintézetek, és jótékony hatásuk a gazdasági életben is érvényesült. A Természettudományi Társulat 1928. február 28-án rendkívüli gyűlésre hívta tagjait, és felterjesztést tett a közoktatásügyi miniszterhez, tiltakozva az intézetet érő igazságtalan támadások ellen. Ugyanakkor a választmány felvilágosító előadások tartását is elhatározta. Ballenegger Róbert A biológiai kutatóintézetek gazdasági jelentősége, Gelei József A biológiai kutatóintézetek tudományos jelentősége címmel tartott előadást az Akadémián. Soós Lajos Kutatóintézetek és kutatómunka című cikkében szintén a tudatlanság, meg nem értés ellen vette fel a küzdelmet. Mindezekről a vitákról tudott Entz Géza Utrechtben, szomorú szívvel értesülve az itthoni helyzetről. Amikor a kultuszminiszter meghívta a tihanyi I. osztály élére, azonnal a hazamenetel mellett döntött. Ezt mondotta: „Tudom, hogy odahaza nehezebb sorsunk lesz, de azt akarom, hogy a fiam magyar ember legyen.” Így Béla fiával hazajött, és 1929 nyarán át is vette az I. osztály vezetését.
Rendkívül eredményes 9 évi hollandiai kutató- és oktató-nevelő tevékenység után, amely megbecsülést és elismerést szerzett számára, tette meg életének említett döntő lépését. Ettől kezdve évek során Entz és az intézet élete valósággal összeforrt egymással. Szervező erejével, vezetőképességével, fáradhatatlan kutatásaival bizonyítani kívánta, hogy a tihanyi intézetet támadóknak nincs igazuk. Sajnos, még a harmincas évek végén sem látta világosan a magyar társadalom egy része a tihanyi és a hozzá hasonló kutatóintézetek jelentőségét. Sokszor hallhattuk még akkor is a „Csiborpatkolda”, „Halpomológia” (sic!) és más hasonló lebecsülő, gúnyos, a tudatlanságból és meg nem értésből fakadó kifejezéseket. Pedig már 1934-ben megjelent Entz Gézának az MTA-án tartott beszámolója a tihanyi intézet mindkét osztályának ötéves munkásságáról. Ebben a II. osztály orvosi kutatásainak gyakorlati jelentőségét is méltatta, kiemelve az örökléstani kutatások fontosságát hazánkban mint agrárállamban. Majd így folytatta: „De az elmondottakból az is látható, hogy az I. osztályon végzett kutatások, melyek látszólag teljesen elméletiek, mint például a Balaton vizének baktériumflórája vagy a Balaton élőlényeinek táplálkozása,… a Balaton benépesülése, a Balaton és környékén végbemenő biológiai változások, mind olyan nagy horderejű tények, amelyek a tó balneológiai kihasználásával, halászatával a legszorosabban összefüggenek és közérdekűek… Ma azt kell hirdetnünk, hogy ez az intézmény, amelyet annyi gúny ért a meg nem értő kritikusok részéről, az egész Balaton környékének megélhetése szempontjából fontos hivatást tölt be, mert e munkát máshol, mint a Balaton partján, és máshol, mint egy kutatóintézetben elvégezni nem lehet. Az intézet nemcsak tudományos, gazdasági szükséglet is.” [77: 97.]
1936-ban Verzár Frigyes, az intézet II. osztályának igazgatója Svájcba távozott. Ezután Entz lett az intézet igazgatója.
Alaposan ismerte a sejt-, szövet-, rendszer-, környezettani és hidrobiológiai kutatómódszereket. Sohasem a maga érdekét kereste, a köz iránti áldozatkészség jellemezte. Személyi vonzóerején kívül a különleges szervező erő is tulajdonsága volt. Ehhez járult sokrétű nyelvtudása (német, holland, angol, francia, olasz, latin és görög) és sokéves munkássága. Mindez valósággal predesztinálta őt a sokféle feladatot végző intézet vezetésére. Hogy milyen szellemben törekedett erre, azt legjobban saját szavaival jellemezhetem: „Hangsúlyozzuk az élőlény egységét, egész voltát, és kiemeljük, hogy az egész élőlény több, mint részei, az élet több, mint részjelenségeinek összege… az intézeti vezetők ez okból kutatóként olyan búvárokat igyekeznek Tihanyban összegyűjteni, akiknek tudása együttvéve képviseli azt, amit biológiának nevezünk… a tihanyi búvárok mindegyike saját ismeretének, tudásának megfelelően az életnek ezt a sajátos oldalát vizsgálja, mely őt legjobban érdekli. Mindenki tudja, hogy vizsgálatai, tanulmányai csak részletek, melyeknek egységes képbe való egyesítésére ma is mindnyájan éppúgy törekszünk, mint ahogyan 2000 évvel ezelőtt Arisztotelész megtenni kísérelte” [92: 313.] E szavak egyúttal mutatják Entz biológiai szemléletét és gondolkodásmódját is. Vezetése alatt a tihanyi intézet a hidrobiológiai kutatások egyik legjelesebb otthona és nemzetközi szempontból is egyik leglátogatottabb, gazdag eredményeket felmutató intézménye lett. A magyar és több mint húsz külföldi ország kutatóinak százai voltak Tihanyban 1929 és 1943 között, a legkülönfélébb témákon dolgozva. Entz Géza 1931-ben meghívta Biró Lajost, híres új-guineai kutatónkat és gyűjtőnket, hogy jegyzetei anyagát nyugodt körülmények között néhány hónap alatt az intézetben dolgozza fel. Ebben is megmutatkozott jó szándékú segítőkészsége.
Valószínűleg a Stazione Zoologica di Napoli szelleme – melyről már szóltam – és hollandiai tapasztalatai indították arra, hogy az intézet ún. kurzustermében biológus pedagógusok számára évente kétszer, tavasszal és ősszel továbbképző tanfolyamokat szervezzen, a nyári hónapokban pedig heti gyakorisággal tudományos előadó- és vitaüléseket indítson meg, melyek a hazai tudományos élet számára igen ösztönző hatásúak voltak.
Intézete és saját vizsgálatai mellett a Tihanyi-félsziget természettudományi vonatkozásai is igen érdekelték. Jól tudta, hogy a Természettudományi Társulat Lóczy Lajos választmányi tag indítványára a Balatoni Társasággal egyidejűleg a század elején felterjesztést tett a közoktatásügyi miniszterhez a Tihanyi-félsziget geológiai érdekességei és állattani ritkaságai védelmére, elsősorban a tekintetben, hogy a gejzírkúpokat, a félsziget ritkaságait kíméljék meg. Sajnos ez a felterjesztés, akárcsak későbbi, 1910-ben a gejzírkúpok megvédése érdekében tett javaslata, eredménytelen maradt.
Maga Entz is megtett mindent, amit csak tudott, a félsziget természetvédelme ügyében. Elgondolásait ezzel kapcsolatban egyik cikkében fejtette ki [96]. Ismertette ebben Tihany természeti érdekességeit, történelmi emlékeit. Foglalkozott azzal, hogy mik történtek addig a Tihanyi-félszigeten a természet- és műemlékvédelem ügyében. Tárgyalta azt a többféle gondoskodást, amely a község lakóinak védelmében történt, és feltárta a még fennálló problémákat. Végül arra a megállapításra jutott, hogy az egész félszigetet védetté kellene nyilvánítani és a lakosságot fokozatosan elköltöztetni.
A magyar kormány képviseletében részt vett a Páduában tartott Nemzetközi Zoológiai Kongresszuson, 1930. szeptember 4. és 12. között, amelyen 150 előadó 200 előadással szerepelt. A szeptember 1o-i együttes ülés alelnökévé választották, előadást is tartott a véglényekben folyó táplálék felaprózódásáról.
1933-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának is igazgatója lett. Ettől kezdve a tihanyi intézet és a múzeum ügyeinek együttes intézésére fordította tudását, idejét, munkaerejét és – mondhatjuk – egészségét. Valósággal csodálkoznunk kell, hogyan volt képes a következő években tudományos kutatásokra és ismeretterjesztő tevékenységre. Bár kétségtelen, hogy 1930-ban megjelent tanulmányainak egy része még hollandiai munkásságának eredménye. Viszont az is tény, hogy 1930-tól 1943-ig 81 műve (tudományos és ismeretterjesztő tanulmányok, könyvek) látott napvilágot, közöttük a Sebestyén Olgával közösen írt A Balaton élete című nagyszabású tanulmány. 1935-ben a lisszaboni Nemzetközi Zoológiai Kongresszuson tartott előadást a Balaton állatvilágáról. Szerkesztette a Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkái című nagy sorozatot. Emellett sok előadást tartott. Tevékenyen vett részt a Magyar Természettudományi Társulat, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Adria Egyesület életében. Mindezekről, valamint tudományos és ismeretterjesztő, referáló, szerkesztői munkásságáról a következő fejezetekben lesz szó.
A tihanyi évek képe nem lenne teljes a ma is élő Sebestyén Olga, a tudományok doktora bemutatása nélkül. Sebestyén Olga 1930-ban került Tihanyba, mint Entz Géza tudományos asszisztense, majd a szó legnemesebb értelmében vett munkatársa lett, aki mindvégig nagy odaadással segítette tudományos tevékenységét. Értékesen járult hozzá Entz protisztológiai – elsősorban a fecskemoszatra vonatkozó – anyagának feldolgozásához, detritusz-, kagyló- és turzástanulmányainak elvégzéséhez. Szaktudásával és rendkívüli precizitásával jelentősen közreműködött A Balaton élete című munka megírásában. E mű eddig egyetlen szintézise a tóról szóló ismereteknek. Entznek és Sebestyénnek mint társszerzőknek más tanulmányai is jelentek meg [82, 86, 91].

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages