SZEREPE A TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATBAN
SZEREPE A TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATBAN
Entz Géza már diákkorában részt vett a Természettudományi Társulat szakosztályi ülésein. Ez érthető, hiszen a társulat és az Entz család közötti kapcsolat hagyomány volt.
Nagyapja ott volt 1841-ben a társulat megalapítói között, és annak tevékeny tagja volt.
Apja kimagasló szerepet játszott a társulat életében. Tagja volt annak a vezérkarnak, amely önzetlenül munkálkodott minden tudományos és ismeretterjesztő célért, és a társulatot minden fölé helyezte. Részt vett a legkülönbözőbb bizottságok, a választmány munkájában. Tudományos és ismeretterjesztő előadásokat tartott. A Természettudományi Közlönyben sok ragyogó stílusú cikket írt, és közreműködött szerkesztésében. Az állattani szakosztálynak és Természettudományi Társulatnak alelnöke volt.
A nagyapa és apa példáját követve készségesen kapcsolódott be ifj. Entz Géza a társulat munkájába. Már szó volt a társulat választmánya megbízásából végzett balatoni kutatásairól. 1905 és 1941 között sok érdekes, változatos témakörű, érthető, jó stílusban írt cikket közölt a Természettudományi Közlönyben. 1902 és 1941 között 20 előadást tartott az állattani szakosztály ülésein. Közülük hét a véglényekről szólt. Egy nagy referátumot is tartott a protisztológia területén elért eredményekről, és más témakörökből is többször referált. Viszonylag nem sok előadás ez, de kilencévi hollandiai tartózkodás távol tartotta őt a társulat életétől. Viszont itthonléte alatti tevékenységét bizonyította az is, hogy 1910–16-ban, majd 1932–35-ben az állattani szakosztályalelnöke, 1935–38-ban elnöke, majd intéző bizottsági tagja volt.
A társulatnak az Akadémián tartott Herman Ottó emlékünnepélyén (1935. május 30.) a Magyar Biológiai Kutató Intézet és a Magyar Adria Egyesület képviseletében vett részt.
Az állattani szakosztályban tartott elnöki megnyitójában (1935. június 7., 360. ülés) a szakosztály addigi munkáját méltatta, és elnöksége ideje alatt három konkrét feladatot kívánt programjába felvenni: 1. Az 1901 óta megjelent magyar állattani irodalom össze állítását és kiadását. Daday Jenő, Szilády Zoltán könyveinek folytatását; 2. az új faunakatalógus megvalósulását; 3. a rendszeres faunakutatást. Kifejtette, hogy az elődök munkásságának szellemében kell cselekednie a szakosztálynak. Nem volt alkalom arra, hogy az elődök munkásságát pontosan számba vehették volna. E hiányt pótolni kell. A faunakutatás fontosságát hangsúlyozva mondta; maga mint szakosztályi elnök, mint egyetemi tanár és mint a tihanyi intézet igazgatója mindent meg fog tenni, hogy „ezt a rég vajúdó kérdést, a faunakatalógus újabb kiadását és országunk biológiai felmérését, ha nem is három év alatt valósítsuk meg, de iparkodjunk oda eljutni, hogy róla ne csak beszéljünk, de vele tudományosan foglalkozzunk is” [81: 100]. Entz szerint a Nemzeti Múzeum, az egyetemi rendszertani intézet, a tihanyi intézet és a szakosztály összefogásával és az MTA anyagi támogatásával a program megvalósítható.
Említettük már, hogy 1907-ben a társulat Bugát-díját, 1910-ben és 1922-ben Margó-díját nyerte el Entz Géza.
1931-ben a társulat könyvkiadó vállalata adta ki Soós Lajossal együtt írt könyvét, a magyar ismeretterjesztő irodalom egyik érdekes termékét, Élet a tengerben címmel. 1942-ben ugyancsak a társulat kiadásában jelent meg Entz Géza–Sebestyén Olga: A Balaton élete című műve önálló könyvként. Ez a mű előbb magyarul (1940), majd németül (1946) az intézet kiadványaiban is napvilágot látott.
1941-ben a Szily Kálmán-emlékérem és emlékjutalom odaítélése tárgyában kiküldött bizottság előadója volt. Ő készítette a bizottság részletes javaslatát, hogy a társulat Zimmermann Ágoston akadémikust, a világhírű anatómus professzort tüntesse ki az emlékéremmel és jutalommal [101].
